2013. júl. 20.

1. fejezet


Zayn Malik

Az udvarra kilépve megkaptuk a szokásos figyelmet. Automatikusan elvigyorodtam, mikor megláttam a padok mellett egy miniszoknyás csapatot, akik igazán szexynek tartották a megjelenésemet, pedig nem volt rajtam semmi különleges dolog, csak a megszokott: fekete full cap, sötét barna belebújós pulcsi, és egy sötét csőgatya egy deszkás cipővel. Játékosan rájuk kacsintottam, mire sikítozni, ugrándozni kezdtek. Mind ugyan olyan. Nyolcszáz kiló smink, hiányos öltözet, és sóvárgó tekintet. Szívesen odamentem volna bemutatkozni nekik -ha még nem tudják a nevemet-, s elkérni a számukat, de tekintetem megakadt a sötét hajú, füstös sminkű lányon, akinek senki sem tudja a nevét, vagy legalább is nagyon kevesen, bezzeg mindenki meg akarja dönteni. Szokása szerint egy padon ült a telefonjával a kezében, és a fülhallgatójával a fülében. El tudom képzelni, hogy milyen zenéket hallgat, ami az ő stílusa. S bár nem nézett fel, tudtam, hogy csukva vannak szemei. Kapucnija a fején elrejtette egyenes hajtincsei kezdetét, csak a végét hagyta szabadon a fekete anyag.

Csak most szántam rá magam, hogy alaposabban végig mérjem. Full feketébe volt öltözve, az nem kérdés. Bakancsa a lábszára közepéig ért, minimum öt centis talpa volt, szóval akinek odarúg azzal, az ott helyben marad. Szintén sötét csőnadrágja tökéletesen állt csinos combjain, felső testét egy cipzáros pulcsi fedte, amire fehér felirattal valami olyasmi volt rá írva, hogy I hate you.

- Megpróbálom - vigyorgott Travis, majd magabiztosan odasétált a lányhoz.

Már a fejemet fogtam, hisz tudtam, ebből semmi jó nem lesz. Hallottam, ahogy Travis köszön, majd bemutatkozik neki, a sötét lány pedig nem is vesz róla tudomást. Greggel és Jessivel egymásra néztünk, majd egy emberként nevettünk fel, Travis pedig a kezeit tördelte, ezzel reccsenéseket kicsalva ujjaiból. Nagyot sóhajtott, majd leült a lány mellé, aki továbbra sem reagált a dolgokra, csak váltott zenét a telefonján. Mind hangosan röhögtünk fel, mikor a szerencsétlen fiú oldalba bökte a lányt, majd hirtelen átkarolta, és nem engedte el. A sötét kinézetű szépség lassan Travis irányába fordította a fejét, majd szúrós szemekkel pillantott rá. Nyugodtan eltette a telefonját, majd továbbra is szemezett a barátunkkal. Állam a talajt súrolta, de csak addig, míg a lány nem rúgta le a padról Travist. Hatalmas röhögésben törünk ki a srácokkal, a hasunkat fogtuk, fejeink pirosak voltak, de hamar befejeztünk, mikor láttuk, hogy Travis nagyon fogja a jobb csuklóját. A szépség nem is foglalkozott vele, csak elsétált a suli másik végébe, majd ott is leült egy padra.

- Jól vagy, haver? - guggolt le mellé Greg, majd jobban szemügyre vette a srác kezét.

Ajkaira harapva próbált nem röhögni, de nem bírta sokáig, kitört belőle a nevetés, mikor csak egy kisebb sebet vélt felfedezni a csuklóján. Lehajtott fejjel röhögtem, míg nem tévedt a pillantásom az "óriási" sebet okozó lányra. Ugyan azt csinálta, mint öt perccel ezelőtt, és nem foglalkozott a fiúk sóvárgó tekintetével. Mosolyogva Travisékre néztem, akik kíváncsian fürkésztek. Gregnek esett le elsőnek, hisz egyből megrázta a fejét, de nem foglalkoztam vele. Megigazítottam a sapkámat, lábaim a suli másik végéhez vezettek, egyenesen Elé.

- Helló! Zany szexy Malik vagyok. - vigyorogtam.

- Mona nemérdekelsz Floyd - bólintott, mire mosolyom szélesebb lett.

Kínos csend lett közöttünk. Csak a háttérben lévő alapzaj tette lehetővé, hogy ne süketüljek meg a csendtől. Mona tovább hallgatta a zenéjét, míg én csak álltam előtte. Az előny az, hogy nem néztem ki olyan szerencsétlenül, mint Travis. Nagyot sóhajtottam. Miért nem izgult fel, amikor megszólítottam?! El kellett volna kezdeni lejjebb húzni a pulcsija cipzárját, meg minél lentebb húzni a pólóját. És nem tette. Elő kellett volna vennie egy szájfényt és nyolc kilót a tökéletesen rózsaszín ajkaira nyomni.

Hirtelen rengeteg gondolat futott át az agyamon. Az első az volt, hogy a srácok valamit kentek az arcomra, szóval elővettem a telefonomat, és megnéztem magam benne. Nem így volt. Tökéletesen borostás arcomra semmi sem volt rajzolva. A második az volt, hogy a ruhámra ragasztottak valamit. De nem. És a harmadik az volt, hogy a túlzott tetoválás, vagy épp a piercingek ijesztették meg. De ezt az ötletet is elhessegettem, mikor újra végigmérem a punk (!) lányt. Pár tetoválás neki is látszott a kezén, de egyáltalán nem volt annyi, mint nekem. Szóval mi baja van velem?

De hisz megmondta a nevét, nem úgy, mint Travisnek. Bír engem, csak nem vetkőzős fajta. Vagy csak szerény. Leültem mellé, de idegesített, hogy nem figyel rám, így elvettem a kezéből a telefont; meg sem próbálta vissza venni, csak elővette az mp4 lejátszóját, és azon hallgatta tovább a zenét. Az első az volt, hogy megnéztem a facebook oldalán az üzeneteket. "Eljössz velem randira?" "Gyere át, és olyan élvezetben lesz részed, mint még soha." "Jó csaj vagy, dugnálak." mindenhol ilyen üzenetek, amikre Mona nem reagált. Kitágult szemekkel pillantottam a lányra, majd sebesen írni kezdtem nem épp szép válaszokat. Az udvaron sok fiú a telefonjáért nyúlt, és elolvasta a Mona nevében írt válaszomat. De végül meggondoltam magam, és egy By:Zayn-t írtam oda. Gondolataimat egy kis pukkanás szakította meg; Mona egy buborékot fújt egy fekete rágójából, ami kidurrant.

Kaptam egy... ritka csúnya választ, mire a kezeim akaratom ellenére is lendültek, ezzel a telefont eldobva a suli falának. Állam a padlót súrolta, erre Mona is felkapta a fejét. Párat a széttört telefonra pislogott, majd rám pillantott. Szemeivel ölni is tudott volna, szavakra nyitotta tökéletes ajkait, de meggondolta magát, és összeszedte a telefont, már ami maradt belőle. Kivette a sim és a memória kártyát, majd magát a telefon maradékát teljes erejéből hozzám vágta.

- Szemét, seggfej! A kurva anyádat, fizesd ki! - lökött rajtam egyet, ezzel elérve, hogy egy lépést hátráljak.

Karba tett kézzel állt elém, ezzel összeszorítva melleit, miközben különböző káromkodásokkal sértett. Őszintén, fogalmam sem volt arról, hogy mit mondott, nem arra figyeltem. Résnyire nyitott ajkakkal próbáltam levegőhöz jutni, majd ráharaptam az alsókra. Felvont szemöldökkel nézett rám, mire én tekintetemet gyönyörű, kék szemeihez vonszoltam. Valami olyasmit motyogott, hogy holnapra kéri a pénzt, majd az ajtó felé indult. Te jó Isten. Nagyon tetszik a járása. Figyeltem, ahogy bemegy az ajtón, majd tekintetemet a vigyorgó haverjaimhoz tereltem, aztán a lábamat is.

- Hogy ment? - fogta a kezét Travis.

- Jól. Eltörtem a telefonját, és szerinte egy szemét seggfej vagyok - vigyorogtam, mire mind a hárman kérdőn -és értelmesen (ezt cinikusan)- pillantottak rám.

Elmeséltem nekik mindent szóról szóra, már amire emlékeztem, hisz csak a testi adottságai jártak a fejemben. Homokóra alakja, nagy mellei, tökéletes combjai, csinos fenek, és végül csillogó szemei, amiben legalább a kék száz árnyalata pompázott. Ami nagyon feltűnt, hogy nem volt rajta ezer kiló alapozó, csak szemfesték volt a sok, de az is mértékkel, ami érthető, hisz punk stílusú a lány. Semmi több nem kell ahhoz, hogy tökéletes legyen, mint hogy kicsit kedvesebb természettel rendelkezzen.

***

Rajz óra Miss Nagymellű Jepsennel. Szeretem a rajzot. Haha. Nem. Amúgy is tudok valamennyire rajzolni, a tanár csak ráadás az egészben. Főleg, amikor átölel, és megfogja a kezünket, miközben segít az ecsetet magabiztosan tartani. Ó, igen, szeretek ebbe a suliba járni, már amennyire szeretem az iskolákat. Mindegy.

- Szabad rajzolás, míg én kijavítom a másik osztály rajzait - dünnyögte, majd leült a tanári asztalhoz - a mellei megrezzentek a hirtelen huppanástól.

Összevigyorogtam Jessivel, majd egy kettes méretű ecsetet a kezembe véve képzeltem el azt, ami folyamatosan az eszembe van; Monát. A fejével kezdtem. Igen, tökéletes formájú feje van, tökéletesen barna, tökéletesen göndör fürtökkel, amiben van egy tökéletesen fekete tökéletes melír. Utána jött a homloka, amibe enyhén belelóg két oldalról a haja. Nem volt nehéz, ez is könnyen ment. Aztán a szemei. Ez kissé problémát okozott, hisz a gyönyörű, nőiesen kerek szemei soha az életben senki sem tudná élethűen lerajzolni, de végül sikerült valamennyire a valósághoz hasonlót rajzolnom. Sűrű, hosszú szempillákkal kereszteztem, de a szemöldökénél megakadtam. Szemeimmel a terem végében ülő lányra pillantottam, alaposan végig mértem szép arcát, majd szemöldökét is. Az biztos, hogy a fülhallgatót is le fogom rajzolni, hisz most is zenét hallgat -sunyiba-, s ajkai mozognak; rágózik. Aprót bólintottam, bár fogalmam sincs, hogy miért. Talán azért, hogy biztosítsam magam arról, hogy megjegyeztem szép, íves szemöldökét, ami a rajzomon a szeme felé került. Most jött az orra, amire tisztán emlékeztem, apró szeplőkkel díszítettem orcáját, néhol orrát. Az ajka. Az lett a legjobb az egészben, nem fényezni akarom magam, de csodálatosra sikeredett, végül az arcvonásai ami ismét kissé nehéz volt, de elég jól sikerült. Végül lerajzoltam még a nyakát, vállát, melleit, kezeit (ahogy éppen fest), homokóra testét, és ennyi. Több nem fért bele, de még a lap sarkába egy vásznat oda szorítottam, mint ha tényleg festene. 

- Igen szép, Mr. Malik - lépett mellém Jepsen, majd divatos szemüvegét feltette, hogy jobban szemügyre vegye a gyönyörű lányt a lapomon, pont mikor kicsengettek.

Jepsen adott egy ötöst a rajzomra, s indulni készültem, de előtte megvártam Monát. Megállt mellettem, s a festményemre nézett, miközben fújt egy buborékot a rágójával. Nem csámcsogott kettőt, miután orcájára robbant a szürke rágó, majd elment a kezében egy halálfejes rajzzal, amin különböző színek "folytak" le. Nagyon szép volt. Egy laza mozdulattal lelökte a tanári asztalra, ahol Jepsen rá se nézett, de egy ötöst írt rá, és kiment az ajtón továbbra is zenét hallgatva. 

Gondolkoztam rajta, hogy utána megyek, beviszem a wc-be, és jól megdöngetem, de végül elsepregettem a gondolataimat, hisz nem akartam, hogy keményedni kezdjek. Vagy hogy jól a középpontba rúgjon, eltörjön a kezem, kapjak egy pofont, belém harapjon, vagy bármi mást, ami fájhat bárhol, főleg az ágyékomnál.