2013. dec. 27.

13. fejezet

Zayn Malik

Figyeltem, ahogy egy bokszerembe s egy hosszabb felsőmbe a szekrényembe turkál, míg végül vigyorogva ki nem vette a Ramones-es pólómat, amit még egy éve kaptam Travistől, amiért véletlenül kiszöktette Cicát - a kutyát. Eszméletlenül haragudtam rá, és azt hittem, hogy soha többé nem fogom látni - mármint Cicát, nem Travist-, de aztán Tanya beállított a kutyámmal, és legjobb barátok lettünk.

- Azt tedd vissza, kérlek - feleltem, de meg is bántam.

Mona szemöldök ráncolva pillantott rám, majd kivett  szekrény leges legaljáról egy szürke melegítőt, s besétált a fürdőbe. Pár perc múlva kijött felkontyolt hajjal, és a kiválasztott ruhával, és csak arra tudtam gondolni, hogy a Kim félék, mennyire irigyelnék Monát így látván. Nem csak azért, mert velem, vagy is inkább Velem van, Velem aludt, Velem "kavar" - vagy is Én hajtok rá, de teljesen mindegy-, hanem mert smink nélkül, egy szakadt rongyba is jobban nézne ki, mint bármi ezen a bolygón, amit csak el tudok képzelni.

- Ezt nekem adod - jelentette ki, miközben a pólómra mutatott, én pedig lehunyt szemekkel, mosolyogva bólintottam.

Elvigyorodott, majd felült az ágyra, a hátát a háttámlának döntötte, majd kikutatta a távirányítót az ágyneműk közül, s bekapcsolta a Tv-t. Váltogatott a csatornák között, majd amikor egy meccsen túllépett, én pedig egyből kértem, hogy kapcsoljon vissza, de nem tette. Nem zavartattam magam; ráugrottam, majd harcolni kezdtünk a távirányítóért. Mona folyamatosan röhögött, esetleg sikított egyet-egyet, de sikerült elvennem tőle a kapcsolót úgy, hogy gyengéden ráültem a csípőjére lovagló ülésbe, s még sem tudott kiszabadulni.

Gyorsan visszakapcsoltam a meccsre, ahol a Barcelona játszott, és úgy gondoltam, hogy elleszek így Monán, de akkor is megnézzük, mert egy hete nem néztem meg egy meccset sem.

- Malik, leszállnál rólam? - Nézett rám nagy, ártatlan szemekkel, nekem pedig majd nem megszakadt a szívem.

Pár másodpercig bámultam a mélykék szempárt, a szívem kihagyott pár ütemet, majd hevesen, nagyokat kezdett verni. A Tv felé fordítottam a fejem, és magamban meg akartam halni. Nem, nem lehet! Nem szerethetek senkibe, főleg nem belé! Mármint nem azért, mert csúnya lenne, vagy valami, de a kikúrt életbe nem lenne nála esélyem, hisz utál!Talán hamarabb járna Ryannel, mint velem.

- Zayn, szállj le rólam, különben nagyon megbánod! - Ébresztett fel Mona gondolataimból erős, de még is gyenge csapkodásával.

Visszatartottam egy nevetést, majd két kezemmel megragadtam egy-egy csukóját,  s a feje két oldalára szorítottam. Nagy, kiskutyus szemekkel nézett rám, nem is tudom, talán meglepődött, vagy valami, de nagyon tetszett, ahogy mélykék szemei tágra nyílnak, s ártatlanul pislogott.

Mosolyogtam meglepődöttségén, majd hagytam, legalább annyira had fészkelődjön alattam, hogy kényelmes legyen neki. Hát, sehogy se volt az.

- Malik, megyek haza. Éhes vagyok, és zuhanyoznom kell! - Hangja kissé erősebb, netán fenyegetőbb volt, mint eddig.

Nos, nekem semmi kedvem nem volt haza engedni, nem hogy leszállni róla, így elengedtem a kezeit, s az éjjeli szekrényen pihenő iPhone-omért nyúltam. Tárcsáztam a pizzéria számát, s leadtam a rendelést, miszerint négy óriás sajtosat szeretnénk. Mona közbe olyasmiket ordibált be, hogy pl.: "Ne rángasd annyira a farkam" "Mi az, hogy nincs cottonod?" "Gyorsabban, gyorsabban, el fogok menni!" vagy éppen: "Büntess meg, verd jobban a seggem!"

Persze, a pali aki felvette a telefont nem bírta tovább, és röhögni kezdett, én pedig szépen ráültem Mona fejére, miután sikított egy hatalmasat. Visszafojtottam egy nevetést, majd megköszöntem, s leraktam a telefont, csak ép elfelejtettem valamit. Igen, akkor jutott eszembe, hogy mit, amikor harapást éreztem a fenekembe, s rájöttem, hogy Mona harapott belém. Felugrottam, majd leszálltam róla, így teljesen szabad volt mindene - a kezei is, hisz nyakon vágott, amin csak nevettem, és ő is elmosolyodott.

- Tudod, most durcizva itt hagynálak, de mivel rendeltél pizzát, és szeretem, nem megyek sehova, csak utána. De meg szeretnélek szépen kérni - hangsúlyozta a szépen szót -, hogy had zuhanyozzak le anélkül, hogy meg lennék erőszakolva.

Bánatosan elmosolyodtam, s bólintottam. Figyeltem, ahogy oda csoszog a szekrényemhez, kiveszi a kedvenc fekete törülközőmet, majd bemegy a fürdőbe, s pár másodperc múlva hallatszott a zuhany hangja, pár perc múlva pedig a csengőé.

***

- Mona, kihűlt a pizza! - Néztem rá haragosan, mire a szemöldökét ráncolta.

- Tedd be a mikróba - Vigyorgott.

- Nem jó, Travis hajnalba bele dobta a medencébe. Persze, elromlott! - Fintorogtam.

Hülyén nézett, én pedig nem bírtam ki nevetés nélkül. Istenem, az a pofa! Nevetve elmeséltem neki, hogy Travis elég gyakran jár alva, és hogy valószínű, hogy megint ez történt - csak ha nem kelt fel Travis magától és nincs olyan hülye hogy csak úgy bele dobja a medencébe a mikrót -, és hogy reggelre azt az idiótát a napozó ágyon, a mikrót pedig Cica (a kutyám) mellé helyezve. Travis reggel azzal magyarázta a dolgot, hogy a mikró túl magányos volt, és oda akart bújni a kutyámhoz. Aha, persze, csak Cica egész este ugatta azt a csóri mikrót - még szerencse, hogy nem ébredtünk fel Cica mély, hangos ugatására.

- Ez nem normális! Ne! Nagyon fáj a hasam! - A földön fetrengő Monára pillantottam, akihez az áldozat (Cic) oda ment, s pofán nyalta egy párszor, de nem zavarta.

- Te nem normálisnak mondod, én pedig egyszerűen hülyének! - Kérte ki magának a tettes (Trav), majd duzzogva felment a szobájába.

Gondolkoztam azon, hogy még is hogyan oldjuk meg a melegítést, de nem jutottam semmire. Persze, betehettük volna a sütőbe, de akkor túl égett volna, és míg felmelegedik az a szar. Ja, és persze, nem tudjuk használni a sütőt.

Elmosolyodtam a sütő kifejezésen, majd gyorsan besiettem a mosó konyhába, ahol megfogtam a vasalót, és a fürdő szobámból a hajszárítómat, s siettem vissza a konyhába, ahol összeraktam a mikrót. A vasalót bedugtam, majd rátettem egy szelet pizzát. Megragadtam a hajszárítót, s a forró levegővel fújtam a pizzát, így melegedett fel az egész.

- Kész van egy szelet! - Kiabáltam, mire Mona felkapta a fejét, és nézte, hogy mit csinálok.

Persze, nem kellett neki sok, hogy rájöjjön, még is milyen hülyeséget művelek, de a pizza nem sült agyon, még is meleg lett. Röhögve elvette tőlem, majd rátettem egy másikat is a vasalóra.

Figyeltem, ahogy Travis szó szerint leugrik az emeletről, s Mona mellé rohan, aki már-már majd nem beleharapott a pizzájába, de Trav az utolsó pillanatba kivette a kezéből, s egybe a szájába tömte. Greggel hangosan röhögtem, Jessi a fejét fogva, rázkódó vállal nevetett, míg Monának kellett egy kis idő, míg felfogta mi is történt, végül hihetetlen dühösen nézett, és egyszerűen sípcsonton rúgta a hatalmas barmot.

2013. dec. 11.

12. fejezet

Mona Floyd

Arra ébredni, hogy a madarak csicseregnek és a nap besüt az ablakon csodás lehet pár ember számára, de szerintem ez a világ egyik legidegesítőbb dolga. Mi a jó abban, ha a madarak az ablak alatt pofáznak, a nap meg a pofámba süt?! Semmi. Nyöszörögve fordultam az oldalamra, a párnát a fejemre húztam. Ahogy a takaró után tapogatóztam, a kezem beleütközött valakibe. Ijedten ültem fel, de azonnal visszadőltem, hiszen nagyon megszédültem. Tenyeremet a homlokomra nyomtam, a szememet összeszorítottam. Nem tudom mennyit ittam tegnap, de az biztos, hogy nem keveset.

- Ne most jógázz, vagy nem tudom mit csinálsz éppen. A lényeg, hogy hagyd abba - morogta a párnába a mellettem fekvő... Zayn.

- Zayn - böktem meg a vállát. Nem reagált. - Malik - értem hozzá a hajához, mire rögtön felém fordult.

- Miért tornázol hajnalba? - kérdezte álmosan.

- Hajnali délután kettő van - forgattam meg a szemem.

- Király - feküdt volna vissza, de nem engedtem. 

- Mit keresek.. öhm itt? - mutattam körbe a szobán.

- Nem tudom. Teleportáltál? - dünnyögte csukott szemmel.

- Majdnem vicces volt - ráztam meg a fejem. Úgy tűnt visszaaludt. - Ne aludj máár - ütöttem vállon.

A következő pillanatban Zayn magához húzott és szó szerint rám feküdt. Mármint nem kell félreérteni, párnának használt.

- Tudod nem párna vagyok... - morogtam, bár tagadhatatlan, hogy jól esett a közelsége.

- Csak fogd be - motyogta, majd még szorosabban átölelt.

- Mennyire voltam részeg? Nagyon hülye voltam? - tettem fel sorra a kérdéseket.

- Ah - nyögött fel, majd álmosan rám nézett. A szeme most főként az álmosságtól csillogott, mégis gyönyörű volt. - Sokat ittál, nem csináltál hülyeségeket, bár mondtál egy két dolgot... - vigyorodott el.

- Például? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Nem sok derengett az estéből.

- Megemlítetted, hogy szerinted mennyire jól nézek ki és valami olyasmit is mondtál, hogy szívesen nyalnál le egy flakon tejszínhabot a hasamról - mondta még mindig vigyorogva.

- Ilyet biztos nem mondtam - ráztam meg a fejem. 

- Mona, nagyon rossz párna lennél. Első lecke; a párna nem mozog! - jelentette ki továbbra is mosolyogva. 

- Ennyire tuti nem voltam részeg - hitetlenkedtem.

- Miért? Teljesen egyet értek az elméleteddel, sőt... azt a tejszínhabos dolgot is élvezném - húzogatta a szemöldökét, mire vállon ütöttem. - A párna verekedni sem szokott - rázta meg a fejét, majd felém kerekedett. A kezeimet ismét lefogta, arca maximum harminc centire volt az enyémtől.

- Momóó! - ugrált be az ajtón Travis. - Zayn szerint nagyon jó vagy az ágyban! - jelentette ki egy perverz vigyorral az arcán. Malik felnevetett, mire mozgolódni kezdtem. 

- Te tényleg rossz párna vagy - sóhajtott fel lemondóan Zayn, majd egyszerűen rám feküdt. De most teljesen.

- Ne rajtam tehénkedjél már! Hallod?! - próbáltam ficánkolni, de nem nagyon jött össze.

- Nyugi, Törpe! - nevetett fel.

- Törpe? - kérdeztem értetlenül.

- Úgy van - motyogta lehunyt szemmel, majd arcát a nyakhajlatomba fúrta.

- Most komolyan?! Se törpe, se párna nem vagyok! - morogtam idegesen, mivel eléggé kínos és kényelmetlen volt a helyzet.

- Jó, kész, feladom! - szállt le rólam Malik. Már kezdtem volna örülni, de gondolhattam volna, hogy nem adja fel.

A következő pillanatban a hátára fordult, engem pedig magára húzott, így a fejem a mellkasán pihent. Ez a helyzet már kényelmesebb volt, de még mindig kínos, főleg úgy, hogy Travis is itt volt.

Az utóbbi időben kezdem megkérdőjelezni az épelméjűségemet, na nem mintha eddig annyira értelmes lettem volna. Az, hogy mit is érzek Zayn iránt számomra is furcsa, őszintén szólva eléggé össze vagyok zavarodva. Néha utálom és el tudnám küldeni a fenébe, de vannak olyan pillanatok - mostanában egyre gyakrabban - amikor mindennél jobban szeretnék a közelében lenni. Ez nem csak azért kellemetlen nekem, mert ő Malik akit mindenki akar, hanem azért is, mert nem érzek semmit. Vagyis érzek, de próbálom ezt minél jobban eltitkolni, főként a múltam miatt. Nem sokan tudják ezt, Pete is csak részleteket, de nem faggat állandóan amiért hálás vagyok neki.

Már éppen próbáltam elhúzódni tőle, mikor az ajtón egy kutya szaladt be, felhúzott orral. Nagyokat pislogtam a hatalmas kutyára, aki először Zaynhez ment és nyalta meg a kezét, majd az én arcomat találta meg.

- Szia kutyus - ültem fel, majd nevetve megsimogattam a fejét.

- Igazából Cica a neve - nézett rám mosolyogva Zayn.

- Te képes vagy Cicának hívni a kutyádat? - nevettem fel hitetlenkedve.

- Még hallgat is rá - jelentette ki büszkén, majd a kutyájára nézett. - Cica, támadj!

A következő pillanatban a kutya rám vetette magát, és nyalogatni kezdte az arcomat. Nevetve dőltem el az ágyon, miközben próbáltam eltolni magamtól a kutyát, hiszen már levegőt is alig kaptam.

- Elég lesz! - röhögött Travis, de 'Cica' rá sem hederített. - Hőő, Zayn! Rám miért nem hallgat?

- Idomítva van - mondta Malik.

- Csövesekkel nem beszél - nevettem fel, mire ismét arcon nyalt a kutya. Zayn is felnevetett, Travis pedig próbált csúnyán nézni rám, majd mikor rájött, hogy ez nem megy neki, elhagyta a szobát.

- Zayn, leszednéd rólam a kutyád? Szeretnék elmenni zuhanyozni - mondtam.

- Megyek veled - vigyorodott el, majd kizárta a folyosóra a kutyát.

- Még csak az kéne - ültem fel, miközben végignéztem magamon. - Ez a te pólód? - mutattam a fekete darabra.

- Ja. Jól áll - kacsintott, mire megforgattam a szemem. - Remélem tudod, hogy van kulcsom a fürdőszobához, tehát bármikor csatlakozhatok.

- Azt hiszem inkább otthon fürdök - morogtam, majd az este viselt ruhám keresésére indultam.

2013. dec. 2.

11. fejezet

Zayn Malik

Idegesen bámultam magam elé, mint ha csak olyan érdekes lenne a táncoló nép cipője, magassarkúja. Sosem értettem, hogy lehet kétezer centis sarokba riszálni a segged, még akkor is, ha évek óta le nem szakad a "lányok" lábáról az a szar, esetleg fürdéshez veszik le, hogy ne legyen vizes. El tudom képzelni hogy mennyire büdös lehet már az a cipőnek mondható akármi, és attól a hülye kopogástól már szét megy az agyam!

Visszatérve Monára: egy kigyúrt pasassal volt, pár tetoválás emelte ki izmosnak mondható karjait, kb velem egy magas lehetett. Szinte ugyan olyan volt, mint én, de még sem; Mona szabadnak és olyan lazának tűnt mellette, mint még mellettem sosem. És az fájt a legjobban, hogy a srác bármikor hozzáérhetett, Mona nem ráncolta a szemöldökét, nem flegmázott vele, csak együtt nevetgéltek. De automatikusan elégedett mosoly ült ki az arcomra, mikor láttam, hogy Mona a szeme sarkából rám-rám pillant.

- Zayn, itt vagy? - Vigyorgott rám Tanya. - Ő Mona, ugye?

Tanya az egyetlen akinek részletesen beszámoltam minden egyes percről az életembe, és aki mindent tud rólam, no meg feltétel nélkül imád, mint ha csak az öccse lennék. Baromság az, hogy nincs fiú-lány barátság, vagy is nem az, de mi valami kivételek vagyunk, mert sosem éreztünk más iránt többet, mint határtalan baráti szeretetet. Fú, mikor lettem én ilyen nyálas?!

- Igen, ő az - Mosolyogtam büszkén. - Szép, ugye?

- Kellenek a lábai - Durcizott be, mire felnevettem.

Fél órával és tizenkettő whiskeyvel később elegem volt az ülésből, és figyeltem, ahogy Mona egy rakás embert visszautasít, akik táncolni hívják. Ebből három lány volt, akik bepróbálkoztak a kis barátjánál is.

- Menny, kérd fel. Úgy se fog nemet mondani. - Mosolygott bátorítóan Tanya.

- Nem akarlak itt hagyni - Feleltem, mire nyakon vágott.

Játékosan belebokszoltam a kezébe, mire dühösen nézett, és hasba vágott. Felnevettem, majd gyengéden meghúztam a szőke tincseit, s hagytam, had kezdje el csapkodni a hátamat teljes erejéből, ami egy kicsit csípett, de már értek sokkal nagyobb ütések. Bele egyezően sóhajtottam, felálltam, majd a sok táncikáló ember között oda szlalomoztam Monához, aki szemöldök ráncolva nézett rám.

A tarkómat vakargatva pillantottam hátra Tanyahoz, aki olyan arcot vágott, amitől mindig is féltem, így inkább visszafordultam. Gyorsan befejeztem a fejem vakargatását, mert azt hiszem, azt hiszik, hogy tetves vagyok.

- Uhm, Mona, akarsz táncolni? - Böktem ki, és elővettem egy kisfiús mosolyt.

- Nem - Válaszolta, mire bólintottam, s már sétáltam volna vissza, amikor valami sötét, szívszorító átsuhant az arcán. - Nem tudok táncolni.

Visszafojtottam egy nevetést, a szemöldököm a homlokomra emelkedett, majd lassan, óvatosan elmosolyodtam. Mona teljesen zavarba jött, lehajtott fejjel mosolygott, s mintha a fényekbe valamiféle pirulást véltem volna felfedezni csinos kis arcán, amin nekem vigyorognom kellett.

- Oké, akkor majd én megtanítalak - Mosolyogtam.

Ijedtében felsikított egy kicsit, mikor felkaptam a vállamra, a térdhajlatánál biztonságosan fogtam, hogy le ne essen. Kicsit nehezítette a dolgomat, hogy csapkodta a hátamat, s ficánkolt karjaimba mint egy halacska, de a sikítások között nevetést lehetett hallani egy kis kuncogással mixelve.

Kerestem egy helyet ahol kissé kevesebben vannak, ami pont megfelelt a célnak, hogy Mona ne érezze kellemetlenül magát, miszerint nem tud táncolni. Már láttam egyszer, felejthetetlen élmény volt, ahogy a csípőjét rázta, kezei a magasba, de természetesen be volt csippentve enyhén szólva, talán füvezett is, de nem tudom biztosra. Akkor még nem ismertük így egymást, de persze már akkor felfigyeltem rá, mint minden férfi a bolygón, de akkor még mások voltak vele a terveim. Nos, ez mára rohadtul nem így van, és fáj, hogy erre magától nem jött rá a hülye fejével.

- Malik, most azonnal tegyél le, különben elintézem, hogy ne lehessenek gyerekeid! - Kiáltotta, mire hangosan felkacagtam.

- Még is hogy, cica?!

- Kitépem a golyóidat! - Erőszakoskodott, majd zavartan hozzá tette, mint ha csak most esett volna le neki, hogy mit mondtam: - Ne merészelj így hívni! Tegyél már le!

Nevetéstől rázkódó vállal letettem, majd megragadtam a kezeit, mielőtt elmehetett volna. Mona nem jó színész; ezt az arcán véltem felfedezni: nagyon próbálta azt sugallni, hogy ő most utál, duzzog és haragszik, de a szeméből jól kivehető volt, hogy magában igen is jól szórakozik. Tudtam, hogy nem akar elmenni, de cikinek találja, ha ő most úgy tesz, mint ha élvezné a társaságomat.

- Táncoljunk - Jelentettem ki magabiztosan, majd egy határozott, mozdulattal magamhoz húztam, s szinte kényszerítettem, hogy mozogjon.

Eleinte nagyon rosszul indult, kellemetlenül érezte magát, s már mondani akartam, hogy ha nem akarsz táncolni, akkor menny, de nagy meglepetésemre elkezdett egy kicsit bátrabban mozogni. Elsőnek nem értettem, majd megpillantottam a srácot, akivel jött, aki messziről biztatta  Monát, hogy engedje el magát. Úgy tettem, mint ha nem láttam volna, s hagytam, hogy a zene elnyeljen mind a kettőnket, mint ha csak most tehetnénk utoljára.

***

Mind a ketten vigyorogva figyeltük a táncoló Pete-t (Mona barátja) és Tanyat, ahogy szinte szétszedik egymást. Többször is felnevettünk, s kitört belőlünk a röhögés, mikor Pete az ölébe vette Tanyat, elkezdtek smárolni, majd bementek a mosdóba. A pultra feküdve szakadtunk, nekem kiszáradt a torkom, s ittam még egy kupicával, de ismét elröhögtem magam, így az egyik mellettem ülő srácra köptem a finom italt - már azt sem tudtam, hogy mit iszunk. Mona kikerekedett szemekkel nézett rám, majd valami leírhatatlanul hatalmas röhögés tőrt ki belőle, ami átváltott néma csapkodássá. A válla egyfolytában rázkódott a röhögéstől, s arca legalább olyan vörös volt, mint a rák.

- Neh... Ne. Nem bírom! - Kapkodta a levegőt Mona, majd a nagy röhögés közepette leesett a bárszékről, s húzott magával.

- Fújj, mennyetek szobára! - Grimaszolt az a srác, akit leköptem, majd elment.

Ennyi kellett, nem bírtuk tovább, a hasam görcsölt, a könnyeim potyogtak a röhögéstől, nem érdekelt a sok furcsa, kíváncsiskodó tekintet, úgy kezdtünk röhögni, mint még sosem. Hangosan, kicsit becsípve, de totális jókedvvel feküdtem félig-meddig Monán, aki meg se próbált lelökni magáról, csak némán rázkódott a válla, s időnként vett gyorsan levegőt.

Kb. fél óra múlva jöttek ki a mosdóból, Tanya a rövid nadrágját igazgatta, míg Pete próbált úgy tenni, mint ha semmi se történt volna. Szinte egyszerre pillantottak felénk, s körülbelül két idióta vigyort láthattak. Tanya teljesen elpirult, Pete zavartan vállat vont, majd felénk közeledtek.

Csodálkoztam, mikor Pete félre hívott, de csak bólintottam, s kicsit habozva egy gyors puszit nyomtam Mona arcára, majd bő húsz méterrel arébb mentünk a lányoktól.

- Uhm... - Vakargatta a tarkóját zavartan. - Ugye nem jártok? Vagy...nem szereted, vagy ilyesmi?

A szemöldökömet ráncoltam, s nagyot sóhajtottam. - De. Szeretem. Vagy is azt hiszem.

Pete szemei kitágultak, s gyorsan bocsánatot kért, hogy nem akart lefeküdni vele, meg ilyenek.

- Várj - Állítottam meg. - Te most Tanyaról beszélsz, ugye?

- Igen - Értetlenkedett, s leesett neki, hogy én meg Monára gondoltam. - Óh... - Elvigyorodott, amit mondtam, az juthatott eszébe, gondoltam.

- Tanya a legjobb barátom, semmi más. Le se feküdtem vele, és nem is fogok. Nekem nem kell...úgy. - Feleltem. - De arra mindig is kíváncsi voltam, hogy hogy szexel. - Mosolyogtam elég hülyén, mire Pete felnevetett.

- Klasszul, és elég...hangosan. - Mondta, mire elnevettük magunkat. -Te már szexeltél Kicsi Floyddal?

Mosolyogtam a beceneven. - Nem. Te?

Valami hatalmas megkönnyebbülés futott ár rajtam, mikor megrázta a fejét amolyan "Nem nem is fogok" stílusba. Mind a ketten a két lány irányába néztünk, Tanya a telefonján mutatott valamit Monának, majd egyszerre nevettek fel, Mona mondott valamit, amint Tanya elég jól szórakozott. Épp ideje volt, hogy mind a ketten találjanak egy lány barátot.