27. fejezet

Mona Floyd

Nagyot nyögtem, a kínzó fejfájás nem hagyott tovább pihenni, mint azt kellett volna. Az agyamba csak a tegnap éjszakai dolgok jártak, ahogyan Zayn énekelt nekem, hisz az éjjel folyamán virrasztottam nem is egyszer. Akárhányszor úgy vélte, hogy elaludtam, befejezte az éneklést, én pedig felkaptam a fejem, hogy ne hagyja abba, s ez így ment órákon keresztül. Nem csodáltam, hogy Malik még aludt mellettem.

Óvatosan másztam ki a meleg takaró alól, majd kiléptem a szobából. Egyszer már jártam itt, ezért reménykedtem abban, hogy eltalálok a konyháig. A fejemet fogva másztam le a lépcsőn és hálát adtam az Istennek, hogy rátaláltam a keresett helyiségre. Több alsó szekrényt, fiókot is végigkutattam az igencsak méretes konyhában, de csak nem találtam meg azt, amit keresek. Persze, ilyen az én formám, biztos, hogy a felső polcokon lesz. A pult mellett álló székek közül egyet átcipeltem a szekrényhez és igencsak óvatosan ráálltam. Nyikorogva nyílt ki a fiók, meg is találtam a keresett gyógyszert, de balszerencsémre leghátul helyezkedett el. Nyújtózkodni kezdtem és átkoztam Istent, hogy ilyen alacsonynak teremtett. Mikor elértem a már oly régóta keresett fejfájás csillapítót örülni kezdtem, de abban a pillanatban a fejemhez kaptam. 

Az ajtóból mély, rekedtes nevetés hallatszott, mire majdnem lefordultam a székről ijedtemben. Malik rögtön mellettem termett és lesegített, de a vigyort nem lehetett letörölni az arcáról.

- Nem vagy vicces - morogtam, miközben bevettem a gyógyszert.

- De te igen - vigyorgott továbbra is, miközben a kezembe nyomott egy pohár vizet.

- Ha ha ha - ráztam meg a fejem, miközben próbáltam rá csúnyán nézni.

Rögtön megcsillant a szemem, amint a szemem sarkából észrevettem a hűtőt. Elmosolyodtam, majd kikerülve Zaynt rögtön odasiettem. Kinyitottam, és csodálkoztam; azt hittem, hogy az egész ki lesz fosztva, talán két üveg sört vártam, de ez tele van kajával. Válogatni kezdtem a rengeteg finomság között, magam mögött hallottam nevetését. 

- Ne röhögj! - mondtam, miközben a kezébe nyomtam rengeteg dolgot, amiből reggelit tudok csinálni. Vagy tud.  Persze, csak ha rá tudom venni. - Zaaaaaayn - kezdtem nagyokat pislogni a fiúra, miután kimásztam a hűtőből. 

- Nem - vágta rá rögtön, mire megforgattam a szemem. Pár percnyi néma farkasszem után megadóan felsóhajtott. - Mit akarsz enni? - kérdezte.

- Valami szendvicset - vigyorogtam diadalittasan rá, majd felültem a pultra és onnan figyeltem a fiú tevékenykedését.

***

A kanapé előtt, törökülésben ülve tömtem magamba a Zayn által elkészített reggelit, ami mint a múltkor, most is isteni volt. Malik a kanapén terpeszkedett el, de ő már rég befejezte az étel elfogyasztását. 

- Tudod... - törte meg a csendet a fiú, miután befejeztem az evést - körülbelül minden fiút ki akartam nyírni, aki egyáltalán hozzád szólt.

- Miért? - őszintén szólva meglepett az, amit mondott.

- Nem tudom... vagyis de, csak elmondani nem tudom. Mikor elmondtál minden köcsögnek a telefonod miatt, nagyjából azóta bennem van ez a dolog, mint egy ösztön. Meg akartalak és akarlak védeni mindentől - rántott vállat, nekem pedig leesett az állam.

A tányért a földre tettem, majd nagy nehézségek árán, de felmásztam Zayn mellé a kanapéra. A fiú rögtön fölém kerekedett, mellettem támaszkodott alkarjain. 

- Tudod kit utáltam a legjobban? - kérdezte az arcomtól fél centire, majd egy puszit nyomott a számra. 

Ajkai levándoroltak az arcomra, nyakamra, s halkan kuncogtam, mikor nyakam hajlatába belefújt, ezzel érdekes hangot kiadva bőrömből. 

- Kit? - kérdeztem felhúzva a szemöldökömet, miközben beletúrtam a hajába. 

Szomorúan mosolygott, figyeltem, ahogyan lehajol a mellkasomhoz, és szemügyre veszi, hogy igazából milyen gyorsan is mozog. Tudtam, hogy szórakoztatja a tudat, hogy ezt ő váltotta ki belőlem, de azt hiszem, mind a kettőnknek szüksége volt már egy kis... boldogság féleségre  az életünkbe. 

- Ryant - ejtette ki tökéletes ajkain azt a nevet, amire számíthattam volna. 

Fejét a szívemre hajtotta, nem tudtam biztosan, hogy a melleimre, vagy ténylegesen egy kissé nyálas, de aranyos érzelemre hajt, de hittem benne, hogy az előző. Nagyot sóhajtott, levette rólam a fejét, majd megint felém került fekvőtámasz helyzetbe, amitől izmai kikerekedtek. Pár percig bámultunk egymásra, majd végre megcsókolt. 

Nem sok mindenre emlékeztem a tegnap estéből, de az biztos, hogy ez a csók más volt. Sokkal több szenvedély, érzés volt benne, viszont alkohol jóval kevesebb.

- De tudod mit? - vált el ajkaimtól. - Hálás vagyok annak a pöcsnek - mondta, én pedig értetlenül bámultam rá. - Ő hívott fel, hogy ott vagy a klubban... - mondta az arckifejezésemet látva.

- Örülök, hogy jöttél - mondtam őszintén, majd magamhoz húztam, hogy ismét egy csókban forrjunk össze.

- Nem kellett volna mennem, ha nem ittad volna le magad - morogta a nyakamba. Tudtam, hogy igaza van, de abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt.

- Vodkával teli szép reggelt kívánok! - vágódott ki az ajtó és kocogott be az ajtón igencsak jókedvűen Travis. - Jó, Mona te inkább hanyagold.

- Tudod, Travis, ha nem tévedek, te adtál igazat Kimnek ebben az egész szarban, tehát kuss - néztem rá csúnyán, miközben Zayn lemászott rólam. Pár percig farkasszemet néztünk, majd vállat rántott és leült az egyik fotelba.

- Igazából pornóra számítottam, csak ezért nem jöttem korábban. Gondolom hiányoltatok - vigyorgott, mire megráztam a fejem.

- Hogy ment a randid? - kérdezte Zayn a haverjától, mikor én felkeltem a kanapéról és a konyhába indultam egy kis vízért. - Travis, ne nézd a lábait! - szólt rá a fiúra.

- Hőőőőőőőő - fejezte ki nemtetszését a fiú. - Még a feltételezés is sértő! Barátnőm van - vigyorgott.

- Eléggé meglepő... - vigyorogtam rá, mire gyilkos pillantást küldött felém, de különösebben nem foglalkozott velem.

- Ha minden igaz, ma ismét találkozunk - mondta büszkén. Örültem neki, hogy végre ennek a szerencsétlennek is összejött valami.

Teletöltöttem a poharamat vízzel, majd csatlakoztam a fiúkhoz. Elfoglaltam az egyik fotelt, és onnan hallgattam beszélgetésüket.

Pár perc elteltével Zayn felállt és elindult a mosdó irányába. Amint becsukódott az ajtó, Travis rögtön mellém ült.

- Minden oké? Mármint köztetek - bökött a fürdő felé, illetve rám.

- Igen, azt hiszem minden rendben. Vagyis, én boldog vagyok. Az ő nevében nem tudok nyilatkozni - mondtam. Nagyon is érdekelt volna, hogy mit gondol most Malik.

- Örülök nektek - mosolygott rám őszintén, ám a következő tette meglepett. Megölelt. A pár másodpercnyi sokk után visszaöleltem, de mivel nem vagyok az ölelések híve, így gyorsan vége is szakadt ennek az igencsak érzelmes és megható pillanatnak.

Trav elfeküdt a kanapén, kikutatta a párnák mögül a kapcsolót és bekapcsolta a TV-t. Váltogatott a csatornák között, egyik sem kötötte le. Az egyik zenecsatornára lépve felvisítottam.

- El ne kapcsold! - szóltam rá, tekintetemet még véletlenül sem elszakítva a készüléktől. Top 20 Rock Dal, amit végig akartam nézni. Igazán nem érdekelt annyira, de ha rajta múlik, biztos, hogy focit nézünk. Vagy pornót.

- Mona, ne kiabálj! - tért vissza köreinkbe Zayn.

Mikor látta, hogy Travis nem fog arrébb menni láttam a szemében, hogy szívesen lelökné ütődött haverját onnan, hogy átvegye helyét, de végül máshogy döntött. Mellém lépett, felemelt (!), leült és az ölébe ültetett.

- Na de fiatalok! Ne előttem! - takarta el a szemét röhögve Trav, mire egyszerre két párna is landolt az arcában. - Tudom, tudom. Hormonok. De akkor is! Nem akarok élő pornót látni! Bár, ha jobban belegondolok...

- Inkább ne! - ráztam meg a fejem nevetve és egy puszit nyomtam Zayn nyakára.

26. fejezet

Zayn Malik

A mobilom csörgése ébresztett fel álmatlan alvásomból. Hangosan szidtam az ágy lábát, mikor figyelmetlenségemnek köszönhetően a kis lábujjam megsérült, majd morcosan néztem a telefonom képernyőjére. Elfelejtkeztem a fájdalmamról, a szemöldököm ráncba szaladt a nem kívánt nevet látván.

- Mit akarsz, Ryan?! - Csattantam fel.

- Neked is szia, Zayn. Hogy, s mint? - Hallottam meg barátságos hangját.

- Semmi kedvem hozzád, te pöcs. Ha csak azért hívtál, hogy tönkre tegyél, le is tehetem.

- Nem, de ehhez ne szokj hozzá. Ugye nem fogod fel, hogy mit veszítettél? - Mielőtt bármit is mondhattam volna, folytatta. - A suli...nem is. A város legjobb csaja totál beléd van zúgva, te pedig hagyod hogy egy hülye lotyó miatt tönkremenjen a...az épp kialakuló kapcsolatotok?

- Kussolj, Ryan. Neked még megszerezni se sikerült.

Tudtam, hogy ideges, amikor válaszolt. - Leszarom, de neked igen, és ne értsd félre, legszívesebben hagynám, had menj tönkre érzelmileg, és a kezemet dörzsölve figyelném miközben azt mondanám, hogy mekkora egy balfasz vagy, de Mona miatt csinálom. Most éppen egy pasassal smárol miközben halálra issza magát. Te tudod, Malik. - És letette.

Nagyot sóhajtottam, és próbáltam meggyőzni magam, hogy nincs igaza, de nem sikerült magam átvernem.

Besiettem a fürdőbe, és még magam is megrémültem a tükörben visszafigyelő fiútól. A szemeim karikásak voltak, az ajkaim kiszáradtak, sápadtságom bizonyította a sok ital hatását, amit ma fogyasztottam. Nem törődtem vele, gyorsan megmostam az arcom, a langyos víz égette hideg bőrömet, majd a fogkefémmel végigsikáltam a fogaimat, aztán felvettem egy sapkát, ami eltakarta a hajamat; nem akartam még azzal is bajlódni.

Egy kis gondolkozás után felkaptam az éjjeli szekrényemen pihenő ékszeres dobozt, és lesiettem a lépcsőn. Figyelmen kívül hagytam Jessi értetlen tekintetét és Greg kérdéseit, bepattantam a kocsimba, és már száguldottam is arra, ahol feltételeztem, hogy megtalálom Monát.

***

Csalódottan huppantam le egy bárszékre, majd kértem valami ütőset; Mona még sem itt volt. Gondoltam, hogy felhívom Ryant, de több okból nem tettem. Nem akartam, hogy azt higgye, szükségem van a segítségére, és a mobilomat is otthon hagytam. Miután megkaptam az italomat, fintorodva nyeltem le, égető csíkot hagyott a torkomon, majd felmelegítve jutott le a hasamba, és ha a terveim jól sikerülnek, olyan részeg leszek, hogy az egészet kiadom az elkövetkezendő órákba.

- Zayn?

Megfordultam a széken, velem szembe Pete ült, és nem tűnt boldognak. Szemei karikásak voltak, s mint ha elege lett volna a világból.

Ha Pete itt van, Monának is itt kell lennie.

- Helló - Mosolyogtam. - Látom, te se vagy jó kedvedbe.

Megrázta a fejét, miközben meghúzta a sörös üvegét, és úgy lecsapta az üres üveget, hogy megrepedt a kezében. - Még egyet, legyen szíves.

A fiatal pultos nő tette vette magát, nem győzte a rendeléseket megcsinálni, a szemkontaktust többször is felvettük, és mind a ketten mosolyogtunk, mielőtt elfordultunk. Ha Monának lehet, nekem miért is ne?

- Rámész? - Nevetett immár mellettem Pete. - Nem rossz. Mona biztos, hogy ki akadna.

Tekintetemet végighordoztam a hatalmas termen, mindenhol a levegőbe emelt kezek, illetve ahhoz tartozó táncoló testek. A lányok észvesztően rázták magukat, és irigyeltem minden fiút, aki a barátnőjével jött szórakozni, én is ezt akartam; kapcsolatot, nem pár csókot és kézfogást.

Gúnyosan elmosolyodtam, mikor megláttam a club sarkában lévő kanapékon Monát egy pasira rámászni. Sokáig néztem őket, kínomban felnevettem, de belül szana-szét szakadtam, és alig vártam, hogy haza érjek, és álomba sírjam magam.

- Minden rendben? - Nézett rám a mellettem ülő fiú. - Zavartnak látszol.

Szomorúan elmosolyodtam. - Ezt oda adom neki, és megyek. Majd találkozunk.

Félre löktem az utamból minden egyes kicseszett boldog embert, azt kívántam, bárcsak rájuk esne egy zongora, majd menne át rajtuk egy traktor, majd szó szerint Monához vágtam a dobozt. Nem akartam tudni, mi lesz a reakciója, így elfordultam, és indultam a kijárat felé, mielőtt akár csak reagálhatott volna a számomra fontos -s őszintén; drága- ajándékra.

A könnyeimmel küszködve rontottam ki a cigi szagtól bűzlő épületből. Azt kívántam, bárcsak megdöglene minden nyomorult ember a világon, akik boldogok. Nem törődtem a tömeg kíváncsi, ítélkező tekinteteikkel, egyenesen a kocsimhoz sétáltam, de aztán meggondoltam magam, és úgy döntöttem, sétálok egyet a parton. Jót tenne a friss levegő. De azért egy cigi nem árthat.

A zsebemben kutattam, mikor meghallottam magam mögül az ismerős hangot. Megpördültem a tengelyem körül, figyeltem, ahogy totál részegen felém rohan, s észbe se kaptam, már a karjaim között tudhattam apró testét. Kezei szorosan ölelték a nyakamat, lábaival a csípőmet karolta át, ajkait erőteljesen nyomta az enyémekre, s éreztem, ahogy egy könnycseppje lefolyik az arcán, és szánk találkozásánál megáll. Nyelvemmel leszedtem a sós, érzelmekkel terhes cseppet, majd egy nagy levegő után újra érezhettem az italtól ízes ajkait, amit annyira de annyira szeretek.

- A-annyira sajnálom - Zokogta, én pedig egy kicsit meghaltam.

Szorosabban öleltem, a fejemet a hajára hajtottam, s hagytam, had sírdogáljon a mellkasomon. - Annyira hiányoztál.

Éreztem ahogyan szomorúan elmosolyodik, fejét jobban a mellembe fúrta, mint ha csak nem lehetne elég közel hozzám. - Csak két napig nem láttál.

- Tudom - Elmosolyodtam. - De a tudat, hogy soha többé nem akartál látni...Elpusztíthatott volna.

Seggbe akartam magam rúgni, mikor jobban sírni kezdett. Nem azért mondtam, hogy jobban megríkassam, azt gondoltam, rávágja, hogy nem is utáltalak és hogy mindennél jobban látni akart, de tudom, hogy az hazugság lenne, és elfogadom. Én is biztosan ideges lennék, ha meghallanék valami pletykát, amit bizonyítani is tudnak, talán annyi a különbség, hogy én megbeszélném a sértettel, nem otthagynám. Vagyis azt hiszem.

- Mennyünk haza.

***

Monához beszéltem a kocsiba, de nem válaszolt. A szemöldökömet ráncoltam, majd az anyós ülésre néztem, és mosolyogtam, ahogy összekuporodva az ülésen aludt. Száját enyhén szétnyitotta, halkan szuszogott, de még is hallatszott a csendes kocsiba. A rádiót lejjebb vettem, és szitkoztam, mikor valami hülye lassú számot játszottak le, amitől csak jobban elálmosodtam. Így is csodálkozok, hogy biztonságban haza értünk, hogy nem aludtam el útközben.

Az ölembe vettem Monát afféle menyasszony stílusban, majd nehezen előhalásztam -egy kézzel- a zsebemből a kulcsokat. Benyitottam a sötét lakásba, egyből a hálószobámba vittem az alvó törpét a kezembe, figyeltem, el ne essek a lécsőn felfelé menet. Kis gondolkozás után levettem róla a pólóját, nadrágját, és mielőtt ráhúzhattam volna az enyémet, megcsodáltam telt melleit, amik a melltartója alatt egyenletesen mozogtak a mellkasával együtt. Lapos hasa mozdulatlan maradt, a bugyija feletti kicsi világos csík jelezte, hogy mennyire le van barnulva tökéletes teste. Aztán szemeim tovább vándoroltak szexy combjaira, de hamar elkaptam tekintetem, és másra gondoltam, hogy ne keményedjek meg.

Sóhajtottam, ráhúztam egy fekete Rolling Stones pólómat, és féltékeny voltam, hogy az egyik kedvenc ruhám jobban áll neki, mint nekem. Gyorsan zuhanyoztam le, majd egy törülközővel a csípőmön mentem vissza a hálószobámba, és a szekrényemhez lépkedtem. Kihalásztam egy fekete boxert, a törülköző alatt magamra húztam. Belerezzentem Mona vékonyka hangjába.

- Zayn?

Elmosolyodtam. - Igen?

- Mi az? Sárga, és fáj, ha belemegy a szemedbe?

A szemöldökömet ráncoltam, mire felkuncogott. - VILLAMOS!

A fejemet fogva röhögtem. - Részeg vagy.

- Én Mona vagyok!

Fejem nagyot koppant a szekrényemen, és mire rávettem magam, hogy bebújjak az ágyba, már halkan szuszogva aludt. Öcsém, ez a lány hihetetlen! Halkan nevetve bújtam be mellé, magamhoz öleltem nyugodt testét, és miután gondosan agyon puszilgattam, az arcára néztem.

Az Én gyönyörű, részeg barátnőm.

25. fejezet

Mona Floyd

- Gyere már - húztam Travist a kezénél fogva. 

- Te fizetsz? - vonta fel a szemöldökét, mire a szememet forgatva bólintottam. - Akkor mehetünk! - vigyorgott. 

- Többet veled se jövök kajáért - ráztam meg a fejem, majd beálltunk a sor végére. Vagyis én álltam volna, ha Trav nem ragadott volna kézen és rángatott volna a sor elejére. - Helló - köszöntem a pasinak, aki a pultban állt. - Két hamburgert, egy hot dogot csak ketchup-pal, egy nagy buborékos ásványvizet, olyan salátát öntettel és csirkemellt kérek. Travis? - néztem a fiúra, aki elröhögte magát.

- Te még rajtam is túlteszel, ha kajáról van szó - vigyorgott, majd a fiúra nézett, aki az általam kért ételeket próbálta egy tálcára pakolni. - Én egy gyros tálat kérek, egy hamburgert és egy hot dogot. Meg kólát. Zaynnek mit vigyünk? - kérdezte, mire vállat rántottam. - Akkor legyen még egy hamburger és egy gyros tál, kólával - mondta, mire a fiú bólintott.

- Körülbelül az egy hetes bevételt hagyjátok itt - nevetett, miután fizettünk, majd a mögöttünk állóktól vette fel a rendelést.

- Nocsak-nocsak - hallottam meg a hátam mögött azt a vinnyogást, amire nagyon nem vágytam. - Travis, nem hittem volna, hogy ilyen mélyre süllyedsz... - rázta meg a fejét Kim. Gondolom mondanom sem kell, hogy mindenét kirakta, még azt is, amivel nem rendelkezett. Igen, a nem létező agyára gondolok.

- Trav, indulj. Kihűl a kaja - néztem a mellettem álló fiúra.

- Csak nem Zaynhez siettek? - kérdezte továbbra is azon az irritáló magas hangon. - Csak azért jár veled, mert megsajnált.

- Ennyi erővel veled is járhatott volna - forgatta meg a szemét Travis.

 Szerintem eléggé elfoglalt volt az utóbbi pár napban... - mondta vigyorogva, mire felkaptam a fejem.

- Ezzel mire célzol? - kérdeztem türelmetlenül.

- A városban járt Cindy, régi jó barátnőm. Köztudott, hogy igencsak jó kapcsolatot ápol Zaynnel szexuális téren. Nem igaz, Travis? - nézett a fiúra, aki egy ideig hezitált, majd bólintott. - Biztos vagyok benne, hogy most is találkoztak... Ha érted, mire gondolok - kacsintott, majd hátat fordított és elment.

- Mona, szard le. Te is tudod, hogy milyen... - próbált nyugtatni Trav, míg én nagyokat pislogtam. Lehet, hogy nem kellene, de hiszek neki.

- Csak... mennyünk - ráztam meg zavartan a fejem, majd elindultunk vissza a parton ülő fiúhoz. 

A csalódottságomat nem takarva mentem oda Zaynhez, aki rám mosolygott. Kezei a derekamért nyúltak, és már puszilt volna meg, de felemeltem a jobb térdem, és egyenesen az ágyékába rúgtam. Nyüszítve esett össze, a körülöttünk lévő tömeg hangosan ú-zott, és amikor már elindultam Pete házának irányába, akkor néztem vissza csak Travisre; csalódottan rázta a fejét, és segített Maliknek felállni, de nem miatta érzett így. Miattam.

A telefonom csörgésére kaptam fel a fejem, miközben az utcákat jártam. Már nyomtam volna ki, hiszen azt hittem, hogy Travis az, de mikor láttam, hogy Jack keres, felvettem.

- Igent mondott? - tértem rögtön a lényegre, miközben próbáltam egy kis lelkesedést csempészni a hangomba.

- Neked is szia, igen nagyszerűen vagyok, az idő is jó - mondta, mire megforgattam a szemem. - Ne forgasd a szemem! - szólt rám. - Amúgy igen.

- Igen, mi? - kérdeztem vissza.

- Igent mondott! - mondta lelkesen.

- Gratulálok! - mondtam és bár a hangomból nem ez jött le, tényleg örültem a hírnek.

- Te leszel a főkoszorúslány szép, rózsaszín ruhában. Koronád is lesz! - jelentette ki.

- Hát ezt nagyon elhitted - ráztam meg a fejem. - Figyelj, most le kell tennem, később beszélünk! - nyomtam ki a hívást, hiszen Pete házához értem.

Nem szórakoztam a kopogással, egyszerűen csak lenyomtam a kilincset és becsörtettem a házba. Első utam a hűtőhöz vezetett, mert a parton vett kaját otthagytam. Teljes felsőtesttel a hűtőben turkáltam, mikor lépéseket hallottam meg a lépcső felől.

- Szia Mona! - köszönt rám.

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? - kérdeztem, miközben kimásztam a hűtőből és kipakoltam minden alapanyagot a szendvicsekhez.

- Először azt hittem, hogy betörő, de nem ismerek olyan kretén tolvajt, aki a hűtőt akarja kifosztani - magyarázta, mire bólintottam. - Na mi van veled, meg Rómeóval? - kérdezte, mire rögtön elkomorodtam.

- Hagyjuk. Ma este buliba megyünk! - jelentettem ki. - Nem érdekel, hogy hová, csak sok pia legyen.

- Vihar a paradicsomban? - kérdezte, mire fejbe dobtam egy zsemlével. - Jó, oké, befogtam - emelte maga elé a kezeit védekezően.

***

- Jack megkérte Emma kezét. Igent mondott - újságoltam Pete-nek a nagy hírt, miközben az ajtó előtt álltunk és vártuk, hogy a házibuli szervezője beengedjen minket.

- Az jó - mosolygott, majd kezet fogott az ajtót kinyitó fiúval. 

- Gyere inni - fogtam meg a kezét és húztam magam után a bárszerű részhez. Kértem magunknak valami ütőset, aztán legjobb haveromra néztem. - Mi van veled meg Tanyával? 

- Minden oké. Legalábbis asszem' járunk - vont vállat. Elmosolyodtam. Örültem, hogy ő legalább boldog. 

- Még kettő ilyet! - mondtam a lánynak, aki az előző italt készítette.

- Én nem iszok most többet - mondta Pete.

- Ki mondta, hogy neked kértem? - kérdeztem, majd egy húzásra megittam először az egyik, majd a másik pohár tartalmát. - Van cigid? - néztem rá. Megrázta a fejét. 

- Tessék - nyújtott át a lány egyet, mire hálásan néztem rá. Meggyújtottam és megkértem, hogy keverjen nekem valami ütőset. 

Nem hiszem, hogy ma este elhagyom a pultot.