2014. ápr. 27.

21. fejezet

Mona Floyd

Kijelenthetem: Zayn ágya nagyon kényelmes. Persze nem kell félreérteni, nem történt semmi, CSAK aludtunk. Az este lusta lettem volna hazagyalogolni és mivel Pete és Tanya pornójára sem voltam kíváncsi, így Zayn volt az, aki elvállalta, hogy alhatok nála. Ám nem a fiúkkal közös házába hozott, hanem a saját lakásába, amiről eddig nem tudtam. Körülbelül 20 perce ébredtem fel, a lakásban csend van, tehát valószínűleg egyedül vagyok. Arra még nem volt elég energiám, hogy a szememet kinyissam, de kénytelen voltam, mivel csörögni kezdett a telefonom. Mivel a készülék a szoba másik felében volt, így nem mentem érte. A lusta emberek első számú szabálya: ha nem éred el, nincs rá szükséged. 

Szemem sarkából észrevettem, hogy az éjjeliszekrényen pihent egy tálca. Rögtön odanéztem. A tálcán két nagy tányér és egy pohár narancslé pihent. A tányérokon rántotta, illetve valami palacsinta volt, ami rettenetesen jól nézett ki. Ülőhelyzetbe tornáztam magam és enni kezdtem. Mindegyik kaja isteni volt. 

A tálcával a kezemben mentem a konyhába és raktam be mindent a mosogatóba, majd a nappaliba mentem és körbenéztem. Az első dolog amin megakadt a szemem, egy hatalmas hangfal volt és egy laptop, ami mázlimra bekapcsolt állapotban pihent a fotelban. Mivel nem akartam kockáztatni a kanapéval, így a földre ültem és keresgélni kezdtem Zayn zenéi között. Miután rátaláltam a kedvenc Green Day albumomra, rögtön összekapcsoltam a hifit a laptoppal és max hangerőre tekertem. A zenét dúdolgatva fetrengtem a földön, mikor egyszer csak kinyílt az ajtó és belépett Malik. Amint meglátott, röhögni kezdett.

- Biztos voltam benne, hogy innen jön a zene - nevetett, majd hozzám vágott egy fekete pólót. - Az utca végében is mindenki hallja.

A kezembe vettem a pólót és méregetni kezdtem. Mivel nem értettem mi ez, megfordítottam. Elröhögtem magam.

- Komolyan? I Love Zayn Szexi Malik póló? - nevettem a hasamat fogva.

- Én megmondtam - vigyorgott. 

- Te beteg vagy - röhögtem tovább, majd bármilyen szégyenlősség nélkül lekaptam a pólómat - természetesen volt alatta melltartó - és helyette felhúztam a Zayntől kapottat. 

Malik érdeklődve figyelte produkciómat, én pedig úgy tettem, mintha nem vettem volna észre és is nem zavartattam magam, tovább hallgattam a zenét. 

- Ezt fogod hordani a suliban is? - vigyorgott tovább. 

- Hogyne - forgattam meg a szemem. - Tudod, van olyan, hogy pulcsi - kacsintottam, mire megforgatta a szemét. 

- Jó volt a reggeli? - terelte el a témát, miközben bement a konyhába és lerakta a szatyrokat a pultra. Követtem őt, miközben bólogattam. 

- Csinálhatsz ebédet is - vigyorogtam cukin, mire a kezembe nyomta az egyik szatyrot. Belenéztem és eléggé meglepődtem. - Nincs az az isten, hogy te ilyet is tudsz csinálni.

- Miért ne tudnék? - kérdezte, miközben előpakolt mindent, ami a sajtoscsirkéhez kell.

- Ha megcsinálod, megtapsollak! - jelentettem ki, miközben felültem a pultra.

Zayn órákon át ügyeskedett, miközben engem szórakoztatott. Éppen a sajtot reszelte, mikor megcsörrent a telefonom. Rögtön leugrottam a pultról és elindultam a csörgő készülékért, amit éppen az utolsó percben vettem fel.

- Mond - szóltam bele köszönés képen.

- Édes egyetlen drága húgocskám! Mondd csak, hol a picsában vagy?! Fél órája nyomjuk a csengőt! - mondta nyálas hangon az egyik fiatalabb bátyám, Nick.

- Nyomjuk? Ott van Mick is? - kérdeztem meglepetten. Elég régen láttam már őket, csodáltam, hogy a házamnál vannak.

- Mick? Ja, az ikrem - röhögött ez a bolond a telefonba. Igen, ebből is látszik, hogy rokonok vagyunk. - Az még semmi, hogy ez a tökkelütött kretén is itt van. Jack is jött! - mondta lelkesen, mire megállt bennem az ütő és rögtön felmerült bennem a kérdés; mit keres nálam mind a három bátyám?

- Öt perc és ott vagyok! - mondtam, miközben fél kézzel kezdtem átöltözni.

- Remélem. Ugye nem gond ha kipróbáljuk a medencét? - kérdezte nevetve és egy csobbanást hallottam a háttérből. Kinyomott, én pedig villám gyorsan felhúztam a pólómat és lerohantam a konyhába.

- Ki volt? - kérdezte Malik mosolyogva, miközben berakta a sütőbe a csirkét.

- A bátyám. Vagyis... mindhárom. Most mennem kell, ott állnak a ház előtt... vagy a medencében áztatják a hájas seggüket - forgattam meg a szemem. - Majd bepótoljuk - mondtam és feltépve az ajtót kisiettem a lakásból.

- Mona! Várj már! - rohant utánam. - Megyek veled!

- Zayn... - fordultam meg. - Lenne három kérdésem. Először is. Lekapcsoltad a sütőt? - tettem fel a kérdést, mire nagyokat pislogott és visszarohant a lakásba. Valahogy sejtettem. Amint visszaért, folytattam. - Bezártad az ajtót? - néztem rá úgy, mint ha egy anyuka lennék, ő meg a kisgyerek. Megforgatta a szemét és ismét visszament.

- Még valami, nagyi? - kérdezte vigyorogva, amint zsebre tette a kulcsait.

- Siessünk, ha tényleg jönni akarsz, mert képesek felgyújtani a házat. Vagy zaklatni a szomszéd nénit, elárasztani az utcát... - kezdtem sorolni a dolgokat, amiket simán kinéznék lökött testvéreimből, miközben már az utca végén voltam Zaynnel együtt.

- Mit lehet tudni a tesóidról? - kérdezte, miközben befordultunk az utcánkba.

-Hát... hárman vannak. Jack a legidősebb, meg vannak az ikrek, Nick és Mick. Régen láttam őket, nem is értem, mit keresnek itt. Totál bolondok, köcsögök, és kihasználják, hogy magasabbak, mint én - forgattam meg a szemem, mire felnevetett. - Itt vagyunk... - néztem farkasszemet a házammal, majd elindultam a hátsó udvarra, ahonnan hangos nevetés szűrődött előre.

- Monácska! - üvöltött nekem Jack a medence közepéből, amint meglátott. - Látom nem sikerült megnőnöd - röhögött fel, mire a másik két bolond is feljött a víz alól. Gondolom mondanom sem kell, hogy ruhástól úsztak.

- Látom nem sikerült kedvesebbnek lenned.... - forgattam meg a szemem, majd miért ne alapon lerúgtam a lábamról a cipőmet és beugrottam hozzájuk. Zayn felnevetett, mire mind a hárman ránéztek.

- Ki ez az ifjú Rómeó? - kérdezte a szemöldökét húzogatva Mick.

- Mi van cicafiú, csak nem félsz a víztől? - röhögött Nick.

- Fogd be! - nyomtam le a víz alá, remélve, hogy érti a célzást.

- Kicsi a rakás! Mint Mona! - nevetett Jack és ránk ugrott, Mick-kel együtt.

Zayn mosolyogva nézett minket egy darabig, aztán lerángatta magáról a cipőit és csatlakozott hozzánk.

***

Nevetve és csurom vizesen mentünk be a házba. Mielőtt a testvéreim elfoglalták volna a nappalit vagy bármit, hozzájuk vágtam egy-egy törülközőt, hogy ne legyen minden vizes. Zaynt nem kellett megdobni, önszántából vette el az asztalról a neki kikészítettet és tette a nyakába. 

- Szóval, kit tisztelhetünk a személyedben, cicafiú? - kérdezte Jack. Remek, úgy tűnik ő és Nick kitaláltak egy új becenevet a mellettem álldogáló fiúnak.

- Zayn vagyok - nyújtott kezet egyesével mindhárom idősebb Flyodnak, akik viszonozták a gesztust. 

- Miért van itt ennyi könyv? - bámulta szörnyülködve a könyvespolcom Mick.

- Tudod, vannak olyanok, akik tudnak olvasni veled ellentétben és ezt ki is használják - kacsintottam rá, mire ő felém közeledett, átölelt megfojtott és összekócolta az amúgy is kócos hajamat. 

- Remélem, hogy hiányoztunk! - nézett rám amolyan "én vagyok a menő nagy tesó" nézéssel, de tudtam, hogy örült nekem.

- Szóóóóóóval Zayn - nézett jelentőségteljesen a fiúra Nick. - Szeretnél kis kori képeket látni? - kérdezte vigyorogva.

- Nem tudsz neki mutatni - forgattam meg a szemem, miközben leültem a fotelba.

- Már miért ne tudnék? - vonta fel a szemöldökét. - Én bármit meg tudok csinálni!

- Nekem nincsenek régi képeim, mert nem kellettek, nektek meg azért nincs, mert anyáék elégették az összeset, amin rajta vagyok - vontam vállat és bekapcsoltam a tévét.

- Basszus, tényleg... - csapta magát fejbe Jack. A következő percben a másik két Flyod pofonvágta. - Ezt most miért?!

- Miért ne?! - néztek össze és röhögve a kanapéra estek.

Hosszú esténk lesz...

2014. ápr. 12.

20. fejezet

Zayn Malik

Kézen fogva mentünk be a nagy, fekete házba, s ő felhúzta az orráig az Adidas -természetesen fekete- dzsekimet, amit ellopott tőlem. Nem szóltam egyikért sem, sőt, mind a kettőnek örültem; a dzseki lopásnak azért, mert szereti a cuccaimat, s ki tudja, hogy öleli magához éjszakánként akár csak egy plüss macit, az orráig felhúzást pedig azért nem, mert így már biztos vagyok benne, hogy meg fog ijedni, és csak a pillanatot fogom várni, hogy legyen bizonyítékom arra,hogy megijedt.

Simán sétáltunk a közepéig, mivel én már egyszer voltam bent így nem érhetett meglepetés, de belerázkódtam egy váratlan ajtó nyikorgásba magam mögül amit egy padló recsegés követett. Mona kitágult szemekkel fordult hátra, s mikor felfedte hogy őt nézem egy magabiztos mosolyt küldött felém, de egyáltalán nem volt igazi.

- Nem félek, Zayn.

- Nem is mondtam, hogy félsz. De biztos vagyok benne, hogy meg fogsz ijedni. - vigyorogtam s kikerültem egy -műanyagból készült- kaszást aki majd nem levágta a fejem.

Tovább sétálgattunk, Mona belesétált egy -igazi- pókhálóba míg én bevertem a lábujjamat egy egyszerű sarokba amin Miss Floyd röhögött. Ijesztőnek mondható visszhang követte édesen vidám hangját ami betöltötte az egész helyiséget, aztán a szívmelengető kacagásból ördögi lett.

- Ezek nem ijesztők, Malik - forgatta színpadiasan a szemét.

- Mert még csak az elején vagyunk, Floyd - vágtam vissza.

Egy tükör terem következett, és éreztem, hogy itt és most jött el az én időm. Mona a sok tükörkép között nem tudott tájékozódni, s mivel nekem már volt tapasztalatom így tudtam merre van a kijárat. Fekete ruhám beleolvadt a környezetbe, így feltűnés nélkül surrantam ki a labirintusból, és vártam a sikítást, ami négy percen belül következett be sok kétségbeesett hang hallatán ami a nevemet hangoztatta.

- Zayn! Most azonnal gyere értem, mert ha kijutok innen akkor kiheréllek! - dühös volt.

Nevetgélve, magabiztosan sétáltam vissza hozzá, s figyeltem, ahogy megpróbálja leszedni magáról a zöld trutymót. Tekintetemmel a guminőt kerestem, s meg is találtam. Nos, aki erre jár, annak itt van ez a guminő, s feltéve, ha van nálad óvszer, megdughatod. Ha ezt mind megtetted, alá kell írnod. Mondanom sem kell, hogy tele volt firkálásokkal, de az enyém nem volt rajta - nem is lesz. Nem tudom, Mona a zöld nyálkától ijedt meg, vagy a spermás nőtől, de akkor is én nyertem.

- Most azonnal le kell zuhanyoznom! - csúnyán nézett rám.

Normál esetben megijedtem volna, de most csak röhögtem rajta. A vállát átkarolván vezettem ki a teremből, s mindenen megijedt, pedig kiszámítható volt, hogy lesz valami. Azt hiszem, tényleg félt egy kicsit mikor ott hagytam, és el sem mondhatom, mekkora bűntudatom van.

- Haragszol? - kérdeztem.

- Igen, Malik! Soha életemben nem voltam ennyire dühös! - csattant fel, én pedig lesütöttem a szemem.

Hát ezt jól elbasztam.

Egy pillanatnyi megbánás suhant át az arcán, de csak annyi, hogy éppen hogy észre vettem, már nem is tudom, hogy képzelődtem-e, vagy nem. Az ajkaira harapva tátogott mint egy hal, úgy tűnt, mondani akar valamit, de nem tudja, hogy hogyan, esetleg nem tud mit. Nagyon sóhajtottam, mikor már láttam a fényt a folyosó végén, de még jött velünk szembe egy nagy rúd, amin egy felakasztott hulla pihent. Monával a falhoz húzódtunk, s megvártuk, míg az a kocsi ami hajtja alulról, elvigye.

- Bocs, Mona. Nem kellett voln...

Figyelni sem tudtam, ahogy szorosan átöleli a derekamat, én pedig mozdulni se bírtam meglepődöttségeben. Pár másodpercig álltam mint egy idióta, majd gyengéden karoltam át apró vállait. De nem tartott sokáig, összesen hat másodpercig ölelkeztünk, majd csak álltunk, álltunk s álltunk. Floyd a mellkasom közepét nézte -mivel pont az volt neki szemmagasságba- én pedig a cipőjét, mert az enyém nem volt annyira érdekes, mint az övé.

- Hűha! Hát... - vakartam meg a tarkómat. - Nem tudom, hogy ezt miért kaptam. Ahogy a sátorba a csókot is. Vagy is a két csókot...De többször lehetne ilyen...'asszem. - vontam vállat.

Mona bólintott, majd elindultunk a kijárat felé, így a másik csapat -akik elé befurakodtunk amikor jöttünk be-, bemehetett. Egy fiú még beintett nekem, én pedig játékosan puszit dobtam felé, mire Mona felnevetett mellettem, így az utálóm tekintete a törpére esett. Ajkai a földet súrolták, én pedig nagyon szívesen oda mentem volna hozzá, hogy utána kórházba -jobb esetbe a temetőbe- mennyen.

- Felejtsd el! - karoltam át Manó vállát, s a többiek keresésére indultunk.

Travist Lanával találtuk meg a szerencse játék gépeknél, biliárdoztak. Greg és Jessi a Miss Bikini címért versenyző lányokat bámulta, mi pedig kijelentettük, hogy The pretty reckless koncertre megyünk. Mona barátai is velünk tartottak, s mivel Lana szereti, ezért Travis is, Gregék pedig maradtak, és tizes skálán pontozták a lányokat. Nagyjából így hangzott: Ú, ez 10! Ez is! Ő 8 lenne, de nagyok a mellei, így 10! Haha, ő 11! 

- Milyen gyerekesek - rázta a fejét Mona.

- Azok. Így megalázni a nőket. - ráztam a fejem. Egy éve pontosan ugyan ezt csináltam Gregékkel, mármint pontoztuk a csajokat, és amennyit csak tudtunk, lefektettünk.

- Te csak ne beszélj, Mr Sexdroid! - csattant fel.

- Na, te csak maradj csöndbe Miss senkit-sem-szeretek-mert-senki-se-szeret-és-csak-kihasznál-ami-nem-igaz-csak-vak-vagyok-és-nem-veszem-észre. Komolyan, Mona, rengetegen akarnak a barátaid lenni, és nem azért, mert ilyen a kinézeted, amilyen, hisz vannak normális lányok, akiknek van annyi eszük, hogy szeretnének a barátnőid lenni, de te mindenkit elkerítesz magadtól. Engem is! - Mutattam a bal mellem felé, de csak véletlenül oda, a szívemre.

Mona felvonta a jobb szemöldökét, majd a mellkasa előtt keresztbe fonta a kezét.

- Menstruálsz, hogy ilyen hirtelen kirohanásaid vannak?

Ha fiú lett volna, esküszöm, megütöm.

Mondani akartam valamit, de azzal örökre elveszítettem volna, így inkább csak sarkon fordultam egyenesen a hatalmas sátor előtt várakozó csapatunkra, akik nézték az előadásunkat. Ashley lesütötte a szemét, nem tudta állni a pillantásomat, míg Emma a fejét rázta, s rosszallóan nézett. Hallottam Mona kicsi lépteit a fűben magam mögött, de nem vártam meg, Travisékkel mentünk be a helyiségbe, ahol már emberek százai hemzsegtek.

Tényleg nem tudtam mi volt az a hirtelen kitörés tőlem. De igazam volt.

***

Az egész koncert feszülten telt, s Mona megsértődött, amiért én Taylor Momsennel csináltam egy képet, indokolván hogy egy dögös rocker csajjal ki ne szeretne képet készíteni? Nos, ezt Mona nem is tagadta, hogy féltékeny, csak durcázva elment a kocsimhoz, mi meg tíz perc múlva csatlakoztunk hozzá, mikor megcsináltuk a képeket.

Én Monával és Travissel mentem az én kocsimmal, míg a többiek Greg kocsijával. Lana megadta Rómeónak a számát, így tudják tartani a kapcsolatot, Trav elmondása alapján holnap este randijuk is van. Nagyon örülök, hogy jól megy neki a szerelmi élete, míg az enyémet le lehetne húzni a wc-n Miss Floyddal együtt. Gyerekesen viselkedik!

Tanya írt egy üzit, pont akkor mikor Monának csörgött a telefonja.

Tanya: reggel leléptünk, kerestünk titeket tegnap óta, de nem találtunk. medencés buli Petenél! xx

Visszaírtam neki egy kézzel hogy megyünk, Mona pedig nem mondott semmit, mikor letette a telefont, hisz gondolom őt is hívta Pete, hogy mennyünk le. Szegény Travis kapkodta a fejét közöttünk, hogy valaki világosítsa fel, de egyikünk se tette, így felhívta Tanyat, hogy magyarázza meg neki.

A következő tíz perc szenvedés volt. Mona a rádió csatornákat válogatta, de semmi se tetszett meg neki, így négy másodpercnél tovább nem bírta, s átlépett egy másikra. Travis ideges volt, mert ahány dalba belekezdett a rádió, Trav azt egyből énekelgetni kezdte, és csúnyán nézett Monára, mikor elkapcsolt. Aztán Floyd a kesztyű tartóba turkált a cd-im között. Ramones, Slipknot, Sum31, Beatles, Nickelbackok voltak a lemezeken, de mindegyiken átváltott.

- Mona! Dönts 'mán, mert esküszöm, hogy kiraklak! - csattant fel Travis.

Mona felvonta a szemöldökét, és tovább lépegetett, de továbbra sem állt meg egynél sem. Travis fogai csikorgását lehetett hallani a bömbölő zene mellett is.

- Mona! - Kiáltott fel Travis.

Nos, valami eszméletlen bunyó következett azért a redvás rádióért. Travis a két ülés között előre nyúlt, és szinte ütögetve váltotta a csatornákat, míg Mona ellenkezett, és mikor látta, hogy a szavakkal nem ér semmit, tépni kezdte Trav haját, és próbálta vissza tolni. Nem járt sikerrel, Rómeó nem hagyta magát, végül megállt egy Disturbed számnál, és azt énekelte Mona pofájába.

- Olyan pia szagú a szád te barom! - tolta el magától Törpe.

- Zayn, tegyél igazat! - vágott nyakon véletlenül Travis.

Kivettem a telefonomat a zsebemből, majd előhalásztam a fülhallhatómat is, s átnyújtottam Monának, miközben egy Ramones dalnál maradtunk a rádióban. Mona elégedetten vette el a kezemből a készüléket, és Travis is mosolygott.

- A káposzta is jól lakott, a kecske is megmaradt - vigyorogtam magabiztosan.

- Az fordítva van, Malik - közölte Mona, én pedig elgondolkoztam. Tényleg fordítva volt.

Bekanyarodtam Pete házának az utcájába, ahova már Gregék megérkeztek. A zene dübörgését négy utcányira lehetett hallani, s talán Mona is meghallotta a fülhallgatóm mögül, hisz a szemöldökét ráncolva vette ki a füléből. Izgatottan pattant ki a kocsiból, s meg se várva minket szalad be, ahol Pete-t átölelte. Én ugyan így köszöntöttem Tanyat, s mondanom sem kell, hogy feltűnt nekik, hogy valami nincs rendben. Az egész olyan...feszült volt.

***

Vigyorogva ragadtam meg Tanya lábát a víz alatt, majd lehúztam, így elváltak az ajkaik Petével, s belecsúszott a vízbe. A punkokkal felnevettünk, Monáról pedig semmit se lehetett leolvasni.Talán ha kettesben lennénk, talán, mondom talán, bocsánatot kérne.

- Pizza vagy kínai? - mosolygott Greg, és amikor mindenki egyet értett abban, hogy pizza, a füléhez emelte a telefont, s rendelt.

A pizzától a süti és a kaja jut eszembe, ezekről pedig Mona. Nem szabad, hogy vége legyen, mikor még el sem kezdődött. Vagy legalább is nem így szabadna véget érnie.

Pár másodpercig tétováztam, majd magabiztosan karoltam át pici vállait. Eleinte a meglepődöttségét nem tudta leplezni, nagyokat pislogott, végül bizonytalankodva, de hozzám bújt. Sikerült elérnem, hogy rám nézzen, bár fogalmam sem volt, hogy hogyan, de a lényeg, hogy nagy, kék szemei csillogva bámultak rám, az ajkaim pedig ki voltak éhezve az övéire.

Sokáig néztük egymást, végül hirtelen csókoltam meg. Nyelvem az övére talált, lassú, édes táncot jártak egymással, mint ha már milliószor csinálták volna. Azt hiszem, mi jók vagyunk együtt, talán túl jók, hisz az ég világon nem lehet olyan párost találni, akik ennyire marják, még is kedvelik egymást. És ez a legjobb az egészben; a kapcsolatunk mindent kibír.

Észbe se kaptam, de már a víz alatt voltam, s kezeket éreztem meg a bokámon. Zihálva jöttem fel a víz felszínére, s körbe néztem: mindenki rajtam nevetett, Tanya pedig rám kacsintott. Lehetséges, hogy Mona élvezte az egészet, hisz hátrahajtott fejjel kacagott, míg én beintettem Tanyanak. Igen, túl jók vagyunk együtt.

2014. ápr. 2.

19. fejezet

Mona Floyd

Pár percig még csukva tartottam a szemeim, majd lassan kinyitottam őket. Szerencsére a sátor sötét színe miatt nem sütött be túlságosan a nap, így nem bántotta annyira a szemem. A derekamra súly nehezedett, ezért rögtön oda néztem és csak egy tetovált kart láttam. Rögtön beugrott minden, ami tegnap történt. Tokio Hotel, a verekedés, a kényszer csók, a koncert, a rendes csók, Nickelback. Próbáltam szembe fordulni a mögöttem fekvő Zaynnel, de ez nehéz feladatnak bizonyult, hiszen ahányszor megmozdultam, ő szorosabban ölelt át. Ez aranyos, csak az a gond, hogy a szuszt készül kiszorítani belőlem.

Nagy nehézségek árán, de sikerült megfordulnom, így már szemben voltam a még békésen szunyókáló Malikkal. Haja kócos volt, ajkai elnyíltak. Néztem egy darabig, majd úgy döntöttem, hogy valami iható dolog után kell néznem, mert hirtelen rám tört a szomjúság. Próbáltam kibújni a keze alól, ő pedig nemtetszését kifejezve morgott valamit és még jobban magához húzott.

Gondolkodni kezdtem, majd nyújtózkodni, hátha elérem a sátor másik felébe dobott táskám, de még az sem jött össze, így feladtam és vártam arra, hogy felébredjen.

Fogalmam sincs arról, hogy a tegnapi nap mit jelent számára, de én egyre biztosabb vagyok abban, hogy érzek valamit iránta. Valamit?! Szeretem. És ez rossz. Mert tudom, hogy ő nem. Vagyis azt hiszem, hogy nem. Hiszen ő Zayn "Szexi" Malik. Bárkivel összejöhet. Velem miért tervezne hosszútávra? Nem is tudom, hogy melyik lenne a rosszabb. Ha nem érezne semmit, vagy ha csak játszana. Hogy hol a baj? Ott, hogy még ezek ellenére sem tudom utálni.

- Malik - böktem meg az arcát, de nem mozdult.

Tovább piszkáltam, rugdaltam, még a haját is szét szedtem, de ő csak aludt tovább. Oké, én is imádok aludni, de ez azért túlzás, nem? Bár, egyszer majdnem átaludtam azt, hogy az egyik igen okos bátyám felgyújtotta a konyhát...

- Zaayne, merre vagy? - vinnyogott valaki a sátortól nem messze. A becézésen akaratom ellenére felnevettem.

- Tudjuk, hogy itt vagy! - érkezett egy másik hang.

- Majd a kutya megkeresi - hallatszott egy harmadik is, amolyan nemtörődöm stílusban, s a következő pillanatban Cica rohant be a sátorba és ugrott rá a gazdájára.

- Mi az Isten?! - ült fel Zayn és meglepetten nézett szembe a kutyájával. - Mona? - nézett rám.

- Mi van? Szerinted én tudom, hogy mit keres itt? A te kutyád! - ráztam meg a fejem hitetlenkedve, miközben megsimogattam a fejét. Mármint a kutyáét, nem Malikét. - Most pedig megyek, mert szomjan döglök - jelentettem ki, majd feltápászkodtam, felhúztam a bakancsom és kiléptem a napfénybe.

- Jó reggelt, Momóóóó! - visította Travis, mire az első kezembe akadó ruhadarabot hozzávágtam. - Látom jó kedved van - nézett rám csúnyán.

- Túl hangos vagy. Korán van még hozzád - pislogtam bájosan, majd elindultam a legközelebbi büfé felé.

Nem volt nagy sor, a legtöbben még csak most ébredeztek, és persze elég sokan előre engedtek, így hamar sorra kerültem. Kértem egy üveg vizet és mivel kedves vagyok, így mindenkinek kértem kávét, nem csak magamnak.

A papírtálcával egyensúlyozva indultam vissza a sátrakhoz, ám ahogy felnéztem, legszívesebben felrobbantam volna. Zayn meg valami pláza picsa 'társalgott' értelmesen, ám látszott, hogy a ""lány"" nem afelől érdeklődik, hogy szerinte is szép-e az idő. Fel akarom pofozni. Lerúgom. Felképelem. Megtépem. Leütöm.

Egy ideges sóhajtás után próbáltam megnyugodni és az éppen heverésző Gregék felé indultam. Megálltam előttük, így eltakarva a napot, mire rögtön felnéztek.

- Boldog Hanukát! - nyomtam a kezükbe, majd tovább mentem és Emmáéknak is adtam.

Mondanám, hogy Emma és Ashley a barátaim, de... igazából nem. Ash az unokatesóm, Emma pedig a legidősebb bátyám - Jack - barátnője. Bár már nem sokáig, hiszen drága testvérem hamarosan meg fogja kérni a kezét.

- Ó de cuki vagy, hogy hoztál nekem is! - topogott mellém magassarkújában a nem is rég említett nőnemű lény, vagy akármi is ez.

- Ó de cuki vagy, nem a tiéd - néztem rá amolyan 'húzz el de gyorsan, te ribanc' nézéssel, és az egyik poharat a mellettünk röhögő Zayn kezébe nyomtam, a másikból pedig én ittam.

- Ez komoly?! - sipított fel, majd elrohant. Ha már lehet ezt rohanásnak nevezni.

Megforgattam a szemem, majd levágódtam a hozzám legközelebbi plédre. Amint elfogyott a pohár tartalma fel is ugrottam.

- Most hová mész? - kérdezte Zayn szemöldök ráncolva.

- Éhes vagyok - jelentettem ki.

- Megyek veled! - lépett mellém Ashley, majd szó szerint elrángatott a büféhez. - Féltékeny vagy? - vigyorgott rám, majd kért magának valami szendvicset.

- Ha az lennék sem számítana - mondtam, majd rendeltem magamnak egy üveg vizet, pizzát, meg egy kevés - na jó, egyáltalán nem kevés - vodkát.

- Biztos, hogy azt meg akarod inni? - bökött az alkoholra.

- Ha nem iszok, itt ma valaki meghal. De az is lehet, hogy mindenkit kinyírok - húztam le egyszerre az italt, amit meg sem éreztem.

- Szóval... miért ne számítana? - harapott bele a kajájába.

- Ash. Megcsókolt tegnap kétszer. Ebből az egyik azért volt, mert muszáj volt a másik meg... a másikat nem tudom. De az csak egy csók. Attól még nem járunk, nem vagyok a barátnője, nem a barátom. Nem tartozik nekem semmivel, tehát azt csinál amit akar. Ha úgy tartja kedve, fel is csinálhatja az egész fesztivált, nincs jogom beleszólni - magyaráztam neki. - Az más, hogy zavar-e. Mert nagyon is idegesít. De nem szólhatok bele.

- Ha te mondod... - vont vállat és tovább evett.

Ezt szeretem Ashleyben. Tudja mikor kell befogni és ha érzi, hogy kínos téma, nem faggat tovább.

- Asszem' még kéne innom - álltam fel és mentem a pulthoz, majd kértem magamnak még pár pohárkával. Na jó, talán egy üveggel.

Rajtam ennyi meg sem látszik, minimum hatszor ennyit kellene innom ahhoz, hogy észrevehető legyen. A részegséghez pedig tényleg sokat kell innom. Ez semmi.

- Biztos? - kérdezte szemöldök ráncolva, mire bólintottam és nagy kortyokban nyeltem az alkoholt. - Ott jönnek a többiek! - mutatott a hátam mögé, mire megrántottam a vállam.

Felőlem jöhetett volna a Mongol hadsereg is, az sem érdekelt volna. Bár ha elvitték volna azt a picsát, akár még le is spannoltam volna velük...

- Én is kéreeeek! - csapódott le az egyik oldalamra Travis.

- Kérj magadnak, ez az enyém - öleltem át az üveget, persze csak viccből, de nem szándékoztam adni neki.

- Csak nem szerelmi bánat? - ült le mellém vigyorogva Zayn. Ilyenkor tudnám arcon baszni egy pisztránggal.

- Nem. A pizza nem csal meg - mosolyogtam, majd ismét beleittam az italomba. Malik elgondolkozott, majd mosolyogva bólintott, kiszedte a kezemből az üveget és beleivott. - Hé, az az enyém!

- Volt - jelentette ki, mire az asztal alatt sípcsonton rúgtam. Fájdalmas arckifejezését látva felnevettem, majd kiszedtem karmai közül az én drágámat - mármint az üveget.

- Horrorház - pillantottam a büfé mögé, felpattantam és el is indultam.

- Nem hiszem, hogy be kellene oda menned - sietett utánam Zayn.

- Miért? - kérdeztem. Nem néztem rá.

- Voltam bent tegnap, mielőtt megtaláltalak volna. Eléggé... ijesztő - borzongott meg.

- Az a lényeg! - vigyorogtam. Azok a tipikus ijesztő dolgok, mint például a szellemek, zombik, démonok és egyéb unalmas horrorszereplők nem ijesztenek meg. A tegnap este történt dolog teljesen más kategóriába tartozik.

- Ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy be fogsz szarni tőle! - jelentette ki magabiztos vigyorral az arcán.

- Fogadni akarsz? - kérdeztem, mire bólintott. - Legyen!

- Ha megijedsz, két hétig egy "I Love Zayn Szexy Malik" pólót kell viselned! - jelentette ki, mire felröhögtem. Ennyire magabiztos csak nem lehet.

- Ilyen pólót nem gyártanak, de ha szerzel és esetleg vesztek, ami nem valószínű, felveszem. Viszont ha én nyerek... Majd eldöntöm, lesz időm. Úgyis hosszú lesz a győzedelmi ünnep! - kacsintottam rá, majd az emós fiúhoz léptem és odaadtam neki a belépő árát.

Bevártam Zaynt, majd együtt léptünk be a horror házba.