2013. szept. 8.

6. fejezet

Mona Floyd

Egy hatalmas ásítás közepette fordultam be a sarkon. Rögtön megláttam az osztálytársaimat. A mi drága, egyetlen osztályfőnökünk beszervezett nekünk a mai napra egy közös strandolást, mivel szerinte szörnyű az osztályközösség. Mikor közöltem vele a szándékomat, miszerint inkább otthon maradok és alszok, kijelentette, hogy aki nem jelenik meg, osztályfőnöki figyelmeztetést kap. Mivel nem tenne túl jót még egy intő, muszáj volt eljönnöm.

- Végre itt vagy! - kiáltott fel gúnyosan Kim.

- Ennyire hiányoztam? - forgattam meg a szemem. A válasz csak egy horkantás volt.

- Nekem hiányoztál! - visította a fülembe Travis, mire reflexből tarkón csaptam.

- Máskor hallókészüléket is - mosolyogtam rá gúnyosan a fiúra, aki az ütés helyét simogatta. - Nem is ütöttem akkorát! - háborodtam fel.

- Miután lerúgtad a padról, két napig borogatta a horzsolást a csuklóján - röhögött fel Greg.

- Megígérted, hogy nem mondod el senkinek! - visított fel Travis, majd Greg hátára ugrott, aminek köszönhetően mind a ketten előreestek. 

- Gyertek már befelé! - kiabált a fiúkra Hayley, majd mellettem lépkedve besietett az épületbe. 
Rögtön az üres napozóágyak keresésére indultunk, találtunk is kettőt.

- Mi voltunk itt előbb - jelentette ki Kim, amint utolért a barátnőjével minket.

- Aha, azért rohantatok utánunk - húzta fel a szemöldökét Hayley.

- Előbb láttuk meg! - visított fel Holly.

- Ennyire hülyének nézel? - kérdezte Hayley.

- Őszintén? - mérte végig Kim.

Nem folytam bele a veszekedésbe, helyette lepakoltam a két ágyra.

- Azt hiszem nyertünk! - röhögött fel Hayley, majd lepacsizott velem, és elfeküdt az egyik ágyon.
Kim nagyokat pislogott, szólásra nyitotta a száját, de nem tudott semmi értelmeset kinyögni.

- Ez nem igazság! - jelentette ki Holly.

- Mi nem igazság? - lépett hozzánk Jessi.

- Apuci pici lánya nem kapta meg a napi fasz adagját - jelentette ki Hayley, mire akaratom ellenére is felröhögtem.

- Mit nevetsz? - kérdezte hisztérikus hangon Kim.

- Csak azon gondolkoztam, hogy neked alapból ilyen irritáló a hangod, vagy csak a sok szopás miatt vinnyogsz? - ráncoltam össze a szemöldököm.

A következő pillanatban egy hatalmas huppanást hallottam. Oldalra fordítottam a fejem, és Hayley-t láttam a földön fetrengeni, miközben vihogott.

- Azért ne fulladj meg - segítettem fel a földről nevetve.

- Ennek mi a baja? - lépett hozzánk Zayn is, és Hayleyre bökött.

- Szerinte vicces volt az, amit Mona mondott, de nem értek vele egyet - vinnyogott Kim.

- Látod? Megint azt csinálja - súgtam Hayley-nek, aki hangosan felröhögött.

- Most mi van? - fonta össze a karjait maga előtt Holly.

- Szombat - vihogott Hay a saját poénján.

- Mona, jössz a vízbe? - kérdezte Zayn.

Őszintén szólva itt lenni sem volt semmi kedvem, és leginkább csak aludni akartam, de ha már muszáj volt eljönnöm, ki kellett használnom a medencék által nyújtott lehetőségeket, így bólintottam. Lehúztam magamról a fekete csőnadrágom, és kibújtam a fekete pólómból. Zayn engem méregetett, miközben érdekesen vigyorgott. Megforgattam a szemem, majd elindultam az egyik medence felé. Malik mellett mentem el, és mivel még mindig engem bámult, egy picit meglöktem a mellkasát, ő pedig hátraesett, egyenesen a hullámmedencébe. Mivel a víz folyamatosan körbe ment, így képtelen volt kimászni. Elnevettem magamat a szerencsétlenkedését látva, majd a nagy medencéhez lépdeltem, és beugrottam.

Fél órán át úszkáltam, mikor kezeket éreztem meg a vállamon. Megfordultam, és szemben találtam magam Zaynnel.

- Sokáig tartott - nevettem fel.

- Nem lehetett elférni az öreg néniktől - fintorodott el, mire hangosabban nevettem. - Ugye tudod, hogy bosszút fogok állni?

- Ugye tudod, hogy nem félek tőled? - kérdeztem vissza.

- Pedig kellene - jelentette ki.

Megforgattam a szememet, majd lemerültem, és pontosan Malik háta mögé úsztam. Ahogy felmentem a víz alól, egy egyszerű mozdulattal a fiú hátára ugrottam, aki a meglepődöttségtől előre esett - én pedig estem vele.