Mona Floyd
Nyugodt, boldog álmomat megzavarták azzal, hogy felébresztettek. Ezer százalékig biztos voltam abban, hogy a tesóim azok, hiszen bármikor látogatjuk meg egymást, mindig valamilyen különös módon keltjük fel a másikat. Ám nem értettem, hogy miért van valami puha dolog az arcomon. Először azt hittem, hogy valami plüss, de amint megéreztem, hogy mozog, rögtön kipattantak a szemeim és szemben találtam magam egy hihetetlenül édes kiscicával.
- De aranyos! - fogtam meg az állatot, miközben csillogó szemekkel tanulmányoztam.
- Megmondtam, hogy cicát kell hozni! - húzta ki magát Jack.
- Nem igaz! - vágták rá egyszerre az ikrek. - Le akart önteni egy vödör vízzel! - néha már ijesztő volt, hogy ennyire egyszerre beszélnek és gondolkodnak.
- Én is szeretlek - forgattam meg a szemem, mire a legidősebb bátyám egy puszit nyomott az arcomra.
- Tudod, hogy imádlak! - szorongatott meg, amibe bekapcsolódott a másik két fiú is.
- Szeret hiány? - nevettem el magam, majd kibontakoztam a karok közül és kezemben a cicával lementem a konyhába.
Egy kisebb tálba öntöttem tejet, amit az asztalra raktam, mellé pedig az állatot, aki boldogan inni kezdett.
- Mi a neve? - pislogott mellettem nagyokat Mick.
- Gyilkos - mondtam mosolyogva.
- Csak úgy mondom, hogy egy legyet sem tud elkapni. Orra esik a saját lábában. Béna, mint te - nevetett Nick, mire megráztam a fejem.
- Akkor is Gyilkos lesz a neve - mondtam, majd letettem a cicát a földre, aki érdeklődve nézett körbe új otthonában.
A következő percben csöngettek, fogalmam sem volt arról, hogy ki lehet az.
- Zayn lesz az - mondta Jack. Rögtön rákaptam a fejem, hiszen az feltűnt, hogy Malik eltűnt, de nem tudtam, hogy hová ment, ahogyan azt sem, hogy a tesóm honnan tudja, hol volt. - Lemegyünk a partra, ő meg hazament a cuccáért - mondta, mire mintha megvilágosodtam volna.
- Ne nyisd ki, kiszökik Gyilkos! - kiabáltam az ajtó előtt álló fiúnak, felkaptam a cicámat, az ajtóhoz siettem, és úgy ahogy voltam - pizsamában - ajtót nyitottam.
- Honnan szerezted? - nézett farkasszemet - vagy inkább macskaszemet? - az állattal.
- A fiúktól kaptam - csuktam be mögötte az ajtót, miután bejött. - Ugye milyen aranyos? - adtam a kezébe.
Vicces volt, hiszen az egész macska nem volt akkora, mint Zayn tenyere, amiben éppen kényelmesen elterpeszkedett az állat.
- Nagyon... cuki - méregette továbbra is. - Mehetünk? - nyomta a kezembe Gyilkost.
- 10 perc! - jelentettem ki és elindultam fel a lépcsőn.
- Akkor ma nem indulunk el! - hallottam meg Jack hangját.
- Ne magadból indulj ki! - kiabáltam le neki, majd berontottam a szobámba.
Gyilkost a fiúktól kapott kis ágyba raktam, ahonnan ki sem tud jönni. Oda raktam neki valami macskatápot, amit szintén ajándékként kaptam, majd gyorsan ledobtam magamról a ruháim és magamra vettem a szürke, fekete halálfejekkel díszített bikinimet. Felkaptam rá egy rövidnadrágot és egy topot, hiszen hiába van már Október, még mindig nyári idő van. A táskámba bedobáltam pár fontosabb dolgot, például a telefonom, a pénztárcám, zsebkendőt és naptejet, majd a hajamat felkötöttem a fejem tetejére, a napszemüveget felvettem és leugráltam a lépcsőn.
- Wow, 7 perc! - bólogatott elismerően Nick. Színpadiasan meghajoltam, aztán kitessékeltem a fiúkat, bezártam az ajtót, majd elindultunk a partra.
Eléggé hangosak voltunk, hiszen az ikrek hozták szokásos formájukat és sorra ontották magukból a rossznál rosszabb vicceket, amik már annyira borzalmasak voltak, hogy nevetnünk kellett rajta. Zayn viszont furcsa volt. Néha-néha elmosolyodott, de szinte meg sem szólalt.
A partra érve Jack előre rohant és keresett nekünk egy jó helyet.
Eléggé hangosak voltunk, hiszen az ikrek hozták szokásos formájukat és sorra ontották magukból a rossznál rosszabb vicceket, amik már annyira borzalmasak voltak, hogy nevetnünk kellett rajta. Zayn viszont furcsa volt. Néha-néha elmosolyodott, de szinte meg sem szólalt.
A partra érve Jack előre rohant és keresett nekünk egy jó helyet.
- Baj van? - Léptem Malik mellé, és egy kis gondolkozás
után a kezéért nyúltam, de beletúrt a hajába, mielőtt megfoghattam volna.
-
Nincs - Köpte.
Aha. Persze. Nincs. Mindegy.
Nick hangosan fütyült, erre pedig a
másik fele (Mick) is felkapta a fejét. Egy igen nagy seggű lány sétált el
előttük egy parányi tangába és melltartóba, mint ha direkt rázná azt a nagy
picsáját valamelyik fiúnak. Naná, hogy Zaynnek.
Egyből elkapott a féltékenység,
utána akartam szaladni és belerúgni a fenekébe, de nem akartam elveszíteni a
cipőmet, ki tudja, hogy ragadna benne.
- Nem is érdekel? - Mosolyogtam Zaynre,
aki csak vállat vont.
Bekaphatod Malik.
Mikor oda értünk a Jack által kijelölt helyre, a táskámat a földre dobtam. Megszabadultam a napszemüvegemtől, a rövidnadrágomtól és a pólómtól, majd a vízbe indultam. Mivel az ikrek természetesen imponálni próbáltak a lányoknak, így rajtuk nem is volt póló, tehát rögtön futottak utánam. Jack - mint az érett, valamivel normálisabb testvér - viselt pólót, tehát neki még azt is le kellett vennie, de miután ezzel megvolt, követett minket. Egyedül Zayn maradt kint és ült a leterített törülközőkön.
- Mick? - nézett vigyorogva testvérére Nick, miközben én elmerültem a vízben.
Elindultak kifelé a partra, legidősebb bátyámmal pedig értetlenül néztünk feléjük, ám pár perc alatt leesett, hogy mit akarnak. Nem telt el tíz másodperc és ezek a barmok beledobták a vízbe az eddig duzzogó Malikot, aki prüszkölve jött fel a víz alól.
- Jaj de morci valaki! - szedte szét a fiú haját Jack. Az áldozat arcát látva felnevettem. - Kimegyek a bejárathoz, bármikor megérkezhet Emma.
- Papucs! - röhögtek az ikrek, majd kijelentették, hogy ők éhesek, így valami táplálék után néznek. Ketten maradtunk Zaynnel.
- Miért duzzogsz? - ugrottam a hátára. Átöleltem a nyakát, így bármennyire próbálkozott, nem tudott ledobni.
- Nem duzzogok - mondta unottan.
- De igeeen - visítottam a fülébe, mire fintorgott valamit.
A derekamnál fogva leszedett engem a hátáról, majd - továbbra is tartva engem - felém fordult.
- Ne visíts! - mondta és a vízbe dobott.
- Ne dobálj! - jöttem fel a víz alól. A hajam az arcomba lógott, ami miatt elnevette magát.
Legalább már nem duzzogott.