2014. dec. 6.

30. fejezet

Zayn Malik

Kéz a kézbe mentünk vissza az udvarra, ahol átemeltem a kicsi kerítésen. Miután én is átjutottam, kuncogott, mikor megcsikiztem, majd inkább eltolt magától indokolván, hogy fejezzem be, nem öt évesek vagyunk. A szemeimet forgattam, átkaroltam karcsú derekát, egy srác már is csatlakozott hozzánk.

- Sziasztok - csámcsogott teli szájjal. - Finn vagyok. Kértek?

Az orrom alá nyomott egy műanyag tányért, amin saláta, hús, illetve virsli szerepelt. Mona elvigyorodott, elvett egy kisebb sült húst, s beleharapott. Én nevetve ráztam a fejem, majd közelebb mentünk a társasághoz.

Négy lány, és hat fiú üldögélt a medence szélén, padokon, vagy éppen a fűbe napoztak. Csak Mona volt ruhába, nekem pedig egy kis bűntudatom támadt, hogy olyan helyzetbe hoztam, amilyenbe van. Ismét megforgattam a szemeimet, odasúgtam neki, hogy leveheti a pólóját.

Figyeltem, ahogyan megfogja a pólójának az alját, majd áthúzza a feje felett. Hangos fütyülést hallottam magam mögül, csúnyán néztem a személyre, aki feltartott kézzel, afféle "ártatlan vagyok" stílusban pillantott rám.

Mona rám mosolygott, kezével körbe ölelte a nyakamat, a lehető legszexybben csókolt meg, én pedig virultam a büszkeségtől. Azt hiszem, így már mindenki tudja, hogy az ÉN barátnőm, szóval az ENYÉM.

- Jól van, nem kell azért nyilvánosan dugni, felfogtuk - dünnyögte a fütyülős fiú. - Adam vagyok amúgy, és szingli.

Mikor ugyan olyan mérgesen néztem rá, ugyan az történt, mint két perce: feltette a kezeit, ártatlanul nézett. - Csak gondoltam, szólok.

Mona a lehető legédesebb mosolyát villantotta rám, majd leült egy padon ülő fekete hajú lányhoz, és már is beszélgetni kezdtek. Tetszett a gondolat, hogy Mona barátkozik, tudom, hogy kevés olyan ismerőse van, akit nem utál teljes szívéből, így egy beteljesült álom volt, hogy nem látom magányosnak, zárkózottnak egy társaságba.

A grillnél álló fiú egyből szimpatikus volt, meg se próbált ránézni Monára, és ez már barátságossá tette számomra. Ethan-nak hívják, és a fekete hajú lány a barátnője, akivel Mona épp beszélgetett.

- Mirának hívják. Azt hiszem, összebarátkoztak. - mosolygott.

Figyeltem, ahogy Mira suttog valamit Monának, akinek a tekintete Ethanra tévedt, majd röhögni kezdett. Ugyan ez megtörtént egy perccel később, csak fordítva; Mira nevetett engem jól ki. Egyből tudtam, hogy valami hülye csajos kibeszélésről van szó, s próbáltam figyelmen kívül hagyni a kuncogásokat, nevetéseket, a jól szórakozott tekinteteket, amik a két idióta lánytól származtak.

- Egyél, míg a többi balfasz meg nem eszi - tolt elém egy tányért.

Válogattam a jobbnál jobbnak kinéző ételek közül, sült húst, mini csirke szárnyat ettem salátával és egy doboz sört is kaptam hozzá. Minden isteni volt, még akkor is, hogy csak alig ettem belőle, mert Monának megjött az olthatatlan étvágya, az ölembe ült, és evett. Szinte mindent felfalt.

***

Mindenki kinyúlva feküdt valahol; vagy hárman egy felfújható matracon a vízen, ketten a padon, és öten a fűbe, ahol én is voltam Monával. Rajtam kívül nem volt, aki nem lakott volna jól, de nem bántam, mert tudtam, hogy Mona így csendbe lesz. Max egy órát.

Az oldalamra feküdve öleltem át karcsú derekát, orromat a nyakához dörgöltem. Elégedetten hümmögött, apró puszikkal hintettem be vékonyka bőrét, halkan zümmögtem a fülébe.

Lehunyta a szemeit. - Álmos vagyok.

- Mmmm én is - suttogtam. - Esetleg...mennyünk, és készüljünk egy kis alváshoz, miután még jobban kifárasztottuk magunkat. - vigyorogtam.

- Bezzeg ehhez nem vagy fáradt - Öltötte ki pink nyelvét. - Mennyünk ALUDNI.

Nevettem, ahogy kihangsúlyozta a lényeget, segítettem neki felállni. Váratlanul ért, ahogyan a hátamra ugrott, majd nem előre estem. Ártatlanul kuncogott a fülembe, miközben megköszöntük a kaját (vagyis megköszöntem, Mona már félig aludt), és hazavittem a hátamon.

Jól sejtettem, hogy mire beérünk a házba, már aludni fog, így rám maradt a nehéz, kellemetlen feladat, hogy levetkőztessem. Haha.

Óvatosan helyeztem le a kényelmes ágyra, majd kikötöttem a bikinijét, s levettem róla. Vetettem egy pillantást csodás testére, aztán kikerestem egy pólómat, amit ráhúztam oda figyelve, nehogy felébresszem. Már sötét volt kint, s a levegő is kezdett lehűlni, csodálkoztam, hogy nem fázott hideg fürdőruhájába. Lehúztam róla a rövid gatyáját, majd bebújtattam az ágyba, s én is bekuporodtam mellé.

- Zayn? - hallottam meg vékonyka hangját.

- Mmm?

Álmosan bámult rám, szemei majdnem letapadtak. - Ha legközelebb levetkőztetsz, ne bámulj, nem illik.

Hangosan nevettem, s csak arra tudtam gondolni, mennyire igaza volt, hogy ezt csináltam. Halvány mosoly jelent meg pink ajkain, majd légzése újra egyenletes, nyugodt lett; elaludt. Megint.

Nem volt már miért fent lennem, csak arra tudtam gondolni, hogy már a barátnőm, azt csinálok vele, amit akarok, s bármikor bámulhatom éjszakákon át. De ezt nem akartam elkapkodni, hisz rengeteg, de mégis oly kevés időnk van még. És ez a legfontosabb: együtt.

***

- Zayn - apró, mohó kezeket éreztem meg mellkasomon. - Zayn, ébredj!

A hang kétségbeesett volt, amint ez felfogtam, ijedten ültem fel a meleg ágyból, a lovagló ülésben rajtam ülő lány megrémült a hirtelen cselekedetemtől.

- Baj van?

Szomorúan bólogatott, mint ha könnyes lenne a szeme. - Éhes vagyok, és elfogyott minden.

Felvontam a szemöldököm, de mikor láttam, hogy komolyan gondolta, megértően húztam a mellkasomhoz, s simogattam puha haját. - Elmegyek mindjárt a boltba. Akarsz velem jönni?

Ismét bólintott, majd kiszállt az ölemből, s megragadta a kezemet. Óriásnak tűntek a mancsaim az övéi mellett, olyan volt, mint ha egy kislánynak az apukája fogta volna a kezét, és ez részben igaz volt. Sokszor féltettem úgy Monát, mint ha az apja lennék, de azt hiszem, ez egy normális kapcsolatban így van, amennyire már normálisak vagyunk, vagy egyáltalán lehet egy ember normális.

- Vegyünk bagettet! - ajánlotta mosolyogva, miközben kivett nekem egy tiszta boxert, illetve pár ruhadarabot.

- Rendben - Húztam magamra a fekete pólómat, majd átcseréltem az alsógatyámat. - Más?

A kezembe nyomott egy farmer short-ot, miközben magára vette a számtalan karkötőit. - Croissant is.

Felnevettem, miközben egy zoknit húztam fel a lábfejemre, ami a cipőmhöz tartozott. Ő is ugyan így tett, s miközben én felvettem a sport csukámat, egy napszemüveget tolt a fejére.

- Francia kedvedbe vagy. Vegyünk sajtot is.

Rám mosolygott, belelépett a cipőjébe. Lehajoltam, masnira kötöttem neki, nyelveimet kidugtam a koncentrálás közepette. Megköszönte, összekulcsoltam ujjainkat miután kulcsra zártam a kis nyaralónkat, majd indultunk a két utcával arrébb lévő bolt felé.

- Többször is átöltöztethetnélek, élveztem - haraptam az ajkamba mosolyogva.

- Talán legközelebb, amikor én is ébren leszek - kacsintott.

Az állam a földet súrolta. - Tényleg?

- Nem - röhögött, én pedig fejen vágtam magam.

Körülbelül egy fél percig sétáltunk, amikor hirtelen megállt, és leült a földre az utca mellett. A szemöldökömet ráncoltam, egyből arra gondoltam, hogy megsérült a lába, vagy nem érzi jól magát, de azért rákérdeztem. - Mi a baj?

- Reggel van még, elfáradtam - ásított.

Halkan nevettem, majd a kezemet nyújtottam, amit lustán fogadott el, aztán leguggoltam elé, ő pedig nevetett, és a hátamra ugrott. A mellettünk elhaladó emberek afféle "de édes pár" tekintettel vizsgáltak minket, egészen addig, míg Mona el nem kezdett ijesztő, illetve hülye fejeket vágni nekik. Egyből elfordultak, amit nem is bántam, mert a hátamon csimpaszkodó majom tönkretette a hajam. Így legalább nem figyelnek rám az emberek.

2014. aug. 24.

29. fejezet

Mona Floyd

Amint Zayn bezárta maga mögött az ajtót, a táskámban kezdtem kutatni. Első körben a bikinimet kerestem, mivel volt egy olyan érzésem, hogy a mai nap folyamán még vagy a kertben található vizes dolgokat fogjuk használatba venni, vagy esetleg a tóban úszunk egyet. Miután azt magamra kaptam, előkerestem fekete farmersortomat, illetve egy fekete pólót, amit szintén felhúztam. Mivel a hajamból még mindig csöpögött a víz, így azt nem bántottam, bár tisztában voltam, hogy ha megszárad, idegesítően göndör lesz.

Még nem is volt időm rendesen szétnézni itt. A házon belül nem találtam semmi érdekeset, így kimerészkedtem az udvarra. Hatalmas, füves terület, kővel kirakott kis út, ami a medencéhez vezet, onnan pedig a szaunához, a jacuzzihoz, illetve a grillezőhöz. A kert végében még egy kisebb épület helyezkedett el. Most is, mint mindig a kíváncsiságom nyert, így persze, hogy oda is be kellett néznem. Különböző kerti eszközöket, napernyőket, vízi játékokat találtam bent. Egy igencsak alacsony, maximum fél méter magas kerítés választotta el az udvart a mellette lévőtől, mind a két irányban. Először balra néztem, ott nem állt autó, embereket sem láttam, tehát az valószínűleg üres. Jobbra pillantva viszont két terepjárót fedeztem fel, illetve napágyakon, földön ülő fiatalokat., plusz egy fiút, aki grillezett. Hangos nevetést is hallottam, így nem is értettem, hogy eddig hogy nem vettem észre őket.

Mivel már kint sem volt semmi érdekes, ezért vissza indultam a faházba. Bár, ha jobban belegondolok, nincs kedvem egyedül bent ülni. Inkább kint maradok.

- Szép napot, szomszéd! - köszönt rám valaki a másik udvarról, mire a többiek is rám kapták a tekintetüket.

- Csövi - viszonoztam a gesztust, majd mielőtt folytathatták volna a beszélgetést leültem a medence szélére.

- Egyedül jöttél? - állt az egyik a kerítéshez, ahonnan pontosan látott. Csak megráztam a fejem, lusta voltam válaszolni. - Ha gondolod nézz át. Remélem egy legalább olyan dögös barátnőddel jöttél, mint amilyen te vagy - kacsintott. Ebben a pillanatban nagyon örültem annak, hogy nincs itt Zayn, mivel biztos vagyok benne, hogy ha ezt hallotta volna, már rég nekiment volna.

A lábamat a vízbe lógatva figyeltem a medence alját, amin apró csempe darabokból kirakott halakat véltem felfedezni.

A gyomron korgása jelezte nekem ismét, hogy éhes vagyok. A zsebemből előhalásztam a telefonomat, hogy meg tudjam nézni az időt. Mivel már bőven letelt a tíz perc, így egy sóhajtás kíséretében felkeltem, és úgy döntöttem, hogy megkeresem a boltot.

Amint az ajtóhoz léptem, az ki is nyitódott, így majdnem pofán vágott engem.

- Ez neked a tíz perc? - kérdeztem tettetve a dühöm, mikor megláttam Zaynt a kezében egy hatalmas szatyorral.

- Rossz irányba mentem először - nézett rám kiskutya szemekkel, mire elnevettem magam. Kivettem a kezéből a szatyrot, leraktam az asztalra és a tartalmát kezdtem megvizsgálni. Egy nagy doboz láttán felcsillant a szemem. - Igen, Mona, jégkrémet is hoztam - nevetett fel az arckifejezésem láttán.

- Most nagyon imádlak! - jelentettem ki vigyorogva, majd egy puszit nyomtam az enyhén borostás arcára.

- Akkor süssek tojást? - kérdezte, miközben a hűtőbe pakolt.

- Ne, nem bírok annyit várni - ráztam meg a fejem. A szatyor alján talált péksüteményes zacskóért nyúltam, mivel az pont kéznél volt.

- Gondoltam, hogy túl éhes leszel - nevetett, majd ő is kivett egy sajtos akármit magának, olyat amilyet én már javában ettem.

Leült mellém és ő is enni kezdett. Körülbelül tíz perc múlva mind a ketten jóllakottan dőltünk hátra.

- Mit akarsz csinálni? - kérdezte tőlem, miközben kezét átdobta a vállamon.

- Szauna? - néztem fel rá. Mondjuk, rá mindenki felnéz, ha akar, ha nem.

- Meztelenül? - csillant fel a szeme, mire megráztam a fejem. Perverz állat!

- Zayn, a szomszéd udvaron egy körülbelül 10 fős társaság bulizik - böktem a kert felé.

- Nem látnak - rántott vállat, szerintem nem is figyelt arra, hogy mit mondtam.

- Fél méteres kerítés. Ez most nem jött össze - ütögettem meg lágyan a fejét, mire morogni kezdett az orra alatt. Felnevettem. - Majd gyere, ha már nem duzzogsz - keltem fel mellőle és indultam el kifelé.

Gyorsan megszabadultam a nadrágomtól és a pólómtól, majd bikiniben sétáltam át a szaunába, kezemben a törülközőmmel. Egy ideig gondolkodtam, hogy vajon hogyan kellene beállítani ezt az izét, de pár perc bénázás után sikerült. A fekete színben pompázó törölközőmet a legfelső padra tettem, és leültem. Az ajtót lesve vártam duzzogó barátomat.

Körülbelül tíz perce izzadtam bent, de Malik csak nem jött. Megráztam a fejem, majd kinyitottam az ajtót, és a faház felé néztem.

- Meddig tervezel még duzzogni? - kérdeztem az ajtóban álló fiútól. Csak megrántotta a vállát, mire csúnyán néztem rá. - Tudod, biztos vagyok benne, hogy a szomszédból bárki szívesen átjön... - fordultam a kerítés felé, ám a következő percben hatalmas kezeit éreztem meg a derekamon.

- Nem szép dolog zsarolni... - dörmögte a fülembe, miközben behúzott a szaunába és bezárta az ajtót. Le akartam ülni, ám ő ezt nem így gondolta. Helyet foglalt az én (!) törülközőmön, majd az ölébe rántott.

- Tudod, az én időm elvileg már lejárt, mivel az emberek általában tíz percig szoktak bent lenni - néztem rá komolyan, mire megrázta a fejét és megcsókolt.

- Duplázol - vigyorgott rám, majd ismét az ajkaimra tapadt. Úgy tűnt, nincs választásom, ám a világ összes pénzéért sem mentem volna ki innen nélküle.

Amint letelt a következő tíz perc, felálltam és kihúztam Zayn alól a törölközőt, amin eddig tehénkedett.

- Ugye tudod, hogy a szaunázás után az emberek általában beleugranak a vízbe? - kérdezte rám nézve.

- Ezzel arra célzol, hogy úszni akarsz? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel, mire bólintott, miközben kinyitotta a szauna ajtaját és előre engedett. Miért is ne alapon a fekete textil darabot Malik kezébe nyomtam, és nekifutásból a vízbe ugrottam. Amint feljöttem a víz alól felkiáltottam. - Mona, miért visítasz? - méregetett barátom felvont szemöldökkel.

- Hideg - visítottam, mire megforgatta a szemét. A törölközőt lerakta az egyik napozóágyra - amit gondolom ő hozott ki a duzzogásának ideje alatt - és beugrott.

- Oké, ez tényleg hideg - nevetett el és mellém úszott. Mivel neki leért a lába, ő álldogált. Nekem nem volt kedvem úszni, így a vállába kapaszkodva csókoltam meg. A derekamnál fogva tartott.

- Ezek szerint nem egy dögös barátnővel jöttél? - érkezett egy hang a kerítés felől, mire mind a ketten oda kaptuk a tekintetünket.

- Szóval szerinted ne vagyok elég dögös?! - vinnyogott Zayn buzis hangon, mire felnevettem.

- Bolond vagy - hahotáztam, ám a következő pillanatban teljesen "véletlenül" elengedett. - Ha ha ha - jöttem fel a víz alól. - Valaki nagyon viccesnek hiszi magát - néztem a fiúra csúnyán, aki csak nevetett rajtam.

- Dögös barátnőt kereső srác és haverjai! - kiabált át Malik a szomszédba, mire az ott tartózkodók közül mindenki a kerítéshez sietett. - Szerintetek vicces vagyok? - kérdezte.

- Igen! - válaszolták egyszerre a kerítésnél állók.

- Ez nem ér - néztem a fiúra csúnyán. - Ha akarnának sem mernének neked nemet mondani - másztam ki a medence szélére.

- Szóval félelmetes vagyok? - kérdezte kölyökkutya szemeket meresztve.

- Te? Soha - ráztam meg a fejem, miközben felvettem a napszemüvegemet.

- Nincs kedvetek átjönni? Mindjárt kész a hús - mondta a magas, szőke hajú fiú. A hús szó hallatán rögtön felcsillant a szemem, mivel a grillezett húsnál nagyon kevés dolgot szeretek csak jobban. Zaynre pillantottam, aki a fiúkat méregette.

- Oké, menjünk. Mona, gyere egy kicsit - hívott be a házba Malik. Mivel nem akartam veszekedni vele, követtem. - Öltözz fel! - nyomta a kezembe a ruháimat.

- Ilyenkor le tudnálak ütni - morogtam, majd magamra kaptam a rövidnadrágom. Késznek nyilvánítottam magam.

- A pólót is - pillantott a kanapén heverő ruhadarabra.

- Most komolyan, Zayn? És akkor te miért nem húzol pólót? - kérdeztem tőle kissé idegesen.

- Nem egy csapat lányhoz megyünk át - forgatta meg a szemét. - Engem nincs mitől féltened.

- Ki tudja. Lehet, hogy melegek - rántottam vállat, mire felnevetett.

- Akkor is húzd fel a felsőd. Vagy inkább kötött pulcsit szeretnél, garbóval? - vonta fel a szemöldökét, mire kiöltöttem rá a nyelvem, és duzzogva ugyan, de felhúztam az eddig emlegetett ruhadarabot. - Máris jobb - vigyorgott rám, mire az arcába dobtam egy párnát.

2014. aug. 17.

28. fejezet

Zayn Malik

A kormányon doboltam, miközben figyeltem az enyhén szenvedő Monát. Az ülésében négy másodpercenként fészkelődött, azt hiszem, nem talált kényelmes pózt, de kinézem belőle, hogy hülye, esetleg viszket neki valahol, és így oldja meg.

- Annyira kényelmetlen a kocsid! - cincogott.

Már mondtam volna valamit, ami megvédi az én Nissan 4x4-em becsületét, de témát váltott, szó szerint. A zenecsatornák között szörfözött, négy másodpercenként váltogatta a csatornákat, én pedig úgy éreztem, ki akarom lökni az ajtón. Azt hiszem, rossz kezdés lenne ami a kapcsolatunkat illeti.

- Itt állj! - kiáltottam, mikor egy Skillet számhoz értünk, Mona belerezzent.

- Nem szeretem a Skillet-et - biggyesztette le rózsaszín ajkait.

- Tudom, de én szeretem - vigyorogtam elégedetten.

Figyeltem, ahogy előhalássza a zsebemből a telefonomat, majd a fülhallgatómat is, és azon kezdett böngészgetni. Végül megállapodott egy zenénél, és az ablakon kifelé bámulva nézte a mellettünk elhaladó utasokat. A nyugalom nem tartott sokáig, gonoszan, de egyben cukin kuncogott, én pedig érdeklődve néztem, mit csinál. Csak annyit láttam, hogy a mellettünk lévő kocsiban ülő gyerek nagy, kitágult szemekkel néz Monára, én pedig röhögni kezdtem. Pontosan tudtam, hogy hülye fejeket vág, ijesztgeti, szórakoztatja az embereket.

Hangosan nevettem, mikor arcát az ablaknak nyomta, és azt hiszem, nyáladzott is hozzá.

- Összenyálazod az üveget! - mordultam rá.

Kiöltötte rám a nyelvét, és én is rá. Úgy éreztem, mint ha óvodában lennénk, de imádtam a tudatot, hogy kora ellenére elég gyerekes, már amikor lehet az lenni.

- Hülye vagy - Ráztam meg a fejemet, majd újra az útra összpontosítottam.

Észbe se kaptam, csak annyit vettem észre, hogy Mona a tenyerét a szájára tapasztotta, és felfele nézve bőgött. A könnyeit próbálhatta visszapislogni, de azok patakokban folytak, ezzel elkenve a szempilla spirálját, sminkjét. Még így is tökéletesen gyönyörű és szexy volt, olyan, mint egy horror filmbe egy dögös gyilkos.

Gondolkozás nélkül parkoltam le a kocsimmal, és húztam be a kézi féket. Közelebb hajoltam hozzá, az ölembe kaptam, és rám ültettem, miközben szororosan magamhoz öleltem.

- Csssss... Mi a baj? - Tűrtem a füle mögé egy hajtincset.

Ránéztem a telefonomra, amin ment a zene lejátszó, és elmosolyodtam; egy dal volt, amit a demómon vettünk fel. Lassú volt, az egész erőteljes, még is olyan, amire szívesen alszol el, arról nem is beszélve, hogy az egész tiszta érzelem volt, pedig nem éreztem semmit anno.

- Tetszik? - kérdeztem szerényen, az orromat a nyakába fúrtam.

Nem bólintott, de tudtam, hogy gondolatba az ölembe ugrik, és közli, hogy szerelmes a hangomba. Mert hát bár Mona teljesen más volt, mint a többi picsa, de azért még is csak lány, és bár lehet, hogy ez sok nőre sértő, de azért minden egyforma neműnek vannak közös tulajdonságai

- M-minden....minden este fogsz nekem énekelni ezentúl - Dadogta, én pedig halkan felnevettem.

Tenyerembe vettem az arcát, ujjaimmal a könnyek után nyúltam letöröltem -már amennyire le lehetett törölni- az elkent sminket. Óvatosan hajoltam hozzá reakcióját lesve, nem tudtam, milyen kedvében van, de azt hiszem, legalább annyira meg akar csókolni, mint én őt.

Hosszadalmasan néztem a mélykék szempárba, míg fel nem vonta a szemöldökét. - Még ma megcsókolsz, vagy örökké várjak?

Nevetve húzódtam el, ő pedig durcásan beintett. Jókedvem egész úton megmarad, halkan énekelgettem a rádióval párhuzamba, Mona minden hangomon függött. Azt hiszem, tényleg tetszett neki a dalom.

Mona kíváncsian bámult ki az ablakon, olyan volt, mint egy édes kiskutya, akit most vittek el életében elsőnek kocsikázni. Még az ülésre is feltérdelt, hogy jobban kilásson, de úgy döntöttem, szó nélkül hagyom.

- Hűűha - Bólintott. - Ide hoztál nászútra?

Egyszerre nevettünk fel. - Reméltem, hogy tetszeni fog. Úgy gondoltam, kell egy kis nyugi, hogy mindent átbeszéljünk.

A szemöldökét ráncolta, miközben rám pillantott, majd vissza ki. - Járunk?

- Igen.

- Meg van beszélve - vigyorgott, én pedig a fejemet fogva röhögtem fel.

Leparkoltam a faház mellé, amit a hétvégére béreltem ki, majd kiszálltam a kocsiból. Gyorsan kocogtam körbe a jármű előtt, és igyekeztem Mona oldalához, hogy kinyissam neki az ajtót; ezt a térfélit mindig is csak kívülről lehetett kinyitni, mert úgy állítottam be.

- Gyerekzár? - vonta fel a szemöldökét.

- Nem. Úgy illik, hogy a fiú...jelen esetben egy szexy férfi nyit ajtót egy lány...jelen esetben dögös nőnek. - Vigyorogtam.

Nevetése megmelengette a szívemet, miközben közel lépett hozzám. Kezeit átdobta a vállamon, az enyémek a derekára tévedtek, ráérős csókot váltottunk, s mosolyogva váltunk szét. Imádtam az ajkait, olyan puhák voltak, s mindig valami cukor, édesség ízű, arról nem is beszélve, hogy irtó jól csókol.

No meg a nyelve.

- Oké, mi ez a hely? - mosolyogva nézett szét.

- Ez egy tó, tópart, és  pár faház - bólintottam.

- Ha nem mondod, hülyén halok meg - nézett rám csúnyán.

Félmosoly jelent meg az arcomon, s megfogtam a bőröndjeinket. - Neked már úgy is mindegy.

Halkan nevetve vittem be a házba a cuccokat, tudtam, hogy vigyorog, miközben utánam  jött. A ház nem volt nagy, takarékos volt, egy francia ágy pihent a közepén, két oldalán egy-egy éjjeli szekrény, és egy tv, no meg külön fürdőszoba. Az udvar ennek ellentéte volt, jakuzzi, medence, szauna, meg minden szír-szar, aminek bár hasznát fogjuk venni, még is túlzás volt egy kicsit.

- Miiiiiiiiiiitcsinálunk? - ugrándozott Mona előttem.

- Nem tudom. Amit akarsz. - Mosolyogtam. - Bár...vannak terveim.

Elégedett vigyoromat látván színpadiasan a szemeit forgatta, ami nevetést váltott ki belőlem. A derekánál fogva húztam közel magamhoz, és ráérősen csókoltam meg.

- Mennyünk fürdeni! - Húzott ki a kezemnél fogva az ajtón.

- Oké, csináljuk azt, hogy mind a ketten kielégültek legyünk, hogy úszunk egyet, de meztelenül - alkudoztam.

Nem kaptam választ. A hallgatás beleegyezés.

Figyeltem, ahogy lehúzza magáról a pólóját, ezzel szabadjára engedve fekete melltartóját. Nem próbáltam feltűnésmentesen nézni testét, melleit, a barátnőm, azt csinálok vele, amit akarok -feltéve ha beleegyezik. Kilépett a rövidnadrágjából és...

- Te jó istenem... - Sütöttem le a szemeimet.

A fekete (!) csipkés (!) tanga (!) tökéletesen illett formás fenekére, a csípő körüli csontjait kiemelte. Ebből is látszódott, hogy mennyire csinos. Nőies V alakja körül a bőr kidomborodott, én pedig úgy éreztem, ennél keményebb már nem is lehetek.

Figyeltem, ahogy elém lép, a kezemért nyúlt, s a fenekére helyezte. Hangos nyögés szaladt ki a számon, elégedetten, szexyn mosolygott, tudatában volt azzal, hogy mit művel velem, és ez iszonyatosan dögös volt. Ajkait a kulcscsontomra tapasztotta, nyaldosta, csókolgatta, úgy éreztem, elszakítom a boxeremet  nadrágom alatt. Kezeit megszorította az enyém felett, így belemarkoltam a fenekébe. Miután látta, hogy nem engedem el, elvált tőlem addig, míg lehúzta rólam a pólómat, aztán ugyan abba a pózba keveredtünk. Meg akartam csókolni, így egy kicsit elhajoltam tőle, hogy fejezze be addig a nyakammal való játszadozást, de kuncogva tipegett el tőlem.

- Elsőnek el kell kapnod! - szaladt be a tóba térdig.

Állam a padlót súrolta, s míg levettem magamról a nadrágomat, megszokta a víz hőmérsékletét. A boxeremre néztem, ezek szerint marad, de egy nagy dudor díszített engem. Mona észrevette, hogy mit nézek, jókedvűen nevetett fel, és szexyn az ajkaiba harapott, míg szemeztünk.

Ahogy léptem egyre közelebb és közelebb a vízhez, úgy hátrált hátrafelé. A tó max hónaljig ért neki, így nem féltem arról, hogy belefullad, így benne voltam a játékban.

Megdöntöttem a fejem, arcomon magabiztos mosoly jelent meg. - Elkaplak.

Mona felsikított (!!), és úgy kezdett úszni, mint ha az élete múlna rajta. Röhögve úsztam utána, mondanom sem kell, hogy ha akartam volna, egyből utol érem, de hagytam, had élvezze egy kicsit. Néha-néha játékosan hozzáértem, meghúztam a lábát, ekkor gyorsítani kezdett, és már annyira nevetni kezdett, hogy megállt, s feltartotta a kezeit.

- Oké, megadom magam! - nevetett a világ legédesebb nevetésével.

Elvigyorodtam, majd akárcsak egy tigris a zsákmányára, úgy ugrottam rá, így mind a ketten a víz alá kerültünk. Vártam, hátha nem vett levegőt, és fel akar törni a felszínre, de csak a kezemet fogta, s tapogatni kezdett. Azt hiszem, az arcomat kereste, én is ugyan így tettem, közel hajoltam hozzá, meg akartam csókolni -ami sikerült is, de elsőnek az állára ment véletlenül.

Mikor kikerültünk a víz alól. kuncogott.

- Meg tudnám szokni, hogy ilyen aranyos is tudsz lenni néha - simítottam ki az arcából egy vizes hajtincset, majd elgondolkoztam. - Mi lenne, ha... ezt... - simítottam végig a bikinije vonalán. - ...levennénk rólad?


Elmosolyodott, nekem pedig leesett az állam. Tetszett neki az ötlet!

Kezei a hátához értek, azt hiszem, kicsatolta a melltartóját, amit fel is mutatott előttem. Szemeim tágra nyíltak, én lehetettem a legboldogabb ember a földön, mikor a partra hajította. Lenéztem rá, a felét takarta a víz, pedig a talpán állt.

- És ezt is... - Emelte fel a tangáját, amit időközben vett le magáról.

- Óh... - Bólintottam elismerően, majd kiléptem a rövid gatyámból, ami szintén a száraz földre került.

Mona felvonta tökéletesen ívelt szemöldökét, majd közelebb jött hozzám. Lábaimon éreztem az övét, kezeit izmos felkaromra helyezte, miközben a lehető legdögösebben megcsókolt. Kuncogás tört ki belőle, elsőnek nem tudtam, hogy miért, észre se vettem, hogy megkeményedtem, de ezek szerint neki feltűnt.

- Éhes vagyok - közölte.

Csak bólintottam, s hátat fordítottam neki, míg felugrott rám. Lábait a csípőmre tekerte, így úsztam ki vele a partra. Le se tettem még, meg akartam csodálni testét, de egy törülközőt tekert magára. Rosszallóan morogtam, ő pedig elégedett mosollyal sétált be a házba. Pár másodpercig csak álltam ott, aztán felvettem a másik törülközőt is, majd utána mentem.

- Csinálj tükörtojást szalonnával! Paprikát meg paradicsomot vágok én hozzá. - lógott fejjel lefelé az ágyon, nedves haja végéből a padlóra csepegtek a vízcseppek.

- Szerintem nincs itt semmi. El kellene menni a boltba. Hol van a legközelebbi?

Mona vállat vont, majd rám vigyorgott. - Siess. Már nagyon éhes vagyok.

Felvontam a szemöldökömet, majd a bőröndömhöz léptem. Kihalásztam egy rövid nadrágot egy atléta fazonú fekete pólóval, majd egy puszit nyomtam Mona homlokára. - Tíz perc és jövök.

2014. júl. 30.

27. fejezet

Mona Floyd

Nagyot nyögtem, a kínzó fejfájás nem hagyott tovább pihenni, mint azt kellett volna. Az agyamba csak a tegnap éjszakai dolgok jártak, ahogyan Zayn énekelt nekem, hisz az éjjel folyamán virrasztottam nem is egyszer. Akárhányszor úgy vélte, hogy elaludtam, befejezte az éneklést, én pedig felkaptam a fejem, hogy ne hagyja abba, s ez így ment órákon keresztül. Nem csodáltam, hogy Malik még aludt mellettem.

Óvatosan másztam ki a meleg takaró alól, majd kiléptem a szobából. Egyszer már jártam itt, ezért reménykedtem abban, hogy eltalálok a konyháig. A fejemet fogva másztam le a lépcsőn és hálát adtam az Istennek, hogy rátaláltam a keresett helyiségre. Több alsó szekrényt, fiókot is végigkutattam az igencsak méretes konyhában, de csak nem találtam meg azt, amit keresek. Persze, ilyen az én formám, biztos, hogy a felső polcokon lesz. A pult mellett álló székek közül egyet átcipeltem a szekrényhez és igencsak óvatosan ráálltam. Nyikorogva nyílt ki a fiók, meg is találtam a keresett gyógyszert, de balszerencsémre leghátul helyezkedett el. Nyújtózkodni kezdtem és átkoztam Istent, hogy ilyen alacsonynak teremtett. Mikor elértem a már oly régóta keresett fejfájás csillapítót örülni kezdtem, de abban a pillanatban a fejemhez kaptam. 

Az ajtóból mély, rekedtes nevetés hallatszott, mire majdnem lefordultam a székről ijedtemben. Malik rögtön mellettem termett és lesegített, de a vigyort nem lehetett letörölni az arcáról.

- Nem vagy vicces - morogtam, miközben bevettem a gyógyszert.

- De te igen - vigyorgott továbbra is, miközben a kezembe nyomott egy pohár vizet.

- Ha ha ha - ráztam meg a fejem, miközben próbáltam rá csúnyán nézni.
Rögtön megcsillant a szemem, amint a szemem sarkából észrevettem a hűtőt. Elmosolyodtam, majd kikerülve Zaynt rögtön odasiettem. Kinyitottam, és csodálkoztam; azt hittem, hogy az egész ki lesz fosztva, talán két üveg sört vártam, de ez tele van kajával. Válogatni kezdtem a rengeteg finomság között, magam mögött hallottam nevetését. 

- Ne röhögj! - mondtam, miközben a kezébe nyomtam rengeteg dolgot, amiből reggelit tudok csinálni. Vagy tud.  Persze, csak ha rá tudom venni. - Zaaaaaayn - kezdtem nagyokat pislogni a fiúra, miután kimásztam a hűtőből. 

- Nem - vágta rá rögtön, mire megforgattam a szemem. Pár percnyi néma farkasszem után megadóan felsóhajtott. - Mit akarsz enni? - kérdezte.

- Valami szendvicset - vigyorogtam diadalittasan rá, majd felültem a pultra és onnan figyeltem a fiú tevékenykedését.

***

A kanapé előtt, törökülésben ülve tömtem magamba a Zayn által elkészített reggelit, ami mint a múltkor, most is isteni volt. Malik a kanapén terpeszkedett el, de ő már rég befejezte az étel elfogyasztását. 

- Tudod... - törte meg a csendet a fiú, miután befejeztem az evést - körülbelül minden fiút ki akartam nyírni, aki egyáltalán hozzád szólt.

- Miért? - őszintén szólva meglepett az, amit mondott.

- Nem tudom... vagyis de, csak elmondani nem tudom. Mikor elmondtál minden köcsögnek a telefonod miatt, nagyjából azóta bennem van ez a dolog, mint egy ösztön. Meg akartalak és akarlak védeni mindentől - rántott vállat, nekem pedig leesett az állam.

A tányért a földre tettem, majd nagy nehézségek árán, de felmásztam Zayn mellé a kanapéra. A fiú rögtön fölém kerekedett, mellettem támaszkodott alkarjain. 

- Tudod kit utáltam a legjobban? - kérdezte az arcomtól fél centire, majd egy puszit nyomott a számra. 

Ajkai levándoroltak az arcomra, nyakamra, s halkan kuncogtam, mikor nyakam hajlatába belefújt, ezzel érdekes hangot kiadva bőrömből. 

- Kit? - kérdeztem felhúzva a szemöldökömet, miközben beletúrtam a hajába. 

Szomorúan mosolygott, figyeltem, ahogyan lehajol a mellkasomhoz, és szemügyre veszi, hogy igazából milyen gyorsan is mozog. Tudtam, hogy szórakoztatja a tudat, hogy ezt ő váltotta ki belőlem, de azt hiszem, mind a kettőnknek szüksége volt már egy kis... boldogság féleségre  az életünkbe. 

- Ryant - ejtette ki tökéletes ajkain azt a nevet, amire számíthattam volna. 

Fejét a szívemre hajtotta, nem tudtam biztosan, hogy a melleimre, vagy ténylegesen egy kissé nyálas, de aranyos érzelemre hajt, de hittem benne, hogy az előző. Nagyot sóhajtott, levette rólam a fejét, majd megint felém került fekvőtámasz helyzetbe, amitől izmai kikerekedtek. Pár percig bámultunk egymásra, majd végre megcsókolt. 

Nem sok mindenre emlékeztem a tegnap estéből, de az biztos, hogy ez a csók más volt. Sokkal több szenvedély, érzés volt benne, viszont alkohol jóval kevesebb.

- De tudod mit? - vált el ajkaimtól. - Hálás vagyok annak a pöcsnek - mondta, én pedig értetlenül bámultam rá. - Ő hívott fel, hogy ott vagy a klubban... - mondta az arckifejezésemet látva.

- Örülök, hogy jöttél - mondtam őszintén, majd magamhoz húztam, hogy ismét egy csókban forrjunk össze.

- Nem kellett volna mennem, ha nem ittad volna le magad - morogta a nyakamba. Tudtam, hogy igaza van, de abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt.

- Vodkával teli szép reggelt kívánok! - vágódott ki az ajtó és kocogott be az ajtón igencsak jókedvűen Travis. - Jó, Mona te inkább hanyagold.

- Tudod, Travis, ha nem tévedek, te adtál igazat Kimnek ebben az egész szarban, tehát kuss - néztem rá csúnyán, miközben Zayn lemászott rólam. Pár percig farkasszemet néztünk, majd vállat rántott és leült az egyik fotelba.

- Igazából pornóra számítottam, csak ezért nem jöttem korábban. Gondolom hiányoltatok - vigyorgott, mire megráztam a fejem.

- Hogy ment a randid? - kérdezte Zayn a haverjától, mikor én felkeltem a kanapéról és a konyhába indultam egy kis vízért. - Travis, ne nézd a lábait! - szólt rá a fiúra.

- Hőőőőőőőő - fejezte ki nemtetszését a fiú. - Még a feltételezés is sértő! Barátnőm van - vigyorgott.

- Eléggé meglepő... - vigyorogtam rá, mire gyilkos pillantást küldött felém, de különösebben nem foglalkozott velem.

- Ha minden igaz, ma ismét találkozunk - mondta büszkén. Örültem neki, hogy végre ennek a szerencsétlennek is összejött valami.

Teletöltöttem a poharamat vízzel, majd csatlakoztam a fiúkhoz. Elfoglaltam az egyik fotelt, és onnan hallgattam beszélgetésüket.

Pár perc elteltével Zayn felállt és elindult a mosdó irányába. Amint becsukódott az ajtó, Travis rögtön mellém ült.

- Minden oké? Mármint köztetek - bökött a fürdő felé, illetve rám.

- Igen, azt hiszem minden rendben. Vagyis, én boldog vagyok. Az ő nevében nem tudok nyilatkozni - mondtam. Nagyon is érdekelt volna, hogy mit gondol most Malik.

- Örülök nektek - mosolygott rám őszintén, ám a következő tette meglepett. Megölelt. A pár másodpercnyi sokk után visszaöleltem, de mivel nem vagyok az ölelések híve, így gyorsan vége is szakadt ennek az igencsak érzelmes és megható pillanatnak.

Trav elfeküdt a kanapén, kikutatta a párnák mögül a kapcsolót és bekapcsolta a TV-t. Váltogatott a csatornák között, egyik sem kötötte le. Az egyik zenecsatornára lépve felvisítottam.

- El ne kapcsold! - szóltam rá, tekintetemet még véletlenül sem elszakítva a készüléktől. Top 20 Rock Dal, amit végig akartam nézni. Igazán nem érdekelt annyira, de ha rajta múlik, biztos, hogy focit nézünk. Vagy pornót.

- Mona, ne kiabálj! - tért vissza köreinkbe Zayn.

Mikor látta, hogy Travis nem fog arrébb menni láttam a szemében, hogy szívesen lelökné ütődött haverját onnan, hogy átvegye helyét, de végül máshogy döntött. Mellém lépett, felemelt (!), leült és az ölébe ültetett.

- Na de fiatalok! Ne előttem! - takarta el a szemét röhögve Trav, mire egyszerre két párna is landolt az arcában. - Tudom, tudom. Hormonok. De akkor is! Nem akarok élő pornót látni! Bár, ha jobban belegondolok...

- Inkább ne! - ráztam meg a fejem nevetve és egy puszit nyomtam Zayn nyakára.

2014. júl. 14.

26. fejezet


Zayn Malik

A mobilom csörgése ébresztett fel álmatlan alvásomból. Hangosan szidtam az ágy lábát, mikor figyelmetlenségemnek köszönhetően a kis lábujjam megsérült, majd morcosan néztem a telefonom képernyőjére. Elfelejtkeztem a fájdalmamról, a szemöldököm ráncba szaladt a nem kívánt nevet látván.

- Mit akarsz, Ryan?! - Csattantam fel.

- Neked is szia, Zayn. Hogy, s mint? - Hallottam meg barátságos hangját.

- Semmi kedvem hozzád, te pöcs. Ha csak azért hívtál, hogy tönkre tegyél, le is tehetem.

- Nem, de ehhez ne szokj hozzá. Ugye nem fogod fel, hogy mit veszítettél? - Mielőtt bármit is mondhattam volna, folytatta. - A suli...nem is. A város legjobb csaja totál beléd van zúgva, te pedig hagyod hogy egy hülye lotyó miatt tönkremenjen a...az épp kialakuló kapcsolatotok?

- Kussolj, Ryan. Neked még megszerezni se sikerült.

Tudtam, hogy ideges, amikor válaszolt. - Leszarom, de neked igen, és ne értsd félre, legszívesebben hagynám, had menj tönkre érzelmileg, és a kezemet dörzsölve figyelném miközben azt mondanám, hogy mekkora egy balfasz vagy, de Mona miatt csinálom. Most éppen egy pasassal smárol miközben halálra issza magát. Te tudod, Malik. - És letette.

Nagyot sóhajtottam, és próbáltam meggyőzni magam, hogy nincs igaza, de nem sikerült magam átvernem.

Besiettem a fürdőbe, és még magam is megrémültem a tükörben visszafigyelő fiútól. A szemeim karikásak voltak, az ajkaim kiszáradtak, sápadtságom bizonyította a sok ital hatását, amit ma fogyasztottam. Nem törődtem vele, gyorsan megmostam az arcom, a langyos víz égette hideg bőrömet, majd a fogkefémmel végigsikáltam a fogaimat, aztán felvettem egy sapkát, ami eltakarta a hajamat; nem akartam még azzal is bajlódni.

Egy kis gondolkozás után felkaptam az éjjeli szekrényemen pihenő ékszeres dobozt, és lesiettem a lépcsőn. Figyelmen kívül hagytam Jessi értetlen tekintetét és Greg kérdéseit, bepattantam a kocsimba, és már száguldottam is arra, ahol feltételeztem, hogy megtalálom Monát.

***

Csalódottan huppantam le egy bárszékre, majd kértem valami ütőset; Mona még sem itt volt. Gondoltam, hogy felhívom Ryant, de több okból nem tettem. Nem akartam, hogy azt higgye, szükségem van a segítségére, és a mobilomat is otthon hagytam. Miután megkaptam az italomat, fintorodva nyeltem le, égető csíkot hagyott a torkomon, majd felmelegítve jutott le a hasamba, és ha a terveim jól sikerülnek, olyan részeg leszek, hogy az egészet kiadom az elkövetkezendő órákba.

- Zayn?

Megfordultam a széken, velem szembe Pete ült, és nem tűnt boldognak. Szemei karikásak voltak, s mint ha elege lett volna a világból.

Ha Pete itt van, Monának is itt kell lennie.

- Helló - Mosolyogtam. - Látom, te se vagy jó kedvedbe.

Megrázta a fejét, miközben meghúzta a sörös üvegét, és úgy lecsapta az üres üveget, hogy megrepedt a kezében. - Még egyet, legyen szíves.

A fiatal pultos nő tette vette magát, nem győzte a rendeléseket megcsinálni, a szemkontaktust többször is felvettük, és mind a ketten mosolyogtunk, mielőtt elfordultunk. Ha Monának lehet, nekem miért is ne?

- Rámész? - Nevetett immár mellettem Pete. - Nem rossz. Mona biztos, hogy ki akadna.

Tekintetemet végighordoztam a hatalmas termen, mindenhol a levegőbe emelt kezek, illetve ahhoz tartozó táncoló testek. A lányok észvesztően rázták magukat, és irigyeltem minden fiút, aki a barátnőjével jött szórakozni, én is ezt akartam; kapcsolatot, nem pár csókot és kézfogást.

Gúnyosan elmosolyodtam, mikor megláttam a club sarkában lévő kanapékon Monát egy pasira rámászni. Sokáig néztem őket, kínomban felnevettem, de belül szana-szét szakadtam, és alig vártam, hogy haza érjek, és álomba sírjam magam.

- Minden rendben? - Nézett rám a mellettem ülő fiú. - Zavartnak látszol.

Szomorúan elmosolyodtam. - Ezt oda adom neki, és megyek. Majd találkozunk.

Félre löktem az utamból minden egyes kicseszett boldog embert, azt kívántam, bárcsak rájuk esne egy zongora, majd menne át rajtuk egy traktor, majd szó szerint Monához vágtam a dobozt. Nem akartam tudni, mi lesz a reakciója, így elfordultam, és indultam a kijárat felé, mielőtt akár csak reagálhatott volna a számomra fontos -s őszintén; drága- ajándékra.

A könnyeimmel küszködve rontottam ki a cigi szagtól bűzlő épületből. Azt kívántam, bárcsak megdöglene minden nyomorult ember a világon, akik boldogok. Nem törődtem a tömeg kíváncsi, ítélkező tekinteteikkel, egyenesen a kocsimhoz sétáltam, de aztán meggondoltam magam, és úgy döntöttem, sétálok egyet a parton. Jót tenne a friss levegő. De azért egy cigi nem árthat.

A zsebemben kutattam, mikor meghallottam magam mögül az ismerős hangot. Megpördültem a tengelyem körül, figyeltem, ahogy totál részegen felém rohan, s észbe se kaptam, már a karjaim között tudhattam apró testét. Kezei szorosan ölelték a nyakamat, lábaival a csípőmet karolta át, ajkait erőteljesen nyomta az enyémekre, s éreztem, ahogy egy könnycseppje lefolyik az arcán, és szánk találkozásánál megáll. Nyelvemmel leszedtem a sós, érzelmekkel terhes cseppet, majd egy nagy levegő után újra érezhettem az italtól ízes ajkait, amit annyira de annyira szeretek.

- A-annyira sajnálom - Zokogta, én pedig egy kicsit meghaltam.

Szorosabban öleltem, a fejemet a hajára hajtottam, s hagytam, had sírdogáljon a mellkasomon. - Annyira hiányoztál.

Éreztem ahogyan szomorúan elmosolyodik, fejét jobban a mellembe fúrta, mint ha csak nem lehetne elég közel hozzám. - Csak két napig nem láttál.

- Tudom - Elmosolyodtam. - De a tudat, hogy soha többé nem akartál látni...Elpusztíthatott volna.

Seggbe akartam magam rúgni, mikor jobban sírni kezdett. Nem azért mondtam, hogy jobban megríkassam, azt gondoltam, rávágja, hogy nem is utáltalak és hogy mindennél jobban látni akart, de tudom, hogy az hazugság lenne, és elfogadom. Én is biztosan ideges lennék, ha meghallanék valami pletykát, amit bizonyítani is tudnak, talán annyi a különbség, hogy én megbeszélném a sértettel, nem otthagynám. Vagyis azt hiszem.

- Mennyünk haza.

***

Monához beszéltem a kocsiba, de nem válaszolt. A szemöldökömet ráncoltam, majd az anyós ülésre néztem, és mosolyogtam, ahogy összekuporodva az ülésen aludt. Száját enyhén szétnyitotta, halkan szuszogott, de még is hallatszott a csendes kocsiba. A rádiót lejjebb vettem, és szitkoztam, mikor valami hülye lassú számot játszottak le, amitől csak jobban elálmosodtam. Így is csodálkozok, hogy biztonságban haza értünk, hogy nem aludtam el útközben.

Az ölembe vettem Monát afféle menyasszony stílusban, majd nehezen előhalásztam -egy kézzel- a zsebemből a kulcsokat. Benyitottam a sötét lakásba, egyből a hálószobámba vittem az alvó törpét a kezembe, figyeltem, el ne essek a lécsőn felfelé menet. Kis gondolkozás után levettem róla a pólóját, nadrágját, és mielőtt ráhúzhattam volna az enyémet, megcsodáltam telt melleit, amik a melltartója alatt egyenletesen mozogtak a mellkasával együtt. Lapos hasa mozdulatlan maradt, a bugyija feletti kicsi világos csík jelezte, hogy mennyire le van barnulva tökéletes teste. Aztán szemeim tovább vándoroltak szexy combjaira, de hamar elkaptam tekintetem, és másra gondoltam, hogy ne keményedjek meg.

Sóhajtottam, ráhúztam egy fekete Rolling Stones pólómat, és féltékeny voltam, hogy az egyik kedvenc ruhám jobban áll neki, mint nekem. Gyorsan zuhanyoztam le, majd egy törülközővel a csípőmön mentem vissza a hálószobámba, és a szekrényemhez lépkedtem. Kihalásztam egy fekete boxert, a törülköző alatt magamra húztam. Belerezzentem Mona vékonyka hangjába.

- Zayn?

Elmosolyodtam. - Igen?

- Mi az? Sárga, és fáj, ha belemegy a szemedbe?

A szemöldökömet ráncoltam, mire felkuncogott. - VILLAMOS!

A fejemet fogva röhögtem. - Részeg vagy.

- Én Mona vagyok!

Fejem nagyot koppant a szekrényemen, és mire rávettem magam, hogy bebújjak az ágyba, már halkan szuszogva aludt. Öcsém, ez a lány hihetetlen! Halkan nevetve bújtam be mellé, magamhoz öleltem nyugodt testét, és miután gondosan agyon puszilgattam, az arcára néztem.

Az Én gyönyörű, részeg barátnőm.

2014. júl. 7.

25. fejezet

Mona Floyd

- Gyere már - húztam Travist a kezénél fogva. 

- Te fizetsz? - vonta fel a szemöldökét, mire a szememet forgatva bólintottam. - Akkor mehetünk! - vigyorgott. 

- Többet veled se jövök kajáért - ráztam meg a fejem, majd beálltunk a sor végére. Vagyis én álltam volna, ha Trav nem ragadott volna kézen és rángatott volna a sor elejére. - Helló - köszöntem a pasinak, aki a pultban állt. - Két hamburgert, egy hot dogot csak ketchup-pal, egy nagy buborékos ásványvizet, olyan salátát öntettel és csirkemellt kérek. Travis? - néztem a fiúra, aki elröhögte magát.

- Te még rajtam is túlteszel, ha kajáról van szó - vigyorgott, majd a fiúra nézett, aki az általam kért ételeket próbálta egy tálcára pakolni. - Én egy gyros tálat kérek, egy hamburgert és egy hot dogot. Meg kólát. Zaynnek mit vigyünk? - kérdezte, mire vállat rántottam. - Akkor legyen még egy hamburger és egy gyros tál, kólával - mondta, mire a fiú bólintott.

- Körülbelül az egy hetes bevételt hagyjátok itt - nevetett, miután fizettünk, majd a mögöttünk állóktól vette fel a rendelést.

- Nocsak-nocsak - hallottam meg a hátam mögött azt a vinnyogást, amire nagyon nem vágytam. - Travis, nem hittem volna, hogy ilyen mélyre süllyedsz... - rázta meg a fejét Kim. Gondolom mondanom sem kell, hogy mindenét kirakta, még azt is, amivel nem rendelkezett. Igen, a nem létező agyára gondolok.

- Trav, indulj. Kihűl a kaja - néztem a mellettem álló fiúra.

- Csak nem Zaynhez siettek? - kérdezte továbbra is azon az irritáló magas hangon. - Csak azért jár veled, mert megsajnált.

- Ennyi erővel veled is járhatott volna - forgatta meg a szemét Travis.

 Szerintem eléggé elfoglalt volt az utóbbi pár napban... - mondta vigyorogva, mire felkaptam a fejem.

- Ezzel mire célzol? - kérdeztem türelmetlenül.

- A városban járt Cindy, régi jó barátnőm. Köztudott, hogy igencsak jó kapcsolatot ápol Zaynnel szexuális téren. Nem igaz, Travis? - nézett a fiúra, aki egy ideig hezitált, majd bólintott. - Biztos vagyok benne, hogy most is találkoztak... Ha érted, mire gondolok - kacsintott, majd hátat fordított és elment.

- Mona, szard le. Te is tudod, hogy milyen... - próbált nyugtatni Trav, míg én nagyokat pislogtam. Lehet, hogy nem kellene, de hiszek neki.

- Csak... mennyünk - ráztam meg zavartan a fejem, majd elindultunk vissza a parton ülő fiúhoz. 

A csalódottságomat nem takarva mentem oda Zaynhez, aki rám mosolygott. Kezei a derekamért nyúltak, és már puszilt volna meg, de felemeltem a jobb térdem, és egyenesen az ágyékába rúgtam. Nyüszítve esett össze, a körülöttünk lévő tömeg hangosan ú-zott, és amikor már elindultam Pete házának irányába, akkor néztem vissza csak Travisre; csalódottan rázta a fejét, és segített Maliknek felállni, de nem miatta érzett így. Miattam.

A telefonom csörgésére kaptam fel a fejem, miközben az utcákat jártam. Már nyomtam volna ki, hiszen azt hittem, hogy Travis az, de mikor láttam, hogy Jack keres, felvettem.

- Igent mondott? - tértem rögtön a lényegre, miközben próbáltam egy kis lelkesedést csempészni a hangomba.

- Neked is szia, igen nagyszerűen vagyok, az idő is jó - mondta, mire megforgattam a szemem. - Ne forgasd a szemem! - szólt rám. - Amúgy igen.

- Igen, mi? - kérdeztem vissza.

- Igent mondott! - mondta lelkesen.

- Gratulálok! - mondtam és bár a hangomból nem ez jött le, tényleg örültem a hírnek.

- Te leszel a főkoszorúslány szép, rózsaszín ruhában. Koronád is lesz! - jelentette ki.

- Hát ezt nagyon elhitted - ráztam meg a fejem. - Figyelj, most le kell tennem, később beszélünk! - nyomtam ki a hívást, hiszen Pete házához értem.

Nem szórakoztam a kopogással, egyszerűen csak lenyomtam a kilincset és becsörtettem a házba. Első utam a hűtőhöz vezetett, mert a parton vett kaját otthagytam. Teljes felsőtesttel a hűtőben turkáltam, mikor lépéseket hallottam meg a lépcső felől.

- Szia Mona! - köszönt rám.

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? - kérdeztem, miközben kimásztam a hűtőből és kipakoltam minden alapanyagot a szendvicsekhez.

- Először azt hittem, hogy betörő, de nem ismerek olyan kretén tolvajt, aki a hűtőt akarja kifosztani - magyarázta, mire bólintottam. - Na mi van veled, meg Rómeóval? - kérdezte, mire rögtön elkomorodtam.

- Hagyjuk. Ma este buliba megyünk! - jelentettem ki. - Nem érdekel, hogy hová, csak sok pia legyen.

- Vihar a paradicsomban? - kérdezte, mire fejbe dobtam egy zsemlével. - Jó, oké, befogtam - emelte maga elé a kezeit védekezően.

***

- Jack megkérte Emma kezét. Igent mondott - újságoltam Pete-nek a nagy hírt, miközben az ajtó előtt álltunk és vártuk, hogy a házibuli szervezője beengedjen minket.

- Az jó - mosolygott, majd kezet fogott az ajtót kinyitó fiúval. 

- Gyere inni - fogtam meg a kezét és húztam magam után a bárszerű részhez. Kértem magunknak valami ütőset, aztán legjobb haveromra néztem. - Mi van veled meg Tanyával? 

- Minden oké. Legalábbis asszem' járunk - vont vállat. Elmosolyodtam. Örültem, hogy ő legalább boldog. 

- Még kettő ilyet! - mondtam a lánynak, aki az előző italt készítette.

- Én nem iszok most többet - mondta Pete.

- Ki mondta, hogy neked kértem? - kérdeztem, majd egy húzásra megittam először az egyik, majd a másik pohár tartalmát. - Van cigid? - néztem rá. Megrázta a fejét. 

- Tessék - nyújtott át a lány egyet, mire hálásan néztem rá. Meggyújtottam és megkértem, hogy keverjen nekem valami ütőset. 

Nem hiszem, hogy ma este elhagyom a pultot.

2014. jún. 22.

24. fejezet

Zayn Malik

Figyeltem, ahogy így is barna bőrén csillog a nap fénye a napolajban. Haja egy kócos kontyba a fejére volt fogva, a melltartójának a pántját hátul kikötötte. Gondolom nem volt tisztába vele, hogy bármelyik pillanatban a hasára fordíthatnám, de túl sokat szenvedtem vele, hogy egy húzással mindent elrontsak. Szemeim tovább vándoroltak fényes hátára, majd szexy, kidomborodott fenekét vettem célpontba. A sötét szürke bikinijének az alsója feszesen feszült remek hátsójára, de még is, mint ha ráöntötték volna.

Nagyot sóhajtottam, aztán fekvő támasz helyzetbe felé feküdtem. Egy rosszalló morgással jelezte, hogy eltakarom a napot, én pedig mosolyogtam, mikor megkérte, hogy kössem be a melltartója pántját. Mocskos gondolatokkal a fejembe kötöttem egy biztonságos masnira, s miután egy puszit nyomtam a hátára, alattam felém fordult.

Végigmértem szép arcát; egy szemüveg takarta szikrázó kék szemeit, amit levett magáról, majd oldalra helyezte. Pillái orcáját érintették amikor pislogott, rózsaszín ajkai szégyenlős mosolyra húzódtak, mikor egy puszit nyomtam az arcára.

- Megcsókolhatlak? - Kérdeztem halkan.

Jobb kezét a hajamba vezette, a ballal a tarkómat fogta. Egy hosszabb hajtincsemet dörzsölgette az ujjaim között miközben felmérte az arcomat, aztán magához húzva nyomta ajkait az enyémre.
Mosolyogva húzódtam el tőle. 

- Ezt igennek veszem.

Egy vigyor kíséretében egy puszit nyomtam dacos ajkaira, mire felkuncogott. Orrommal megböktem puha, forró arcát, s beszippantottam az olvadt napolajt, ami az ö illatának a zamatával keveredett. Szívdöglesztő.

- Fújj, menjetek szobára! - Éreztem valami hideget a hátamon, nem sok kellett, hogy rájöjjek; Travis dobott nekünk egy vízibombát.

Csúnyán néztem rá, majd miután nyomtam Mona arcára egy puszit, felálltam, és bementünk Travissel birkózni a vízbe.

Az egész vicces volt, átkaroltam Trav nyakát, és próbáltam a derékig érő vízbe nyomni, de ő megragadta a bokámat, és kihúzta alólam, így mind a ketten a vízbe estünk. A felszínen voltam már, amikor belerúgott a bordámba, s míg sajnáltattam magam, a hátamra ugrott, és belelökött a vízbe, de nem hagytam annyiba. A víz alatt hozzá úsztam, majd lehúztam róla a nadrágját, de persze nem láttam, mert 1:csukva volt a szemem, 2: amúgy is, ha kinyitom, csak vízben úszkáló homokot látok.

Nevetve tértem felszínre, és annyit láttam, hogy Mona mellett kb. öt méterre egy lakás lány sikít és tapsol nekünk, valamennyiük nekem szurkolt, a többiek Travnek. körülbelül a felére oszlott a tábor. Mona azzal szórakozott a víz szélénél, hogy homok bombákat csinált, majd dobálta őket, és amikor eltalált egyet-kettőt, úgy tett, mint aki nem tud semmit, s csak napozott.

Nevetve futottam oda hozzá, s míg Trav szórakoztatta a közönséget, addig gyúrtam pár bombát.

- Figyeld, azt így kell. Fontos a ribiknél: h segget célzol, azt felhívásnak tartják, ha mellett, azt szexynek, ha hasat, az puszta véletlennek, de ha fejet célzol, azt utálatnak veszik. - Mosolyogtam.

- Fejre megyünk! - Bólintott, majd teljesen komoly arccal mérte be a célpontot, olyan volt, mint egy mestervadász egy távcsöves puskával a kezében.

Figyeltem, ahogy a jobb kezét hátra nyújtja, majd egy szép, íves dobással egy szőkét eltalált a tömeg közepén, és egy nagy sikítás követte káromkodással, illetve hisztivel, miszerint most moshatja meg a haját, illetve hogy nem akarta, hogy vizes legyen. Fel se tűnt neki, hogy mi voltunk.

Lepacsiztam Monával, majd egy jutalom puszit nyomtam az ajkaira, s közöltem vele, hogy profin céloz.

***

- Karamellt, és mentát...és citromot...meg étcsokit és tutti-fruttit. - Mosolygott aranyosan, a fagyis nő pedig kapkodta a fejét közte, és Jessi között, akik össze vissza adták be a rendeléseiket.

- Sicc innen, Jess. Mona hamarabb itt volt. - Szóltam rá, ő pedig lebiggyesztett ajkakkal beállt a diadal ittas Törpe mögé.

Mona elvette az ostyáját, majd elvett egy műanyag kanalat, és már falta is. Türelmesen vártam, míg a Punkok a pult előtt (túl) hangosan gondolkoznak, hogy mit is egyenek, de a végére összevesztek, így senki se tudta, hogy most mi van. A mögöttünk sorakozó emberek káromkodását hallottam a hátam mögött, de elég volt csak egy pillantás, és mind egyszerre hallgatott el.

- HALLGASSATOK MÁR! - Ordította a -gondolom- főnök, a Punkok pedig egy kicsit összerezzentek, nem számítottak a hirtelen kiáltásra.

- Hé, ne beszéljen így velük! - Szólt oda neki Mona.

A nagy darab pasas felvonta a szemöldökét. 

- Tűnj innen, hülye picsa.

- Hé! - Kaptam fel a fejem. - A kurva anyád, ha már kigondoltam. Balfasz.

- Mennyetek el innen, most! - Mutatott a mutató ujjával a távolba. - Mert hívom a zsarukat.

- Aha. Persze. "Biztos úr, öt fagyira váró tinédzser nem tudja eldönteni, hogy mit akar, és egy kicsit hangosak." - Emeltem fel a kezem úgy, mint ha telefonálnék. - Nagyon hatékony.

A pali csendbe maradt, majd rámorgott a pult mögött álló, tetőtől talpig elpirult lányra, s megkérdezte tőlem, hogy mit akarok.

Miután a fiúk egyesével elmondták, hogy milyen ízű fagylaltokat kérnek, érett felnőtt módjára megköszöntem, majd kifizettem mindannyiunk adagját. Összekulcsoltam Monával a kezeinket, majd céltalanul sétálgattunk a csoporttal a parton, illetve a part melletti utcákon. Szerencsére itt nem nagyon jár kocsi, minden egyes ember a sétálást választotta, ezért is morogtak sokan, amikor le kellett egy fél percre húzódni, mert megjelent egy jármű, ami felborítja a csendet.

Mosolyogva húztam Monát egy ördög botot dobáló csapat felé, körülöttük a tömeg lehetetlenné tette, hogy Törpe bármit is lásson. Hamar megsajnáltam, majd lehajoltam, míg a fejemet a két lába közé dugtam, s a nyakamba vettem. Elsőnek sikított, nem számított erre, de aztán -miután jól megtépte a hajam- megnyugodott, s vigyorogva nézett le rám.

- Mindig elfelejtem, hogy milyen magasnak lenni.

- Ha megint elfelejted, állj fel egy székre, és legyél rajta addig amíg meg nem unod - Bólintottam, ő pedig a nemtetszését kifejezve gyengéden belerúgott a bordámba.

Úgy tettem, mint ha nagyon fájt volna, és kijelentettem, hogy ezért most leteszem, mire őrült módjára sikítozott. Rengeteg "ezek hülyék" tekintetet kaptunk, én pedig a fülemet fogtam, a sikítása elviselhetetlen, bár annak jobban örülnék, ha a nevemet nyögné, miközben boldoggá teszem a testét.

- Mona, ha nem a nevemet sikítod, akkor kuss! - Csaptam rá a vádlijára, ő pedig halkan kuncogott.

Tudtam, hogy most már talán benne lenne a dolgokba, sőtt, ki tudja, mikor nyúl magához, és a nevemet kiáltva megy el, de én nem engedném neki, akár mit is tervezne velem. Nem akartam, hogy abban a hitben éljen, hogy nekem csak...kielégülésre kell, mert tudom, örök életre megutálna, és nem bírnám elviselni, hogy eltaszít magától, főleg, hogy ilyen fantasztikus viszonyt ápolhattunk az elmúlt pár napban. Azt hiszem, én vagyok az első, akit Mona közel engedett magához, és összetörne, ha látnám, hogy csalódott bennem, ezzel elérvén, hogy soha többet ne érezzen senki iránt semmit

Nevetett a nyakamba, mikor Travis oda ment a bot dobálókhoz, és elvett egyet az egyiktől, majd közölte vele, hogy tanítsa meg használni. Csatlakozott hozzá Jessi, akinek van egy kis tapasztalata vele, így könnyedén dobálgatott, hatalmas tapsot kapott érte, míg Trav nem volt hajlandó szegény raszta fiúnak vissza adni a kelléket.

- Kipróbálod? - Néztem fel rá.

Mosolyogva bólintott, én pedig előre törtem a tömegbe, majd leguggoltam, míg Mona leszállt a nyakamból. Elvettem Jessitől a játékszert, majd megmutattam Monának, hogy hogy kell. Zavarba ejtő könnyedséggel játszottam a botokkal, ő pedig elbűvölve nézte, mit csinálok, ami megmelengette a szívemet.

- Te jössz! - Nyújtottam át neki ördögi vigyorral, ő pedig úgy nézett rám, mint ha szellem lennék.

Nevetve lépkedtem mögé, megfogtam a kezeit, majd őt fogva segítettem neki, hogy hogy csinálja. Irtó bénák voltunk, körülbelül öt másodperc volt a rekordunk, de Mona jól érezte magát, és ez volt a legfontosabb.


2014. máj. 26.

23. fejezet

Mona Floyd

Nyugodt, boldog álmomat megzavarták azzal, hogy felébresztettek. Ezer százalékig biztos voltam abban, hogy a tesóim azok, hiszen bármikor látogatjuk meg egymást, mindig valamilyen különös módon keltjük fel a másikat. Ám nem értettem, hogy miért van valami puha dolog az arcomon. Először azt hittem, hogy valami plüss, de amint megéreztem, hogy mozog, rögtön kipattantak a szemeim és szemben találtam magam egy hihetetlenül édes kiscicával.

- De aranyos! - fogtam meg az állatot, miközben csillogó szemekkel tanulmányoztam.

- Megmondtam, hogy cicát kell hozni! - húzta ki magát Jack.

- Nem igaz! - vágták rá egyszerre az ikrek. - Le akart önteni egy vödör vízzel! - néha már ijesztő volt, hogy ennyire egyszerre beszélnek és gondolkodnak.

- Én is szeretlek - forgattam meg a szemem, mire a legidősebb bátyám egy puszit nyomott az arcomra.

- Tudod, hogy imádlak! - szorongatott meg, amibe bekapcsolódott a másik két fiú is. 

- Szeret hiány? - nevettem el magam, majd kibontakoztam a karok közül és kezemben a cicával lementem a konyhába.

 Egy kisebb tálba öntöttem tejet, amit az asztalra raktam, mellé pedig az állatot, aki boldogan inni kezdett.

- Mi a neve? - pislogott mellettem nagyokat Mick.

- Gyilkos - mondtam mosolyogva.

- Csak úgy mondom, hogy egy legyet sem tud elkapni. Orra esik a saját lábában. Béna, mint te - nevetett Nick, mire megráztam a fejem.

- Akkor is Gyilkos lesz a neve - mondtam, majd letettem a cicát a földre, aki érdeklődve nézett körbe új otthonában. 

A következő percben csöngettek, fogalmam sem volt arról, hogy ki lehet az.

- Zayn lesz az - mondta Jack. Rögtön rákaptam a fejem, hiszen az feltűnt, hogy Malik eltűnt, de nem tudtam, hogy hová ment, ahogyan azt sem, hogy a tesóm honnan tudja, hol volt. - Lemegyünk a partra, ő meg hazament a cuccáért - mondta, mire mintha megvilágosodtam volna.

- Ne nyisd ki, kiszökik Gyilkos! - kiabáltam az ajtó előtt álló fiúnak, felkaptam a cicámat, az ajtóhoz siettem, és úgy ahogy voltam - pizsamában - ajtót nyitottam.

- Honnan szerezted? - nézett farkasszemet - vagy inkább macskaszemet? - az állattal. 

- A fiúktól kaptam - csuktam be mögötte az ajtót, miután bejött. - Ugye milyen aranyos? - adtam a kezébe.

Vicces volt, hiszen az egész macska nem volt akkora, mint Zayn tenyere, amiben éppen kényelmesen elterpeszkedett az állat. 

- Nagyon... cuki - méregette továbbra is. - Mehetünk? - nyomta a kezembe Gyilkost. 

- 10 perc! - jelentettem ki és elindultam fel a lépcsőn.

- Akkor ma nem indulunk el! - hallottam meg Jack hangját.

- Ne magadból indulj ki! - kiabáltam le neki, majd berontottam a szobámba. 

Gyilkost a fiúktól kapott kis ágyba raktam, ahonnan ki sem tud jönni. Oda raktam neki valami macskatápot, amit szintén ajándékként kaptam, majd gyorsan ledobtam magamról a ruháim és magamra vettem a szürke, fekete halálfejekkel díszített bikinimet. Felkaptam rá egy rövidnadrágot és egy topot, hiszen hiába van már Október, még mindig nyári idő van. A táskámba bedobáltam pár fontosabb dolgot, például a telefonom, a pénztárcám, zsebkendőt és naptejet, majd a hajamat felkötöttem a fejem tetejére, a napszemüveget felvettem és leugráltam a lépcsőn.

- Wow, 7 perc! - bólogatott elismerően Nick. Színpadiasan meghajoltam, aztán kitessékeltem a fiúkat, bezártam az ajtót, majd elindultunk a partra.

Eléggé hangosak voltunk, hiszen az ikrek hozták szokásos formájukat és sorra ontották magukból a rossznál rosszabb vicceket, amik már annyira borzalmasak voltak, hogy nevetnünk kellett rajta. Zayn viszont furcsa volt. Néha-néha elmosolyodott, de szinte meg sem szólalt.

A partra érve Jack előre rohant és keresett nekünk egy jó helyet.

- Baj van? - Léptem Malik mellé, és egy kis gondolkozás után a kezéért nyúltam, de beletúrt a hajába, mielőtt megfoghattam volna. 

- Nincs - Köpte. 

Aha. Persze. Nincs. Mindegy. 

Nick hangosan fütyült, erre pedig a másik fele (Mick) is felkapta a fejét. Egy igen nagy seggű lány sétált el előttük egy parányi tangába és melltartóba, mint ha direkt rázná azt a nagy picsáját valamelyik fiúnak. Naná, hogy Zaynnek. 

Egyből elkapott a féltékenység, utána akartam szaladni és belerúgni a fenekébe, de nem akartam elveszíteni a cipőmet, ki tudja, hogy ragadna benne. 

- Nem is érdekel? - Mosolyogtam Zaynre, aki csak vállat vont. 

Bekaphatod Malik.

Mikor oda értünk a Jack által kijelölt helyre, a táskámat a földre dobtam. Megszabadultam a napszemüvegemtől, a rövidnadrágomtól és a pólómtól, majd a vízbe indultam. Mivel az ikrek természetesen imponálni próbáltak a lányoknak, így rajtuk nem is volt póló, tehát rögtön futottak utánam. Jack - mint az érett, valamivel normálisabb testvér - viselt pólót, tehát neki még azt is le kellett vennie, de miután ezzel megvolt, követett minket. Egyedül Zayn maradt kint és ült a leterített törülközőkön. 

- Mick? - nézett vigyorogva testvérére Nick, miközben én elmerültem a vízben.

Elindultak kifelé a partra, legidősebb bátyámmal pedig értetlenül néztünk feléjük, ám pár perc alatt leesett, hogy mit akarnak. Nem telt el tíz másodperc és ezek a barmok beledobták a vízbe az eddig duzzogó Malikot, aki prüszkölve jött fel a víz alól.

- Jaj de morci valaki! - szedte szét a fiú haját Jack. Az áldozat arcát látva felnevettem. - Kimegyek a bejárathoz, bármikor megérkezhet Emma.

- Papucs! - röhögtek az ikrek, majd kijelentették, hogy ők éhesek, így valami táplálék után néznek. Ketten maradtunk Zaynnel.

- Miért duzzogsz? - ugrottam a hátára. Átöleltem a nyakát, így bármennyire próbálkozott, nem tudott ledobni.

- Nem duzzogok - mondta unottan.

- De igeeen - visítottam a fülébe, mire fintorgott valamit. 

A derekamnál fogva leszedett engem a hátáról, majd - továbbra is tartva engem - felém fordult. 

- Ne visíts! - mondta és a vízbe dobott. 

- Ne dobálj! - jöttem fel a víz alól. A hajam az arcomba lógott, ami miatt elnevette magát.

Legalább már nem duzzogott.

2014. máj. 10.

22. fejezet

Zayn Malik

Mona egyből felpattant, mikor csengettek, de vele együtt az ikrek is neki rontottak az ajtónak. Szegény pizza futár kitágult, félelemmel terhes szemekkel kapkodta a fejét a Floydok között, akik a kaját akarták megkaparintani. Végül Jack tök nyugodtan oda sétált, elvette a pizzát, majd kifizette, és hagyta, hogy a Mick&Nick vs Mona harc lemenjen.

- Kérsz? - Vigyorgott, majd az egyik dobozt felém nyújtotta.

- Kösz - Vettem ki egy hawaii pizzát, amit három harapással ettem meg, aztán sörrel öblítettem le.

- Megyek, lezuhanyzok - Jelentette ki Mona, miután mind a kettő fiatalabbik testvérét a földön hagyta.

Pár másodpercig tétovázott, majd megfogott három doboz pizzát, és magával vitte. Gondolom, tisztában van vele, hogy ha itt lent hagyja nekünk őket, akkor neki nem marad. Így is már kettőt bezabáltam Jackkel, miközben a verekedést néztük. Látszik, hogy Monának kemény élete lehetett, mikor még velük élt, hisz egy báty folyton szekálja, sokszor üti a kisebbik tesóját, főleg ha az lány -ezért lehetett Monának kemény kiképzése-, de belehalnának, ha bármi baja is lenne féltett egyetlen húguknak.

- Szereted? - Kérdezte hirtelen Mick.

Észre sem vettem, hogy a lépcsőt bámultam, ahol Mona felment, és hogy erősen gondolkoztam azon, hogy egészséges-e bárki iránt ilyen érzelmeket táplálni, mint iránta.

- Igen.

- Öhm... - Vakarta kellemetlenül a tarkóját Jack. Azt hiszem, tudom, mit fog kérdezni. - Szexeltetek már? Vagy orálisan, legalább is..?

Felnevettem. - Nem. Még nem járunk. Vagy is, nem járunk. De ha a barátnőm lesz, akkor szeretném végre megfektetni.

Nick állkapcsa megfeszült, gondolom nem díjazta, hogy arról beszélünk, hogy hogyan akarom lefektetni a húgát. Ugyan már, ő is pasiból van, tökéletesen meg kéne értenie, hogy hogy vagyunk mi, férfiak a hormonjainkkal.

- Mióta szereted? - Vigyorgott Mick.

- Amióta egyszer tökön rúgott és kidobott a házból - Bólintottam, ők pedig egy emberként nevettek fel.

Nick lazultabb lett, miközben én Jackkel arról kezdtem beszélni, hogy egyszer megdugta az egyik barátnőjét, és nem védekeztek, aztán majd nem teherbe esett, végül csak kiderült, hogy késik a havi baja, semmi más. Jót röhögtem rajta, lelki szemeim előtt ez a nagy melák a körmeit rágva várta a nőgyógyászati rendelőbe egy rakás nő között, miközben azon izgult, hogy apuka lesz-e, vagy sem.

- Szóval védekezzetek, nem akarok kereszt apa lenni, és szerintem te se akarsz még valakinek az őse lenni. És gondolom Mona se akar anya lenni. - Gondolkozott.

Aprót bólintottam, és éreztem, hogy számomra a hangulat feszültté vált. Oké, csak nem vagyok olyan idióta, hogy ne vegyem fel a gumit, ami megakadályozza, hogy gyereket nemezzek egy lánnyal, és sok a nemi betegség meg ilyenek. Amúgy is, úgy sokkal izgatóbb, ha a másik nem húzza fel nekem.

- Hali - Ugrándozott le a lépcsőn Mona, majd Jack mellé ült a kanapén, s hozzá bújt.

A Ramoneses pólómba és egy fekete francia fehérneműbe volt. Szent szar...

Hirtelen féltékenység fogott el, de hamar el is szégyelltem magam, amiért így érzek. Ugyan is, Mona a bátyához bújt hozzá, és nem hiszem, hogy Jacknek bármilyen szándékai lennének vele, hisz az elég...érdekes lenne, nem de? Vagy csak szerény véleményem szerint? Minden esetre a mai világban már elég sok mindent el tudok képzelni, de az biztos; ha meg tudnék Jackről ilyeneket, az eddig felépített elképzelésem róla nyomban összedőlne.

Az utolsó doboz pizza elfogyasztása után mindenki úgy döntött, hogy fáradt, és ki akarja pihenni magát. Az idősebb Floydok a vendég szobába kuporogtak, én pedig elvileg a kanapén aludnék, de ha már itt vagyok, akkor nagyon szívesen aludnék Monával, vagy is nem hiszem, hogy kétszer kellene mondani.

- Jó éjt, Zayn - Mosolygott, és ami a legfontosabb; őszintén.

- A kanapé elég kényelmesnek tűnik, de én egy kék szemű manóval készültem aludni, és hatalmas nagy csalódásként érne, ha féltve őrzött vágyam nem következne be. Egyet értesz? - Vigyorogtam, mire felnevetett.

Nem mondott semmit, csak kuncogva szökdécselt fel a lépcsőn, én pedig követtem.

Elégedetten dőltem be mellé az ágyra, de közölte, hogy büdös vagyok, s a mosolyom lefagyott az arcomról. A szemöldökömet ráncolva szagoltam meg a hónaljam, Mona pedig nevetett az arckifejezésemen. Lustán csoszogtam be a fürdőbe, de előtte felajánlottam neki, hogy nem akar-e velem zuhanyozni.

- Köszönöm kérdésedet, Zayn, de én már zuhanyoztam, és spórolni kell a vízzel. Ezért is kérem, hogy ne áztasd magad sokáig. - Vigyorgott.

Halkan nevetgélve zártam be magam mögött a fából készült ajtót, majd vettem le magamról elsőnek a fekete színben úszó pólómat, csatoltam ki az övemet, és toltam le magamról le a farmer nadrágomat, amit oldalra rugdostam a szennyes kosár mellé. A csap érzékenységén halkan szitkoztam, mindig is utáltam, hogy egy apró fordítás és átmegy forróból jéghideggé. Ha legközelebb Monánál alszok, lezuhanyzok, mielőtt eljövök, ugyan is engem felidegesít.

Idegesen és gyorsan lezuhanyoztam hideg vízzel, és talán még jól is esett, hisz frissebbnek éreztem magam. Nos, ebből biztos, hogy nem lesz egy ideig alvás.

A zöld színben pompázó törülközőért nyúltam, amit valószínű, hogy Mona a zuhanyzásom alatt készíthetett oda, ugyan is nem volt ott, amikor beszálltam. Kár, hogy nem hallottam, amikor bejött, biztosítottam volna arról, hogy jól szórakozzon. Majd legközelebb egészen biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog elkapnom eme becses pillanatokat.

Egy boxert találtam még a törülköző alatt, ami...ami az enyém volt, de tiszta. Hűha. Mit keres ez itt? Nem tudom melyik józan pillanatomban került ez ide, de jelenleg jól jött, így nem panaszkodok. Nem hiszem, hogy Mona csórta volna el, hisz az ő szemszögéből megaláztatás lenne, ha bárki ilyen jellegű dolgot állítana róla. Lelki szemeim előtt Mona lebegett, miközben Chadnek, a Nickelback frontemberének a házába beszökik, és ellopja egy boxerét, majd rájöttem, hogy ma túl sokat képzelődök. Mindenesetre igen nehéz lenne ezt feltételezni róla.

A frissen mosott boxeralsómat magamra húztam, míg a másikat a szennyesek közé raktam. Kinyitottam az ajtót, és az ágyon török ülésben ülő Monával találtam magam szembe. Átható pillantása a hasamra-mellkasomra tévedt, és nem tudtam, hogy azért, mert tetszik neki, vagy mert pont az van vele szemben.

- Tetszik a látvány? - Vigyorogtam, majd mellé sétáltam.

Az ágy egyik felébe toltam, majd a másik oldalra feküdtem.

- Igen, már nem vagy büdös. Sokkal jobb. - Mosolygott.

Fáradtan néztem rá, majd a fejéhez vágtam egy párnát, amit megköszönt, majd a feje alá helyezett. Nagyot sóhajtottam, majd figyeltem, ahogy betakarja magát. Közel húzódtam hozzá, fejét a felkaromra helyezte, míg én átöleltem karcsú derekát. Érdekes volt, hogy az ő házában vagyunk, de az én illatom árad belőle, az én illatom érződött a hálószobája minden egyes pontjába.

- Jó éjt, Mona.

Közelebb hajoltam hozzá, majd hosszú, lusta, ráérős csókot véstem ajkaira, amik bizsergették a számat. Kezeim fedetlen karjait simogatták, miközben azon voltam, hogy kitapasztaljam, hogyan szereti, ha csókolom. Megnyaltam az ajkait, ezzel beutalást kérve szájába, s rosszallóan húzódtam el, mikor nem adta meg.

- Jó éjt, Zayn. Szép álmokat. - Kuncogott, majd lehunyta a szemeit.

Pár percig meredtem magam elé azon gondolkozván, hogy tényleg ekkora idiótát csinált belőlem?

2014. ápr. 27.

21. fejezet

Mona Floyd

Kijelenthetem: Zayn ágya nagyon kényelmes. Persze nem kell félreérteni, nem történt semmi, CSAK aludtunk. Az este lusta lettem volna hazagyalogolni és mivel Pete és Tanya pornójára sem voltam kíváncsi, így Zayn volt az, aki elvállalta, hogy alhatok nála. Ám nem a fiúkkal közös házába hozott, hanem a saját lakásába, amiről eddig nem tudtam. Körülbelül 20 perce ébredtem fel, a lakásban csend van, tehát valószínűleg egyedül vagyok. Arra még nem volt elég energiám, hogy a szememet kinyissam, de kénytelen voltam, mivel csörögni kezdett a telefonom. Mivel a készülék a szoba másik felében volt, így nem mentem érte. A lusta emberek első számú szabálya: ha nem éred el, nincs rá szükséged. 

Szemem sarkából észrevettem, hogy az éjjeliszekrényen pihent egy tálca. Rögtön odanéztem. A tálcán két nagy tányér és egy pohár narancslé pihent. A tányérokon rántotta, illetve valami palacsinta volt, ami rettenetesen jól nézett ki. Ülőhelyzetbe tornáztam magam és enni kezdtem. Mindegyik kaja isteni volt. 

A tálcával a kezemben mentem a konyhába és raktam be mindent a mosogatóba, majd a nappaliba mentem és körbenéztem. Az első dolog amin megakadt a szemem, egy hatalmas hangfal volt és egy laptop, ami mázlimra bekapcsolt állapotban pihent a fotelban. Mivel nem akartam kockáztatni a kanapéval, így a földre ültem és keresgélni kezdtem Zayn zenéi között. Miután rátaláltam a kedvenc Green Day albumomra, rögtön összekapcsoltam a hifit a laptoppal és max hangerőre tekertem. A zenét dúdolgatva fetrengtem a földön, mikor egyszer csak kinyílt az ajtó és belépett Malik. Amint meglátott, röhögni kezdett.

- Biztos voltam benne, hogy innen jön a zene - nevetett, majd hozzám vágott egy fekete pólót. - Az utca végében is mindenki hallja.

A kezembe vettem a pólót és méregetni kezdtem. Mivel nem értettem mi ez, megfordítottam. Elröhögtem magam.

- Komolyan? I Love Zayn Szexi Malik póló? - nevettem a hasamat fogva.

- Én megmondtam - vigyorgott. 

- Te beteg vagy - röhögtem tovább, majd bármilyen szégyenlősség nélkül lekaptam a pólómat - természetesen volt alatta melltartó - és helyette felhúztam a Zayntől kapottat. 

Malik érdeklődve figyelte produkciómat, én pedig úgy tettem, mintha nem vettem volna észre és is nem zavartattam magam, tovább hallgattam a zenét. 

- Ezt fogod hordani a suliban is? - vigyorgott tovább. 

- Hogyne - forgattam meg a szemem. - Tudod, van olyan, hogy pulcsi - kacsintottam, mire megforgatta a szemét. 

- Jó volt a reggeli? - terelte el a témát, miközben bement a konyhába és lerakta a szatyrokat a pultra. Követtem őt, miközben bólogattam. 

- Csinálhatsz ebédet is - vigyorogtam cukin, mire a kezembe nyomta az egyik szatyrot. Belenéztem és eléggé meglepődtem. - Nincs az az isten, hogy te ilyet is tudsz csinálni.

- Miért ne tudnék? - kérdezte, miközben előpakolt mindent, ami a sajtoscsirkéhez kell.

- Ha megcsinálod, megtapsollak! - jelentettem ki, miközben felültem a pultra.

Zayn órákon át ügyeskedett, miközben engem szórakoztatott. Éppen a sajtot reszelte, mikor megcsörrent a telefonom. Rögtön leugrottam a pultról és elindultam a csörgő készülékért, amit éppen az utolsó percben vettem fel.

- Mond - szóltam bele köszönés képen.

- Édes egyetlen drága húgocskám! Mondd csak, hol a picsában vagy?! Fél órája nyomjuk a csengőt! - mondta nyálas hangon az egyik fiatalabb bátyám, Nick.

- Nyomjuk? Ott van Mick is? - kérdeztem meglepetten. Elég régen láttam már őket, csodáltam, hogy a házamnál vannak.

- Mick? Ja, az ikrem - röhögött ez a bolond a telefonba. Igen, ebből is látszik, hogy rokonok vagyunk. - Az még semmi, hogy ez a tökkelütött kretén is itt van. Jack is jött! - mondta lelkesen, mire megállt bennem az ütő és rögtön felmerült bennem a kérdés; mit keres nálam mind a három bátyám?

- Öt perc és ott vagyok! - mondtam, miközben fél kézzel kezdtem átöltözni.

- Remélem. Ugye nem gond ha kipróbáljuk a medencét? - kérdezte nevetve és egy csobbanást hallottam a háttérből. Kinyomott, én pedig villám gyorsan felhúztam a pólómat és lerohantam a konyhába.

- Ki volt? - kérdezte Malik mosolyogva, miközben berakta a sütőbe a csirkét.

- A bátyám. Vagyis... mindhárom. Most mennem kell, ott állnak a ház előtt... vagy a medencében áztatják a hájas seggüket - forgattam meg a szemem. - Majd bepótoljuk - mondtam és feltépve az ajtót kisiettem a lakásból.

- Mona! Várj már! - rohant utánam. - Megyek veled!

- Zayn... - fordultam meg. - Lenne három kérdésem. Először is. Lekapcsoltad a sütőt? - tettem fel a kérdést, mire nagyokat pislogott és visszarohant a lakásba. Valahogy sejtettem. Amint visszaért, folytattam. - Bezártad az ajtót? - néztem rá úgy, mint ha egy anyuka lennék, ő meg a kisgyerek. Megforgatta a szemét és ismét visszament.

- Még valami, nagyi? - kérdezte vigyorogva, amint zsebre tette a kulcsait.

- Siessünk, ha tényleg jönni akarsz, mert képesek felgyújtani a házat. Vagy zaklatni a szomszéd nénit, elárasztani az utcát... - kezdtem sorolni a dolgokat, amiket simán kinéznék lökött testvéreimből, miközben már az utca végén voltam Zaynnel együtt.

- Mit lehet tudni a tesóidról? - kérdezte, miközben befordultunk az utcánkba.

-Hát... hárman vannak. Jack a legidősebb, meg vannak az ikrek, Nick és Mick. Régen láttam őket, nem is értem, mit keresnek itt. Totál bolondok, köcsögök, és kihasználják, hogy magasabbak, mint én - forgattam meg a szemem, mire felnevetett. - Itt vagyunk... - néztem farkasszemet a házammal, majd elindultam a hátsó udvarra, ahonnan hangos nevetés szűrődött előre.

- Monácska! - üvöltött nekem Jack a medence közepéből, amint meglátott. - Látom nem sikerült megnőnöd - röhögött fel, mire a másik két bolond is feljött a víz alól. Gondolom mondanom sem kell, hogy ruhástól úsztak.

- Látom nem sikerült kedvesebbnek lenned.... - forgattam meg a szemem, majd miért ne alapon lerúgtam a lábamról a cipőmet és beugrottam hozzájuk. Zayn felnevetett, mire mind a hárman ránéztek.

- Ki ez az ifjú Rómeó? - kérdezte a szemöldökét húzogatva Mick.

- Mi van cicafiú, csak nem félsz a víztől? - röhögött Nick.

- Fogd be! - nyomtam le a víz alá, remélve, hogy érti a célzást.

- Kicsi a rakás! Mint Mona! - nevetett Jack és ránk ugrott, Mick-kel együtt.

Zayn mosolyogva nézett minket egy darabig, aztán lerángatta magáról a cipőit és csatlakozott hozzánk.

***

Nevetve és csurom vizesen mentünk be a házba. Mielőtt a testvéreim elfoglalták volna a nappalit vagy bármit, hozzájuk vágtam egy-egy törülközőt, hogy ne legyen minden vizes. Zaynt nem kellett megdobni, önszántából vette el az asztalról a neki kikészítettet és tette a nyakába. 

- Szóval, kit tisztelhetünk a személyedben, cicafiú? - kérdezte Jack. Remek, úgy tűnik ő és Nick kitaláltak egy új becenevet a mellettem álldogáló fiúnak.

- Zayn vagyok - nyújtott kezet egyesével mindhárom idősebb Flyodnak, akik viszonozták a gesztust. 

- Miért van itt ennyi könyv? - bámulta szörnyülködve a könyvespolcom Mick.

- Tudod, vannak olyanok, akik tudnak olvasni veled ellentétben és ezt ki is használják - kacsintottam rá, mire ő felém közeledett, átölelt megfojtott és összekócolta az amúgy is kócos hajamat. 

- Remélem, hogy hiányoztunk! - nézett rám amolyan "én vagyok a menő nagy tesó" nézéssel, de tudtam, hogy örült nekem.

- Szóóóóóóval Zayn - nézett jelentőségteljesen a fiúra Nick. - Szeretnél kis kori képeket látni? - kérdezte vigyorogva.

- Nem tudsz neki mutatni - forgattam meg a szemem, miközben leültem a fotelba.

- Már miért ne tudnék? - vonta fel a szemöldökét. - Én bármit meg tudok csinálni!

- Nekem nincsenek régi képeim, mert nem kellettek, nektek meg azért nincs, mert anyáék elégették az összeset, amin rajta vagyok - vontam vállat és bekapcsoltam a tévét.

- Basszus, tényleg... - csapta magát fejbe Jack. A következő percben a másik két Flyod pofonvágta. - Ezt most miért?!

- Miért ne?! - néztek össze és röhögve a kanapéra estek.

Hosszú esténk lesz...

2014. ápr. 12.

20. fejezet

Zayn Malik

Kézen fogva mentünk be a nagy, fekete házba, s ő felhúzta az orráig az Adidas -természetesen fekete- dzsekimet, amit ellopott tőlem. Nem szóltam egyikért sem, sőt, mind a kettőnek örültem; a dzseki lopásnak azért, mert szereti a cuccaimat, s ki tudja, hogy öleli magához éjszakánként akár csak egy plüss macit, az orráig felhúzást pedig azért nem, mert így már biztos vagyok benne, hogy meg fog ijedni, és csak a pillanatot fogom várni, hogy legyen bizonyítékom arra,hogy megijedt.

Simán sétáltunk a közepéig, mivel én már egyszer voltam bent így nem érhetett meglepetés, de belerázkódtam egy váratlan ajtó nyikorgásba magam mögül amit egy padló recsegés követett. Mona kitágult szemekkel fordult hátra, s mikor felfedte hogy őt nézem egy magabiztos mosolyt küldött felém, de egyáltalán nem volt igazi.

- Nem félek, Zayn.

- Nem is mondtam, hogy félsz. De biztos vagyok benne, hogy meg fogsz ijedni. - vigyorogtam s kikerültem egy -műanyagból készült- kaszást aki majd nem levágta a fejem.

Tovább sétálgattunk, Mona belesétált egy -igazi- pókhálóba míg én bevertem a lábujjamat egy egyszerű sarokba amin Miss Floyd röhögött. Ijesztőnek mondható visszhang követte édesen vidám hangját ami betöltötte az egész helyiséget, aztán a szívmelengető kacagásból ördögi lett.

- Ezek nem ijesztők, Malik - forgatta színpadiasan a szemét.

- Mert még csak az elején vagyunk, Floyd - vágtam vissza.

Egy tükör terem következett, és éreztem, hogy itt és most jött el az én időm. Mona a sok tükörkép között nem tudott tájékozódni, s mivel nekem már volt tapasztalatom így tudtam merre van a kijárat. Fekete ruhám beleolvadt a környezetbe, így feltűnés nélkül surrantam ki a labirintusból, és vártam a sikítást, ami négy percen belül következett be sok kétségbeesett hang hallatán ami a nevemet hangoztatta.

- Zayn! Most azonnal gyere értem, mert ha kijutok innen akkor kiheréllek! - dühös volt.

Nevetgélve, magabiztosan sétáltam vissza hozzá, s figyeltem, ahogy megpróbálja leszedni magáról a zöld trutymót. Tekintetemmel a guminőt kerestem, s meg is találtam. Nos, aki erre jár, annak itt van ez a guminő, s feltéve, ha van nálad óvszer, megdughatod. Ha ezt mind megtetted, alá kell írnod. Mondanom sem kell, hogy tele volt firkálásokkal, de az enyém nem volt rajta - nem is lesz. Nem tudom, Mona a zöld nyálkától ijedt meg, vagy a spermás nőtől, de akkor is én nyertem.

- Most azonnal le kell zuhanyoznom! - csúnyán nézett rám.

Normál esetben megijedtem volna, de most csak röhögtem rajta. A vállát átkarolván vezettem ki a teremből, s mindenen megijedt, pedig kiszámítható volt, hogy lesz valami. Azt hiszem, tényleg félt egy kicsit mikor ott hagytam, és el sem mondhatom, mekkora bűntudatom van.

- Haragszol? - kérdeztem.

- Igen, Malik! Soha életemben nem voltam ennyire dühös! - csattant fel, én pedig lesütöttem a szemem.

Hát ezt jól elbasztam.

Egy pillanatnyi megbánás suhant át az arcán, de csak annyi, hogy éppen hogy észre vettem, már nem is tudom, hogy képzelődtem-e, vagy nem. Az ajkaira harapva tátogott mint egy hal, úgy tűnt, mondani akar valamit, de nem tudja, hogy hogyan, esetleg nem tud mit. Nagyon sóhajtottam, mikor már láttam a fényt a folyosó végén, de még jött velünk szembe egy nagy rúd, amin egy felakasztott hulla pihent. Monával a falhoz húzódtunk, s megvártuk, míg az a kocsi ami hajtja alulról, elvigye.

- Bocs, Mona. Nem kellett voln...

Figyelni sem tudtam, ahogy szorosan átöleli a derekamat, én pedig mozdulni se bírtam meglepődöttségeben. Pár másodpercig álltam mint egy idióta, majd gyengéden karoltam át apró vállait. De nem tartott sokáig, összesen hat másodpercig ölelkeztünk, majd csak álltunk, álltunk s álltunk. Floyd a mellkasom közepét nézte -mivel pont az volt neki szemmagasságba- én pedig a cipőjét, mert az enyém nem volt annyira érdekes, mint az övé.

- Hűha! Hát... - vakartam meg a tarkómat. - Nem tudom, hogy ezt miért kaptam. Ahogy a sátorba a csókot is. Vagy is a két csókot...De többször lehetne ilyen...'asszem. - vontam vállat.

Mona bólintott, majd elindultunk a kijárat felé, így a másik csapat -akik elé befurakodtunk amikor jöttünk be-, bemehetett. Egy fiú még beintett nekem, én pedig játékosan puszit dobtam felé, mire Mona felnevetett mellettem, így az utálóm tekintete a törpére esett. Ajkai a földet súrolták, én pedig nagyon szívesen oda mentem volna hozzá, hogy utána kórházba -jobb esetbe a temetőbe- mennyen.

- Felejtsd el! - karoltam át Manó vállát, s a többiek keresésére indultunk.

Travist Lanával találtuk meg a szerencse játék gépeknél, biliárdoztak. Greg és Jessi a Miss Bikini címért versenyző lányokat bámulta, mi pedig kijelentettük, hogy The pretty reckless koncertre megyünk. Mona barátai is velünk tartottak, s mivel Lana szereti, ezért Travis is, Gregék pedig maradtak, és tizes skálán pontozták a lányokat. Nagyjából így hangzott: Ú, ez 10! Ez is! Ő 8 lenne, de nagyok a mellei, így 10! Haha, ő 11! 

- Milyen gyerekesek - rázta a fejét Mona.

- Azok. Így megalázni a nőket. - ráztam a fejem. Egy éve pontosan ugyan ezt csináltam Gregékkel, mármint pontoztuk a csajokat, és amennyit csak tudtunk, lefektettünk.

- Te csak ne beszélj, Mr Sexdroid! - csattant fel.

- Na, te csak maradj csöndbe Miss senkit-sem-szeretek-mert-senki-se-szeret-és-csak-kihasznál-ami-nem-igaz-csak-vak-vagyok-és-nem-veszem-észre. Komolyan, Mona, rengetegen akarnak a barátaid lenni, és nem azért, mert ilyen a kinézeted, amilyen, hisz vannak normális lányok, akiknek van annyi eszük, hogy szeretnének a barátnőid lenni, de te mindenkit elkerítesz magadtól. Engem is! - Mutattam a bal mellem felé, de csak véletlenül oda, a szívemre.

Mona felvonta a jobb szemöldökét, majd a mellkasa előtt keresztbe fonta a kezét.

- Menstruálsz, hogy ilyen hirtelen kirohanásaid vannak?

Ha fiú lett volna, esküszöm, megütöm.

Mondani akartam valamit, de azzal örökre elveszítettem volna, így inkább csak sarkon fordultam egyenesen a hatalmas sátor előtt várakozó csapatunkra, akik nézték az előadásunkat. Ashley lesütötte a szemét, nem tudta állni a pillantásomat, míg Emma a fejét rázta, s rosszallóan nézett. Hallottam Mona kicsi lépteit a fűben magam mögött, de nem vártam meg, Travisékkel mentünk be a helyiségbe, ahol már emberek százai hemzsegtek.

Tényleg nem tudtam mi volt az a hirtelen kitörés tőlem. De igazam volt.

***

Az egész koncert feszülten telt, s Mona megsértődött, amiért én Taylor Momsennel csináltam egy képet, indokolván hogy egy dögös rocker csajjal ki ne szeretne képet készíteni? Nos, ezt Mona nem is tagadta, hogy féltékeny, csak durcázva elment a kocsimhoz, mi meg tíz perc múlva csatlakoztunk hozzá, mikor megcsináltuk a képeket.

Én Monával és Travissel mentem az én kocsimmal, míg a többiek Greg kocsijával. Lana megadta Rómeónak a számát, így tudják tartani a kapcsolatot, Trav elmondása alapján holnap este randijuk is van. Nagyon örülök, hogy jól megy neki a szerelmi élete, míg az enyémet le lehetne húzni a wc-n Miss Floyddal együtt. Gyerekesen viselkedik!

Tanya írt egy üzit, pont akkor mikor Monának csörgött a telefonja.

Tanya: reggel leléptünk, kerestünk titeket tegnap óta, de nem találtunk. medencés buli Petenél! xx

Visszaírtam neki egy kézzel hogy megyünk, Mona pedig nem mondott semmit, mikor letette a telefont, hisz gondolom őt is hívta Pete, hogy mennyünk le. Szegény Travis kapkodta a fejét közöttünk, hogy valaki világosítsa fel, de egyikünk se tette, így felhívta Tanyat, hogy magyarázza meg neki.

A következő tíz perc szenvedés volt. Mona a rádió csatornákat válogatta, de semmi se tetszett meg neki, így négy másodpercnél tovább nem bírta, s átlépett egy másikra. Travis ideges volt, mert ahány dalba belekezdett a rádió, Trav azt egyből énekelgetni kezdte, és csúnyán nézett Monára, mikor elkapcsolt. Aztán Floyd a kesztyű tartóba turkált a cd-im között. Ramones, Slipknot, Sum31, Beatles, Nickelbackok voltak a lemezeken, de mindegyiken átváltott.

- Mona! Dönts 'mán, mert esküszöm, hogy kiraklak! - csattant fel Travis.

Mona felvonta a szemöldökét, és tovább lépegetett, de továbbra sem állt meg egynél sem. Travis fogai csikorgását lehetett hallani a bömbölő zene mellett is.

- Mona! - Kiáltott fel Travis.

Nos, valami eszméletlen bunyó következett azért a redvás rádióért. Travis a két ülés között előre nyúlt, és szinte ütögetve váltotta a csatornákat, míg Mona ellenkezett, és mikor látta, hogy a szavakkal nem ér semmit, tépni kezdte Trav haját, és próbálta vissza tolni. Nem járt sikerrel, Rómeó nem hagyta magát, végül megállt egy Disturbed számnál, és azt énekelte Mona pofájába.

- Olyan pia szagú a szád te barom! - tolta el magától Törpe.

- Zayn, tegyél igazat! - vágott nyakon véletlenül Travis.

Kivettem a telefonomat a zsebemből, majd előhalásztam a fülhallhatómat is, s átnyújtottam Monának, miközben egy Ramones dalnál maradtunk a rádióban. Mona elégedetten vette el a kezemből a készüléket, és Travis is mosolygott.

- A káposzta is jól lakott, a kecske is megmaradt - vigyorogtam magabiztosan.

- Az fordítva van, Malik - közölte Mona, én pedig elgondolkoztam. Tényleg fordítva volt.

Bekanyarodtam Pete házának az utcájába, ahova már Gregék megérkeztek. A zene dübörgését négy utcányira lehetett hallani, s talán Mona is meghallotta a fülhallgatóm mögül, hisz a szemöldökét ráncolva vette ki a füléből. Izgatottan pattant ki a kocsiból, s meg se várva minket szalad be, ahol Pete-t átölelte. Én ugyan így köszöntöttem Tanyat, s mondanom sem kell, hogy feltűnt nekik, hogy valami nincs rendben. Az egész olyan...feszült volt.

***

Vigyorogva ragadtam meg Tanya lábát a víz alatt, majd lehúztam, így elváltak az ajkaik Petével, s belecsúszott a vízbe. A punkokkal felnevettünk, Monáról pedig semmit se lehetett leolvasni.Talán ha kettesben lennénk, talán, mondom talán, bocsánatot kérne.

- Pizza vagy kínai? - mosolygott Greg, és amikor mindenki egyet értett abban, hogy pizza, a füléhez emelte a telefont, s rendelt.

A pizzától a süti és a kaja jut eszembe, ezekről pedig Mona. Nem szabad, hogy vége legyen, mikor még el sem kezdődött. Vagy legalább is nem így szabadna véget érnie.

Pár másodpercig tétováztam, majd magabiztosan karoltam át pici vállait. Eleinte a meglepődöttségét nem tudta leplezni, nagyokat pislogott, végül bizonytalankodva, de hozzám bújt. Sikerült elérnem, hogy rám nézzen, bár fogalmam sem volt, hogy hogyan, de a lényeg, hogy nagy, kék szemei csillogva bámultak rám, az ajkaim pedig ki voltak éhezve az övéire.

Sokáig néztük egymást, végül hirtelen csókoltam meg. Nyelvem az övére talált, lassú, édes táncot jártak egymással, mint ha már milliószor csinálták volna. Azt hiszem, mi jók vagyunk együtt, talán túl jók, hisz az ég világon nem lehet olyan párost találni, akik ennyire marják, még is kedvelik egymást. És ez a legjobb az egészben; a kapcsolatunk mindent kibír.

Észbe se kaptam, de már a víz alatt voltam, s kezeket éreztem meg a bokámon. Zihálva jöttem fel a víz felszínére, s körbe néztem: mindenki rajtam nevetett, Tanya pedig rám kacsintott. Lehetséges, hogy Mona élvezte az egészet, hisz hátrahajtott fejjel kacagott, míg én beintettem Tanyanak. Igen, túl jók vagyunk együtt.