23. fejezet

Mona Floyd

Nyugodt, boldog álmomat megzavarták azzal, hogy felébresztettek. Ezer százalékig biztos voltam abban, hogy a tesóim azok, hiszen bármikor látogatjuk meg egymást, mindig valamilyen különös módon keltjük fel a másikat. Ám nem értettem, hogy miért van valami puha dolog az arcomon. Először azt hittem, hogy valami plüss, de amint megéreztem, hogy mozog, rögtön kipattantak a szemeim és szemben találtam magam egy hihetetlenül édes kiscicával.

- De aranyos! - fogtam meg az állatot, miközben csillogó szemekkel tanulmányoztam.

- Megmondtam, hogy cicát kell hozni! - húzta ki magát Jack.

- Nem igaz! - vágták rá egyszerre az ikrek. - Le akart önteni egy vödör vízzel! - néha már ijesztő volt, hogy ennyire egyszerre beszélnek és gondolkodnak.

- Én is szeretlek - forgattam meg a szemem, mire a legidősebb bátyám egy puszit nyomott az arcomra.

- Tudod, hogy imádlak! - szorongatott meg, amibe bekapcsolódott a másik két fiú is. 

- Szeret hiány? - nevettem el magam, majd kibontakoztam a karok közül és kezemben a cicával lementem a konyhába.

 Egy kisebb tálba öntöttem tejet, amit az asztalra raktam, mellé pedig az állatot, aki boldogan inni kezdett.

- Mi a neve? - pislogott mellettem nagyokat Mick.

- Gyilkos - mondtam mosolyogva.

- Csak úgy mondom, hogy egy legyet sem tud elkapni. Orra esik a saját lábában. Béna, mint te - nevetett Nick, mire megráztam a fejem.

- Akkor is Gyilkos lesz a neve - mondtam, majd letettem a cicát a földre, aki érdeklődve nézett körbe új otthonában. 

A következő percben csöngettek, fogalmam sem volt arról, hogy ki lehet az.

- Zayn lesz az - mondta Jack. Rögtön rákaptam a fejem, hiszen az feltűnt, hogy Malik eltűnt, de nem tudtam, hogy hová ment, ahogyan azt sem, hogy a tesóm honnan tudja, hol volt. - Lemegyünk a partra, ő meg hazament a cuccáért - mondta, mire mintha megvilágosodtam volna.

- Ne nyisd ki, kiszökik Gyilkos! - kiabáltam az ajtó előtt álló fiúnak, felkaptam a cicámat, az ajtóhoz siettem, és úgy ahogy voltam - pizsamában - ajtót nyitottam.

- Honnan szerezted? - nézett farkasszemet - vagy inkább macskaszemet? - az állattal. 

- A fiúktól kaptam - csuktam be mögötte az ajtót, miután bejött. - Ugye milyen aranyos? - adtam a kezébe.

Vicces volt, hiszen az egész macska nem volt akkora, mint Zayn tenyere, amiben éppen kényelmesen elterpeszkedett az állat. 

- Nagyon... cuki - méregette továbbra is. - Mehetünk? - nyomta a kezembe Gyilkost. 

- 10 perc! - jelentettem ki és elindultam fel a lépcsőn.

- Akkor ma nem indulunk el! - hallottam meg Jack hangját.

- Ne magadból indulj ki! - kiabáltam le neki, majd berontottam a szobámba. 

Gyilkost a fiúktól kapott kis ágyba raktam, ahonnan ki sem tud jönni. Oda raktam neki valami macskatápot, amit szintén ajándékként kaptam, majd gyorsan ledobtam magamról a ruháim és magamra vettem a szürke, fekete halálfejekkel díszített bikinimet. Felkaptam rá egy rövidnadrágot és egy topot, hiszen hiába van már Október, még mindig nyári idő van. A táskámba bedobáltam pár fontosabb dolgot, például a telefonom, a pénztárcám, zsebkendőt és naptejet, majd a hajamat felkötöttem a fejem tetejére, a napszemüveget felvettem és leugráltam a lépcsőn.

- Wow, 7 perc! - bólogatott elismerően Nick. Színpadiasan meghajoltam, aztán kitessékeltem a fiúkat, bezártam az ajtót, majd elindultunk a partra.

Eléggé hangosak voltunk, hiszen az ikrek hozták szokásos formájukat és sorra ontották magukból a rossznál rosszabb vicceket, amik már annyira borzalmasak voltak, hogy nevetnünk kellett rajta. Zayn viszont furcsa volt. Néha-néha elmosolyodott, de szinte meg sem szólalt.

A partra érve Jack előre rohant és keresett nekünk egy jó helyet.

- Baj van? - Léptem Malik mellé, és egy kis gondolkozás után a kezéért nyúltam, de beletúrt a hajába, mielőtt megfoghattam volna. 

- Nincs - Köpte. 

Aha. Persze. Nincs. Mindegy. 

Nick hangosan fütyült, erre pedig a másik fele (Mick) is felkapta a fejét. Egy igen nagy seggű lány sétált el előttük egy parányi tangába és melltartóba, mint ha direkt rázná azt a nagy picsáját valamelyik fiúnak. Naná, hogy Zaynnek. 

Egyből elkapott a féltékenység, utána akartam szaladni és belerúgni a fenekébe, de nem akartam elveszíteni a cipőmet, ki tudja, hogy ragadna benne. 

- Nem is érdekel? - Mosolyogtam Zaynre, aki csak vállat vont. 

Bekaphatod Malik.

Mikor oda értünk a Jack által kijelölt helyre, a táskámat a földre dobtam. Megszabadultam a napszemüvegemtől, a rövidnadrágomtól és a pólómtól, majd a vízbe indultam. Mivel az ikrek természetesen imponálni próbáltak a lányoknak, így rajtuk nem is volt póló, tehát rögtön futottak utánam. Jack - mint az érett, valamivel normálisabb testvér - viselt pólót, tehát neki még azt is le kellett vennie, de miután ezzel megvolt, követett minket. Egyedül Zayn maradt kint és ült a leterített törülközőkön. 

- Mick? - nézett vigyorogva testvérére Nick, miközben én elmerültem a vízben.

Elindultak kifelé a partra, legidősebb bátyámmal pedig értetlenül néztünk feléjük, ám pár perc alatt leesett, hogy mit akarnak. Nem telt el tíz másodperc és ezek a barmok beledobták a vízbe az eddig duzzogó Malikot, aki prüszkölve jött fel a víz alól.

- Jaj de morci valaki! - szedte szét a fiú haját Jack. Az áldozat arcát látva felnevettem. - Kimegyek a bejárathoz, bármikor megérkezhet Emma.

- Papucs! - röhögtek az ikrek, majd kijelentették, hogy ők éhesek, így valami táplálék után néznek. Ketten maradtunk Zaynnel.

- Miért duzzogsz? - ugrottam a hátára. Átöleltem a nyakát, így bármennyire próbálkozott, nem tudott ledobni.

- Nem duzzogok - mondta unottan.

- De igeeen - visítottam a fülébe, mire fintorgott valamit. 

A derekamnál fogva leszedett engem a hátáról, majd - továbbra is tartva engem - felém fordult. 

- Ne visíts! - mondta és a vízbe dobott. 

- Ne dobálj! - jöttem fel a víz alól. A hajam az arcomba lógott, ami miatt elnevette magát.

Legalább már nem duzzogott.