30. fejezet

Zayn Malik

Kéz a kézbe mentünk vissza az udvarra, ahol átemeltem a kicsi kerítésen. Miután én is átjutottam, kuncogott, mikor megcsikiztem, majd inkább eltolt magától indokolván, hogy fejezzem be, nem öt évesek vagyunk. A szemeimet forgattam, átkaroltam karcsú derekát, egy srác már is csatlakozott hozzánk.

- Sziasztok - csámcsogott teli szájjal. - Finn vagyok. Kértek?

Az orrom alá nyomott egy műanyag tányért, amin saláta, hús, illetve virsli szerepelt. Mona elvigyorodott, elvett egy kisebb sült húst, s beleharapott. Én nevetve ráztam a fejem, majd közelebb mentünk a társasághoz.

Négy lány, és hat fiú üldögélt a medence szélén, padokon, vagy éppen a fűbe napoztak. Csak Mona volt ruhába, nekem pedig egy kis bűntudatom támadt, hogy olyan helyzetbe hoztam, amilyenbe van. Ismét megforgattam a szemeimet, odasúgtam neki, hogy leveheti a pólóját.

Figyeltem, ahogyan megfogja a pólójának az alját, majd áthúzza a feje felett. Hangos fütyülést hallottam magam mögül, csúnyán néztem a személyre, aki feltartott kézzel, afféle "ártatlan vagyok" stílusban pillantott rám.

Mona rám mosolygott, kezével körbe ölelte a nyakamat, a lehető legszexybben csókolt meg, én pedig virultam a büszkeségtől. Azt hiszem, így már mindenki tudja, hogy az ÉN barátnőm, szóval az ENYÉM.

- Jól van, nem kell azért nyilvánosan dugni, felfogtuk - dünnyögte a fütyülős fiú. - Adam vagyok amúgy, és szingli.

Mikor ugyan olyan mérgesen néztem rá, ugyan az történt, mint két perce: feltette a kezeit, ártatlanul nézett. - Csak gondoltam, szólok.

Mona a lehető legédesebb mosolyát villantotta rám, majd leült egy padon ülő fekete hajú lányhoz, és már is beszélgetni kezdtek. Tetszett a gondolat, hogy Mona barátkozik, tudom, hogy kevés olyan ismerőse van, akit nem utál teljes szívéből, így egy beteljesült álom volt, hogy nem látom magányosnak, zárkózottnak egy társaságba.

A grillnél álló fiú egyből szimpatikus volt, meg se próbált ránézni Monára, és ez már barátságossá tette számomra. Ethan-nak hívják, és a fekete hajú lány a barátnője, akivel Mona épp beszélgetett.

- Mirának hívják. Azt hiszem, összebarátkoztak. - mosolygott.

Figyeltem, ahogy Mira suttog valamit Monának, akinek a tekintete Ethanra tévedt, majd röhögni kezdett. Ugyan ez megtörtént egy perccel később, csak fordítva; Mira nevetett engem jól ki. Egyből tudtam, hogy valami hülye csajos kibeszélésről van szó, s próbáltam figyelmen kívül hagyni a kuncogásokat, nevetéseket, a jól szórakozott tekinteteket, amik a két idióta lánytól származtak.

- Egyél, míg a többi balfasz meg nem eszi - tolt elém egy tányért.

Válogattam a jobbnál jobbnak kinéző ételek közül, sült húst, mini csirke szárnyat ettem salátával és egy doboz sört is kaptam hozzá. Minden isteni volt, még akkor is, hogy csak alig ettem belőle, mert Monának megjött az olthatatlan étvágya, az ölembe ült, és evett. Szinte mindent felfalt.

***

Mindenki kinyúlva feküdt valahol; vagy hárman egy felfújható matracon a vízen, ketten a padon, és öten a fűbe, ahol én is voltam Monával. Rajtam kívül nem volt, aki nem lakott volna jól, de nem bántam, mert tudtam, hogy Mona így csendbe lesz. Max egy órát.

Az oldalamra feküdve öleltem át karcsú derekát, orromat a nyakához dörgöltem. Elégedetten hümmögött, apró puszikkal hintettem be vékonyka bőrét, halkan zümmögtem a fülébe.

Lehunyta a szemeit. - Álmos vagyok.

- Mmmm én is - suttogtam. - Esetleg...mennyünk, és készüljünk egy kis alváshoz, miután még jobban kifárasztottuk magunkat. - vigyorogtam.

- Bezzeg ehhez nem vagy fáradt - Öltötte ki pink nyelvét. - Mennyünk ALUDNI.

Nevettem, ahogy kihangsúlyozta a lényeget, segítettem neki felállni. Váratlanul ért, ahogyan a hátamra ugrott, majd nem előre estem. Ártatlanul kuncogott a fülembe, miközben megköszöntük a kaját (vagyis megköszöntem, Mona már félig aludt), és hazavittem a hátamon.

Jól sejtettem, hogy mire beérünk a házba, már aludni fog, így rám maradt a nehéz, kellemetlen feladat, hogy levetkőztessem. Haha.

Óvatosan helyeztem le a kényelmes ágyra, majd kikötöttem a bikinijét, s levettem róla. Vetettem egy pillantást csodás testére, aztán kikerestem egy pólómat, amit ráhúztam oda figyelve, nehogy felébresszem. Már sötét volt kint, s a levegő is kezdett lehűlni, csodálkoztam, hogy nem fázott hideg fürdőruhájába. Lehúztam róla a rövid gatyáját, majd bebújtattam az ágyba, s én is bekuporodtam mellé.

- Zayn? - hallottam meg vékonyka hangját.

- Mmm?

Álmosan bámult rám, szemei majdnem letapadtak. - Ha legközelebb levetkőztetsz, ne bámulj, nem illik.

Hangosan nevettem, s csak arra tudtam gondolni, mennyire igaza volt, hogy ezt csináltam. Halvány mosoly jelent meg pink ajkain, majd légzése újra egyenletes, nyugodt lett; elaludt. Megint.

Nem volt már miért fent lennem, csak arra tudtam gondolni, hogy már a barátnőm, azt csinálok vele, amit akarok, s bármikor bámulhatom éjszakákon át. De ezt nem akartam elkapkodni, hisz rengeteg, de mégis oly kevés időnk van még. És ez a legfontosabb: együtt.

***

- Zayn - apró, mohó kezeket éreztem meg mellkasomon. - Zayn, ébredj!

A hang kétségbeesett volt, amint ez felfogtam, ijedten ültem fel a meleg ágyból, a lovagló ülésben rajtam ülő lány megrémült a hirtelen cselekedetemtől.

- Baj van?

Szomorúan bólogatott, mint ha könnyes lenne a szeme. - Éhes vagyok, és elfogyott minden.

Felvontam a szemöldököm, de mikor láttam, hogy komolyan gondolta, megértően húztam a mellkasomhoz, s simogattam puha haját. - Elmegyek mindjárt a boltba. Akarsz velem jönni?

Ismét bólintott, majd kiszállt az ölemből, s megragadta a kezemet. Óriásnak tűntek a mancsaim az övéi mellett, olyan volt, mint ha egy kislánynak az apukája fogta volna a kezét, és ez részben igaz volt. Sokszor féltettem úgy Monát, mint ha az apja lennék, de azt hiszem, ez egy normális kapcsolatban így van, amennyire már normálisak vagyunk, vagy egyáltalán lehet egy ember normális.

- Vegyünk bagettet! - ajánlotta mosolyogva, miközben kivett nekem egy tiszta boxert, illetve pár ruhadarabot.

- Rendben - Húztam magamra a fekete pólómat, majd átcseréltem az alsógatyámat. - Más?

A kezembe nyomott egy farmer short-ot, miközben magára vette a számtalan karkötőit. - Croissant is.

Felnevettem, miközben egy zoknit húztam fel a lábfejemre, ami a cipőmhöz tartozott. Ő is ugyan így tett, s miközben én felvettem a sport csukámat, egy napszemüveget tolt a fejére.

- Francia kedvedbe vagy. Vegyünk sajtot is.

Rám mosolygott, belelépett a cipőjébe. Lehajoltam, masnira kötöttem neki, nyelveimet kidugtam a koncentrálás közepette. Megköszönte, összekulcsoltam ujjainkat miután kulcsra zártam a kis nyaralónkat, majd indultunk a két utcával arrébb lévő bolt felé.

- Többször is átöltöztethetnélek, élveztem - haraptam az ajkamba mosolyogva.

- Talán legközelebb, amikor én is ébren leszek - kacsintott.

Az állam a földet súrolta. - Tényleg?

- Nem - röhögött, én pedig fejen vágtam magam.

Körülbelül egy fél percig sétáltunk, amikor hirtelen megállt, és leült a földre az utca mellett. A szemöldökömet ráncoltam, egyből arra gondoltam, hogy megsérült a lába, vagy nem érzi jól magát, de azért rákérdeztem. - Mi a baj?

- Reggel van még, elfáradtam - ásított.

Halkan nevettem, majd a kezemet nyújtottam, amit lustán fogadott el, aztán leguggoltam elé, ő pedig nevetett, és a hátamra ugrott. A mellettünk elhaladó emberek afféle "de édes pár" tekintettel vizsgáltak minket, egészen addig, míg Mona el nem kezdett ijesztő, illetve hülye fejeket vágni nekik. Egyből elfordultak, amit nem is bántam, mert a hátamon csimpaszkodó majom tönkretette a hajam. Így legalább nem figyelnek rám az emberek.