2014. márc. 6.

17.fejezet

Zayn Malik

A táskám az egyik vállamon lógva pihent, míg megérkeztem a lány háza elé, akit manapság tökre nem értek. Tudom, hogy kedvel egy kicsit is, hiába tagadja, vagy tetteti a jégkirálynő szerepet, én átlátok rajta, mert velem már volt olyan felszabadult, mint talán soha senki mással. Oké, esetleg Pete-vel, de mint férfi a nővel, akkor sem, jobban mondva mint szerelmes a szerelmessel, hisz nem hiszem, hogy Mona ápolt volna már akármilyen kapcsolatot, főképp nem hosszú távút.

Mona pillanatokon belül kitotyogott. Végignéztem a ruháján, és fogalmam sem volt, hogy mit éreztem, amikor nem akartam se megdöngetni, megdugni, egyszerűen csak elképzeltem vele egy érzéki szeretkezést, pedig elég szexy cuccba volt. Képzeletbe pofán vágtam magam.

- Menő kesztyű - Utalt az ujjatlan, bőr kesztyűmre, amit valamelyik nap csórtam Jessitől, mert az enyémet szétrágta Cica. - Nekem adhatod.

- Így nem mehetsz suliba - Mértem feltűnően végig.

- Miért, nem jó? - Nézett magán ő is végig.

- Túl jó.

Hülye lettem volna egy ilyen cuccba bárhova is engedni, még azért sem vagyok boldog, hogy az utcára kijött. Az nem baj, hogy én látom, de bármilyen perverz faszi sétafikálhat az utcán, és nem nehéz Monát észrevenni, pedig nem is erőlködik semmin, hogy feltűnő legyen, sőt, talán próbál láthatatlan lenni, egyedül, mint egy magányos farkas. Egy szexy, dögös magányos farkas.

- Az jó, mert úgy se suliba megyek - És azzal egy fekete platós kocsi állt meg a ház előtt, majd intett Monának, aki felpattant a kocsira.

Nagy szemekkel néztem, ahogy Mona egy puszit dob nekem, de az amolyan flegma puszi volt, mást nem is várhattam volna tőle. A kocsi kihajtott az utcából, én meg már kaptam is elő a telefonomat, és hívtam a Punkokat, hogy fesztiválozni megyünk.

***

Abba a kibaszott órába azt hittem, belehalok, annyira gáz volt! Travis hisztizett hogy pisilnie kell, Jessi izzadt mint egy rossz láma, Greg pedig minden szart összeevett a kocsimban, így nem elég, hogy Jessi izzadság szaka mellett még a chips, szendvics, pepsi, meg isten tudja milyen szagokat kellett elviselnem, de morzsás és kaja foltos lett a szerelmem - azaz a kocsim - hátsó ülése, ahol Greg ült. És elvileg Greg a normális a bandába...Hah. Mindegy.

Szóval kínszenvedések vége felé értünk oda, de komolyan! Amikor már majd nem kezdett minden nyugis lenni, mármint Greg befejezte az evést, Travis befogta a pofáját és Jessi félig kint lógott az ablakon, már megérkeztünk. Trav rohant hugyozni, Jess pedig a fesztiválozókhoz rohant, akiknek a kezükben méteres vízipisztolyok munkálkodtak, s sorba lőtték le velük az izzadt embereket, jelenleg Jessit.

- Jobb, haver? - Mosolyogtam a totálisan megkönnyebbült fejű idiótára, aki most mászott elő egy bokorból, mert ezren álltak a wc előtt.

Sétálnunk kellett, míg el nem értünk egy hatalmas pusztított erdő szerűségig, ahol az egész fesztivál állt. Mindenhol sör sátrak, vattacukor, óriáskerék, s minden tipikus túrista vonzó cucc volt. Nos, Greg és Trav turista ként viselkedtek, s mindenki elé bevágva álltak be vattacukorért, majd a kórhintához.

- Srácok, nem ezért jöt... - Forgolódtam Jess után, de magam mellett bő öt méterre megláttam egy horror házat. - ...tünk.

Huncutul vigyorogva és kuncogva dörzsöltem össze a tenyereimet, majd berohantam a házba, miután oda adtam a kellő pénzt a pénztárosnak, aki full emó volt. Gondoltam, hogy ő csinálhatta a házat, vagy is inkább reméltem, hisz egy totál punk/emó/goth ember csak ért, hogy mi félelmetes, és mi nem.

Hát, azt hiszem, életembe egyszer sikerült elérni, hogy biztos legyek benne, hogy éjszaka átmegyek Travishez, vagy nem tudom, de én egyedül nem fogok aludni. Biztos vagyok benne, hogy nem létezik olyan akármi vagy akárki, aki ne ijedt volna meg egy kicsit se, még Mona se bírta volna ki, pedig ő ijedősebb nálam, már amennyire félénk. És akkor eszembe jutott, hogy miért is jöttünk ide, és kénytelen voltam összeszedni a fiúkat, hisz ki tudja, milyen baromságot csinálnak, ha egy érett, helyes, sármos, megbízható, szerény fiatal ős tehetség nem vigyázna rájuk.

Travist póló nélkül láttam meg szaladgálni egy rakás vatta cukorral a kezében. Persze, annak a ragacsos szarnak az ára az, hogy minden ragad tőle, így Trav haja, mellkasa és szinte minden ruha nélkül borított testrészét belepte a lilás, félig meddig olvadt édesség. Szórakozottan figyeltem, ahogy egy lány oda megy hozzá -nem lány, egy kurva- és csábítóan megkérdezte, hogy lenyalhatja-e róla a cuccot. Travis röhögni kezdett, majd elnézett a csaj válla fölött, és valami olyasmi történt, amit soha életembe nem láttam. Trav megkereste a pólóját amit a vattacukrosnál hagyott, s kért egy flakon vizet, azzal mosta le magát, de közbe egy pontra szegezte a tekintetét; egy vörös lányra.

Greg a vállamra támaszkodva figyelte a jelenetet, ahogy a mi fiúnkat utol érte a "szerelem első látásra" mondat jelentése, s még csak tippelni se tudtunk, hogy most mit fog művelni. Megmosakodott, ami már egy hatalmas lépés, hisz Travisre gondolunk, aki hetente lezuhanyzik egyszer, és eszébe se lett volna lány miatt kicsípni magát, ég tükörbe se nézni, hogy esetleg hogy állt a haja.

Furcsán hangzik, de szerintem Travis nem ronda pasas, sőt, még mondhatni helyesnek is, hisz a bandába másodiknak utána bomlanak a csajok -persze, én vagyok az első. De Travis nem olyan szarzsák mint én, és ő sose élt vissza a lányok perverz fantáziájával. Ha esetleg megtörtént egy egy éjszakás kaland - egyszer fordult elő- akkor Travis fantasztikusan kezelte a dolgot, igazából nem tudom, hogy hogyan érhette el, de a csaj (asszem Leila-nak hívják) vigyorogva ment el, szinte szökdécselve, de előtte hosszasan megölelte Trav haverunkat, és egy nagy puszit is nyomott az arcára. Öregem, esküszöm, hogy irigyelni fogom Travis jövendőbeliét.

Mosolyogva figyeltem, ahogy odaoson a lányhoz, majd illedelmesen leszólítja. Travis igen jól nézett ki; a víztől nedves pólója a testére simult, a haja szintén vizes volt, de valami megahiperszuper hajzselét használt, ami egy hétig is kibírja, ha Trav úgy kívánja. Így a vörös körül álló lányok sóvárogva nézték T tökéletesen álló hajába a gyöngyöző vízcseppeket.

- Haver, mi valamit nagyon rosszul csinálunk - Jelent meg mellettem Jessi is, így hárman néztük Trav előadását, ami sikerrel járt.

Egy hatalmas vigyorral intett felénk, majd ment el kézen fogva (!!!) a csajjal, mi meg hangos röhögésbe kezdtünk, hogy hogy lehetünk ilyen szerencsétlenek. Én üldözési mániába szenvedek egy dögös bige után, akitől kivételesen többet akarok, mint szex, Greg annyit ért a csajozáshoz mint Trav a mikróhoz, Jessi pedig túl bamba, és nem veszi észre, ha egy lány tényleg akarja. Hát, igen, lehet, hogy a végén még kiderül, hogy Travis a legnormálisabb a csapatba.

- Piás vagyok, sört akarok inni - Mosolygott Greg, és már egy sörsátorhoz is rohant, mi meg utána.

A sátortól ezer méterre is lehetett hallani, hogy Nickelbackot adnak, de még nem élő zenekar volt. Elsőnek azt hittem, hogy az egész teret ez a zene szórakoztatta, de hamar kiderítettem, hogy a sátorból jött a hatalmas zaj, és nem is tudom, valami remény féleség gyúlt fel bennem, aztán megláttam. Még mindig borzasztóan ideges voltam, hogy kint a fél feneke -tökéletes feneke-, de legalább örültem neki, hogy nem bikiniben mászkál, mint a lányok 78%-a.  Ha egy papírzacskót húzna a fejére, akkor is ugyan az lenne a reakció; minden ellenkező nemű köcsög buzi seggfej megfordulna utána. Haha, most néztem le magam. Nem számít.

Habozás nélkül felé és a kis csapata felé közeledtem. Egy fekete hajú lány piros melírokkal a hajában eltátotta a száját, majd felkeltette Mona, és egy másik szőke hajú, füstös szemű csaj figyelmét, s a fejével alig feltűnően felém intett. A szőkének leesett az álla, majd Mona a szemeit forgatta. Nincs is szebb dolog, amikor a punk-rock csajok oda vannak egy hasonló fajtáért, mert ez valahogy sosem nyálas, és sose játsszák túl a dolgokat. A csajok nem turkáltak a hajukba, nem haraptak az ajkaikra, nem tették vették magukat, csak bájosan, de még is keményen mosolyogtak.

- Sziasztok - Köszöntem, majd leültem Mona mellé. - Zavarok?

Mielőtt Mona megszólalhatott volna, a két barátnője oldalba bökte Manót, és válaszoltak helyette. - Monát sosem zavarod. Ashley vagyok, ő pedig Emma! - Nyújtott kezet a szőke, amit mosolyogva fogadtam el.

- Zayn vagyok. Zayn Szexy Malik. - Vigyorogtam Monára, mire kicsit szégyenlősen elmosolyodott - ritka szép pillanat.

- Hol van Trav? - Nézett körül.

- Csajozik - Mutattam egy pillanatra a sátor előtti tó féleséghez.

- Ugye tud németül? - Vigyorgott, én pedig aprót bólintottam. - Elcsórom. Németekkel akarok haverkodni. - Leszállt a padról amin ültünk, majd kirohant Travhez.

- D...De...Tudok franciául és spanyolul! - Kiáltottam csalódottan utána, de nem válaszolt, csak elrángatta Travist szegény vörös hajú lánytól. - Oké, majd később beszélünk. - Intettem neki, de nem figyelt ide, és olyan halkan mondtam, hogy talán épen csak a sátorban ülők hallották.

Szomorúan ballagtam vissza a lányokhoz, akik sajnálattal terhes pillantással figyelték, ahogy visszaülök a padra, majd felhajtok egy sört. Tudták, hogy Monáé vagyok, ezért nem is próbáltak felcsípni, vagy esetleg leitatni, hogy haza vigyem őket.

- Minden rendben? - Mosolygott kedvesen a szőke, azt hiszem Ashley.

- Ja - Bólintottam, majd még egyszer belekortyoltam az italomba. Hátrahajtott fejjel hagytam hogy a citromos íz lecsússzon a torkomon, s nagyot sóhajtottam, mikor észre vettem, hogy milyen hamar is elfogyott. - Milyen németek?

- Tokio Hotel. Mona totál odáig meg vissza van azokért, én nem szeretem. Vagy is imádnám, de valahogy Őket nem szeretem. - Mosolygott Emma.

- Kitalálom. Green day. - Vigyorogtam, mire jóízűen felnevetett, ezt pedig azzal értem be, hogy igazam van. - Ramones, Jet.

- Igen, mind. Láttam valamelyik nap Mona szekrényébe egy Ramoneses pólót, de háromszor bele fért volna, így azt gondoltuk, hogy a tiéd. - Vigyorgott kajánul.

- Semmi olyan nem történt, Mona full részeg volt, én meg nem hagyhattam egyedül, így haza vittem - Perverz arckifejezését látván gyorsan hozzá tettem. - Nem fektettem le. Gondoltam, hogy inkább dühös legyen, mert mellettem ébred, mint hogy másnál töltse az éjszakát, és nem csak aludtak volna. - Fintorogtam.

Ash amolyan tipikus "Úristen úristen úristen ez de édeees" pillantással ajándékozott meg, míg Emma csak vigyorgott mint egy idióta. A régi énem már rég megdugta volna őket, talán egyszerre gyűrtük volna a lepedőt mind a két lánnyal, de büszke vagyok magamra, hogy már sikerült feljebb lépnem, és ha lefektetném őket, s most már élvezet közbe csak Monára gondolnék. Hát, örülök hogy  fejlődtem.

- Szerintem bejössz neki. Tudjuk, hogy az a szándékod, hogy lefekteted majd darabokra töröd a szívét, vagy legalább is volt, de te vagy az egyetlen, akit nem üldözött el maga mellől Floyd, amikor pontosan tudja, hogy mit akartál vele csinálni. - Töprengett Emma.

- Csak akartam, és nem akarom! A francba is, szeretem! - Akadtam ki.

Szégyelltem magam, amiért tudom, hogy milyen mocskos dolgokat akartam Monával véghez vinni, amikor még csak a külsejébe voltam bele zúgva. Ha tehetném, visszamennék az időbe, és mindent Mona kedve, kívánsága szerint csinálnék, nem lettem volna vele perverz, és már a leges legelején olyan szeretettel tápláltam volna, hogy megszűnt volna kettőnkön kívül létezni a világ.

Egy csávó kiköpte mellettem a sörét, majd jól kinevetett, és rávágta, hogy eleinte szimpi voltam, nem kellett volna elrontani. Hát kösz. Igazából nem hibáztatom, egy hete én is undorodtam magamtól, de ez a nőszemély totálisan megváltoztatott, s azt hiszem, hogy jó irányba, bár nem tudom. Mindent feketébe láttam idáig, akkor talán vérvörösbe amikor szexeltem, de most már minden fehér körülöttem (nem rózsaszín, nekem a fehér a szerelmes színem, no meg a szürke).

- Sziasztok - Dünnyögte Travis, és úgy tűnt nagyon nincs kedve az élethez.

Mona cukin szökdécselve, valaminek nagyon örülve, egy képet s a telefonját szorongatva. Egy hatalmas mosollyal ugrándozott hozzám, egy nagy puszit nyomott az arcomra (??!!), majd megmutatta a képet, ami egy bandáról van, azt hiszem a Tokio Hotel, s mindenféle aláírásokkal van tele. A telefonján pedig egy rakás közös kép van velük, amit Trav készíthetett, de az egyik képen Trav és a vörös csajszi van, aki jelenleg a sátor előtt várja a hős szerelmest. Megdicsértem a képeket, Mona hangosan felkuncogott, nyomott még egy puszit az arcomra (??!!) és megmutatta a többi haverjának is a képeket, de senki sem kapott ajándékot rajtam kívül...

2014. febr. 1.

16. fejezet

Mona Floyd

- Egy olyat kérek, úú meg egy olyan csokisat is! - mutogattam az üvegen keresztül, a pultban álldogáló lány pedig alig győzte kipakolni a sütiket a papírtányérra.

- Egyszerűbb lenne, ha azt mondanád, hogy mindegyikből kérsz kettőt - nevetett mellettem Zayn, mire csúnyán néztem rá.

- Rózsaszínt nem kértem - gondolkodtam el. - Bár... ingyen van, tehát mégis kérek.

- Te mit kérsz? - nézett Malikra az itt dolgozó lány.

- Mindkét csokisból kettőt - jelentette ki gondolkodás nélkül.

- Oké... - nyomta a kezünkbe a lány a papírtálcákat és a számlát. Zayn fizetett, a lány pedig egy hatalmas sóhajtás kíséretében hátrament a személyzeti részhez. Gondolom örült, hogy végre megszabadult tőlünk.

Az egyik sarokhoz mentem, hiszen ott volt egy körülbelül tíz fős asztal. Mivel nem vagyok a kedvesség példaképe, ezért ezer százalékig biztos voltam abban, hogy két főnek kell elfoglalnia ezt a hatalmas asztalt, nem annak a körülbelül hat-hét fős társaságnak, akik most léptek be a cukrászdába. Kényelmesen elhelyezkedtem a fal melletti széken, az asztalra helyeztem a kis tálcát és szemezni kezdtem a sütikkel.

Pár perc múlva csatlakozott hozzám Zayn is, aki velem szembe ült és ő rögtön enni kezdett. Vállat rántva kivettem a kék cukormázzal borított sütit és beleharaptam. Mivel ízlett, ezért egy újabb harapással eltüntettem és már éppen kóstoltam volna meg a következőt, ha nem zavartak volna meg.

- Nem bánjátok ha csatlakozunk? - kérdezte az egyik srác abból a csapatból, akikről az előbb beszéltem. Közelebbről nézve rögtön felismertem őket, a másik gimibe járnak és szintén végzősök. Igazából nem ismerem őket - szerencsére -, de állítólag oda vannak magukért meg vissza és mindenkivel köcsögök. Tipikus apuci és anyuci fiai. Látszik is rajtuk.

- De, bánjuk - mosolyogtam bájosan, majd folytattam a falatozást.

- Hát, Cica... így jártál - vigyorgott hátulról egy szőke, mire rögtön abbahagytam a rágást.

-Anyád a macska, gyökér - morogtam, mire Zayn felröhögött.

Erre nem mondtak semmit, inkább feladták és kerestek egy másik asztalt. Csendben falatoztam egészen addig, amíg meg nem csörrent a telefonom. Gondolom mondanom sem kell, hogy az eléggé hangos, hörgős zenére mindenki felénk nézett.

- Nem hallottak még csörgő telefont?! - kérdeztem, mire visszafordultak a saját dolguk felé az emberek, én pedig felvettem a telefont. - Mond.

- Híreim vannak! - visított a telefonba Tanya. Fogalmam sincs arról, hogy miről beszél, de az biztos, hogy nagyon nagyon nagyon hangos.

- Hallókészülék? - kérdeztem, mire hallottam, hogy felnevet. - Figyelj, majd később megbeszéljük, jó?

- Nem, nem jó! - üvöltött továbbra is.

- Kiabálj csak tovább, majd hívlak... - tettem le, hiszen tudtam, hogy ha rajta múlna, nem mostanában bontottuk volna a vonalat.

- Mehetünk? - kérdezte Zayn mikor látta, hogy megettem a sütit.

- Ja. Hova? - kérdeztem, miközben feltápászkodtam a helyemről.

- Menjünk le a partra - vetett fel egy ötletet és mivel semmi más nem jutott az eszembe, ezért belementem.

Csendben sétáltunk egymás mellett egészen a partig. Éppen a móló mellett mentünk el, pontosan ott, ahol tegnap Tanyával üvöltöztem és bevallottam az érzéseim. Azokat az érzéseket, amit a mellettem lépdelő Maliknak semmiképpen sem szabad megtudnia. Ha esetleg a tudtára is jutna, biztos vagyok benne, hogy kiröhögne, esetleg megfektetne és otthagyna. Nem ismerek olyan hülyét, aki leállna velem önszántából, muszáj beismernem, néha nehéz velem.

A tegnapról jut eszembe, én elvileg még haragszom rá... Elvileg. De sajnos nem is rá voltam mérges, hanem a lányra. Rá sem mérges, inkább... féltékeny. Nem, nem azért mert ő is tapasztalta, hogy milyen a kanapé, hanem azért mert Zayn észrevette. Oké, persze, haverkodik velem, vagyis azt hiszem ez haverkodás, de látszik rajta, hogy nem akar tőlem semmit, és meg is értem.

Hiszen hülye lenne pont velem járni. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon idegesítő tudok lenni, kezelhetetlen és rengetegszer hisztis is vagyok. Nem sok ember tud elviselni, azt sem értem, hogy Pete hogyan bírja velem ennyi ideje. Nyilván ha jártunk volna, már dobott volna és a haját tépve rohant volna el, de nem jártunk és nem is fogunk. Tény, hogy Pete rohadt helyes és a külsejéhez még egy nagyon jó személyiség is tartozik, de nekem nem jön be és soha nem is jött be úgy és én sem neki, meg amúgy is. Túl fontos mind a kettőnk számára a barátságunk ahhoz, hogy tönkre tegyük valami olyannal, ami úgy sem működne.

Mivel nem akartam megint rossz kedvvel szenvedni, ezért elvigyorodtam és Malikra néztem.

- Zaaaaaaaayn - kezdtem idegesítő hangon nyávogni.

- Nem tudom mit akarsz, de megcsinálom, csak ne beszélj így, mert ettől feláll a szőr a hátamon - fintorgott, mire kiröhögtem.

- Fáj a lábam, vigyél a hátadon - közöltem még mindig vigyorogva a 'vágyamat'.

- Gyere - rázta meg a fejét, majd egy nagy sóhajtás után hátat fordított nekem, hogy fel tudjak ugrani a hátára.

Egy nagy lendületet véve ugrottam fel a hátára és kapaszkodtam meg a vállában. A nyaka köré fontam karjaimat, lábaimat pedig a dereka köré kulcsoltam.

- Basszus, de magas vagy - csodálkoztam el. Azt eddig is tudtam, hogy egy hegyomlásról van szó, de azt nem gondoltam, hogy ilyen nagy lenne.

- Csak te vagy kicsi - röhögött fel, mire az egyik kezemmel tarkón vertem. Nem ütöttem nagyot, de valószínűleg megérezte az ütést. - Verekszünk, verekszünk? - kérdezte, miközben elindult a víz felé és lábával lerúgta magáról a cipőjét. - Ezt nem kellett volna - vigyorgott, majd az én lábamról is lehúzta a cipőt. A lábaimat lefogta, hogy ne tudjak leugrani, ő pedig már rég a vízben lépkedett.

- Ne csináld! - visítottam fel, mikor egy nagyobb hullám elérte a lábamat.

- Csssssss - pisszegett le és beljebb ment.

A tegnap esti viharnak köszönhetően még mindig baromi hideg a víz, így érthető, hogy vacogni kezdtem.

- Zayn, kérlek. Légyszíves! Bármit kérhetsz, nem ütlek meg többet, bocsánatot kérek, amit akarsz csak ne! - könyörögtem.

Igen, könyörögtem. Eléggé szánalmasnak tűnhettem úgy, hogy a nyakába kapaszkodva menekültem a víz elől, miközben ő röhögve beljebb ment, én meg próbáltam rávenni arra, hogy könyörületes legyen.

- Bármit? - állt meg egy pillanatra.

- Akármit! - jelentettem ki szenvedő hangon és reménykedtem abban, hogy megesik rajtam a szíve. Már ha van neki.

- Hmmm... - gondolkozott el egy pillanatra. - Nem éri meg! - mondta és a következő pillanatban ledobott a hátáról.

A víz hideg volt, a hullámok miatt eléggé felkeveredett és mivel meglepődtem, még levegőt sem vettem. Mire rájöttem, hogy mi történt, rögtön úszni kezdtem a felszín felé, majd mikor a fejem kint volt a vízből, köhögni kezdtem, és kiköptem az előbb benyelt vizet.

- Beteg állat - köhögtem.

- Ne mond, hogy nem volt jó - nézett rám hitetlenkedve, majd lemerült a víz alá. Pillanatokkal később feljött, meglepő látványt nyújtott.

A vizes póló a mellkasára tapadt, így láthatóvá tette kidolgozott és egyben tetoválásokkal borított felsőtestét, haja vizesen lapult a feje tetejére. Hasonlított egy ázott kiskutyához. Egy dögös kiskutyához.

- Ez nagyon hideg... - vacogtam és kifelé kezdtem úszni, mivel a lábam nem ért le.

Egészen addig úsztam, amíg el nem értem arra a szakaszra, ahol sétálni is tudtam. Zayn követett. Kiérve a vízből végignéztem magamon. A ruhám rám tapadt, a hajam kócos volt.

- Előbb bele kellett volna, hogy dobjalak a vízbe... - mért végig látványosan, mire bemutattam neki. Hangosan felnevetett, majd a cipőinkkel a kezében elindult jobbra.

Mivel nem akartam egyedül maradni, követtem. Ezen a partszakaszon egyre többen voltak, mindenki jól megnézett minket. Két bolond, csurom vizesen rohangál. Igen, valami ilyesmire gondolhattak.

- Mona - emelte rám barna szemeit.

- Hm? - kérdeztem.

- Fázol? - kérdezte, mire képzeletben fejbe csaptam magamat.

- Csak viccből vacogok - szólaltam fel cinikusan.

- Akkor jó - vigyorodott el, majd elindult a parti pizzéria felé.