7. fejezet

Zayn Malik

Mona. Gyönyörű lány egy gyönyörű névvel. Ryan. Egy fasz srác, egy fasz névvel. De most komolyan. Megjelenik (már reménykedtem benne, hogy azért nem jött, mert elütötte egy kamion, majd átment rajta egy úthenger), s Mona levegőnek néz. Olyan lehetek, mint egy üveg. Csak látszok, hogy ott vagyok, de még is àt lehet rajtam látni. Csak az vesz észre, aki akar. Másoknak meg csak azt tűnik fel, hogy valami ott koszos, és semmi más.

- Zayn, jössz kajázni? - Travis lökte meg a vállam, így a medence széléről majd nem bele estem. Aprót bólintottam, s mielőtt még elindulhattam volna, Monára néztem. Nagyon el volt Ryannel. De nem hagyom. Van egy lány, aki...fogjuk rá, hogy érdekel, erre jön egy farok, és mindent tönkre tesz. Amúgy még sosem mondtam ki. Mármint nem azt, hogy Ryan egy pénisz, azt már vagy ezerszer, ha nem hogy többet éreznék e Mona iránt, mint puszta vonzódás. Nyers érzelmek; ezeket még sosem éreztem, s fogalmam sincs, hogy mit kell ilyenkor csinálnom, egyáltalán tényleg..."tetszik"-e nekem Mona.

- Mona! - Akaratom ellenére kiabáltam neki, már nem tudtam vissza fogni magam. - Mona! Törpe! - Addig kiabáltam, míg ide nem nézett. - Nem vagy éhes? Pár másodperc múlva vállat vont, majd kiúszott a medence szélére, ahol kisegítettem udvariasságból a partra. Majd nem felnevettem, mikor láttam Ryan értetlen arcát a medence közepén, de végül csak ráterítettem Monára a fekete törülközőmet, s csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jól áll neki ez a szín. Nem csoda, hogy rocker csaj, remekül fest ebben a stílusban.

- Megyek a pénztárcámért - mondta, de magragadtam a kezét.

- Nem kell. Fizetem. Vagy is Travis fizet. - Mondtam. - Vicc. Fizetem. - Mosolyogtam, majd elindultunk a büfé felé, ahol kígyózott a sor.

Egy örökké valóságnak tűnt volna megvárni, míg ez a sok éhes megkapja a kajáját, de mivel személyzetnek mondható vagyok, bemehettem a konyhába, ahol annyit ehettünk, amennyi belénk fért.

- Mit kérsz? Itt a gyros tál nagyon finom. - Egy étlapot adtam Mona kezébe.

- Én gyrost kérek pitába! - Kiáltotta a félig hűtőbe bújt Travis.

- Sült hús, salátával - Böngészgette Mona az étlapot végül, amikor már eldöntötte, hogy biztos azt kér, leadtam a rendeléseket, majd leültünk egy asztalhoz összesen öten. Jessi, Travis, Greg, Mona és én. Így vártuk a kajànkat, s bár Kim nagyon akart csatlakozni hozzánk, amikor felénk közeledett, Greg udvariasan kihúzta neki a széket, Jessi pedig amikor Kim ült volna le, kihúzta alóla a nem rég említett bútordarabot, így szöszi a földön landolt.

Persze, ezt előre eltervezték, Greg sem azért udvariaskodott, mert udvarolni akart, esetleg ágyra szeretett volna menni, ha nem hogy ez az egész megtörténjen. Figyeltem, ahogy Mona hátra hajtott fejjel, jóízűen nevet a hasát fogva, míg ránk is ránk hozta a nevetést. De akármennyire is el akartam terelni a gondolataimat, nem tudtam figyelmen kívül hagyni a jókedvű Monát. A komolyság nagyon jól áll neki, de biztos vagyok benne, hogy nagyon kevesen láthatták ezt az oldalát, s még kevesebben gondoltak arra, hogy törpe miért olyan, amilyen. Mármint igen, a kőszívű Monát is tudnám szere... nem, nem hiszem. A komoly Mona is...tetszik, vagy valami olyasmi, de jobban szeretem azt a Monát, aki most itt ül mellettem, s szakad a nevetéstől.

Még nem is nagyon szántam arra időt, hogy jobban végigmérjem. Persze, mindig rajta a szemem, mikor hol, de rajta. Szürke alapon fekete halálfejek, már láttam ezt a bikinit valamelyik nap, amikor a szekrényébe kutattam. Az alsó részének az oldalán két csíkban fogta össze a hátsó, illetve az első részt. Szívesen kértem volna egy ollót, hogy levágjam azokat a kis csíkokat, de muszáj voltam ellen állni, s valami jó horrorra gondolni, hogy ne keményedjek meg.

Mikor kihozták a kajákat mind udvariasan megköszöntük, Mona a pénztárcájáért nyúlt, de Ashley -egy alkalmazott- kedves mosollyal az arcán leintette látván, hogy velem van. Mondanom sem kell, hogy Travis Greg és Jessi egyből neki estek, még csak nem is próbálták meg kifizetni, mert tudtàk, hogy Ash úgy se engedné. Persze, Travisék ilyenek.

- Finom. Itt még nem ettem sült húst. - Mosolygott (!!) Mona a tányérjára, majd tekintetét végighordozta rajtunk, a mosoly továbbra is tökéletes arcán maradt.

- A Ceaser salátát is meg kellesz kóstolnod. Az is nagyon finom. - Dünnyögte tele szájjal Jessi.

Travis dumált valamit, Greg szakadni kezdett, majd egy taslit lőtt Travnak, aki bele fejelt a pita melletti gyros tálba. Monából kitört a röhögés, s köhögni kezdett, de közben nevetett folyamatosan. Kicsit hátba vágtam, mire megkönnyebbülten sóhajtott fel, majd Travisre nézett; nagyon nagyon nevetve. - Nem bírom! - Szakadt Jessi, ököllel kezdte verni a műanyag asztalt. Greg szerette volna befejezni a nevetést, és sikerült is volna neki, ha nem néz rám, és nem tör belőlem is ki a nevetés. Oké, kicsit sem nézhettünk ki hülyén, ahogy ott röhögünk, s fulladozunk, de abban a pillanatban, hogy rájöttem, Mona itt ül mellettem, és legalább úgy szakad, mint én, valahogy rohadtul nem érdekelt. Mint ahogy semmi más sem. Nem érdekelt Kim utálkozó tekintete a medence széléről, Ryan féltékeny pillantásai, a többi lány vágyakozása, se semmi más.

Egyből rám tört a hányinger, de nem akartam megszakítani a pillanatot, így már csak kuncogtam, semmi több. Tekintetemet végighordoztam az asztalnál ülőkön; Jessi lehajtott fejjel verte az asztalt, Greg már rég leesett a székéről, húzta magával Travist is, Mona vörös, hátrahajtott fejjel fuldoklott a kacagástól, miközben nem egy mosolygó pillantást kapott a körülöttünk lévő srácoktól. Igen, ennyit a fantasztikus kedvemről. Bàr feltűnés nélkül haboztam, egy puszit nyomtam az arcára, amin a szemöldökét ráncolta, de amikor elfordult, akkor is láttam, hogy úgy vigyorog, hogy majd nem szétszakadt a tökéletes arca.

***

Evés után mind egyet értettünk abban, hogy nem jó ötlet medencébe ugrándozni. Ugyan is történt egyszer, hogy szegény Travis degeszre zabálta magát. Még a mi, és a srácok barátnőinek is megette a maradékát, s bár evett volna tovább még, leállítottuk. Mondanom sem kell, hogy azzal a sok eszével egyből szaltózgatni kezdett a vízbe, míg végül belehányt kétszer is a vízbe. Így kényelmesen beültünk a jakuzziba (mindenkit kiűztem, hogy csak öten maradjunk). Mona mellettem ült, s kellemes meglepetésként ért, amikor átkaroltam fél kézzel, ő pedig engedte. Hátradőlve hunytam be a szemeimet, élveztem a nap kellemes sugarát, ami anyai kézként simogatta az arcomat. Mint ha csak a gyerekkoromat idézte volna fel, mikor anya velem volt, mesét olvasott, miközben az oldalához bújva engedtem, hogy simogasson. Tél volt, akkoriban még Londonban laktunk. Abban az évben nagyon sokat esett a hó, akkor is nagy szemekben szitált. Mindent fehérség borított, kint karácsony hangulat volt. Emlékszem, az egész város ünnepi díszekben pompázott, főleg a belváros, ahol egy hatalmas karácsonyfa álldogált. Én a forró csokimat markolászva reménykedtem benne, hogy a kis nyuszi haza talál a sötét havas éjszakából, ami a könyvbe volt. Azt hiszem, egy kecske (?) fogadta be éjszakára, másnap pedig segített megtalálni a nagy nyuszikat, akik a szülei voltak. A végén anya felkapott az ölébe, s bevitt a szobámba, s mellém feküdt, míg el nem aludtam.

- Hiányzik anya - Akaratlanul jött ki a számon, s csak pár másodperc múlva esett le, hogy mit mondtam. Hirtelen kaptam fel a fejem, s értetlenül néztem körbe. Mindenki engem nézett; Travis szomorúan, Greg megértően, Jessi hasonlóan, mint ahogy érzek (neki sincs már anyukája), Mona pedig értetlenül. Már épp szólásra nyitotta a száját, de Kim tipegett be a jakuzziba.

- Sziasztok, fiúk! - Vigyorgott, nekem pedig minden kedvem elment az élettől.

Mona habozás nélkül felállt, megragadta a fekete színben pompázó törülközőjét, magára tekerte, majd elment. Figyeltem, ahogy az egyik srác oda kocog hozzá, s elkezd vele flörtölgetni a medence szélén. Félre nyeltem a nyálamat, szó szerint kiugrottam a medencéből, s egy udvarias mosollyal odamentem hozzájuk. Èppen egyszerre nevettek fel valamin, amibe én is csatlakoztam, majd meglöktem a pasit, aki egy szép mozdulattal esett vízbe, majd csobbant egy nagyot.

- Ússzunk - Vigyorogtam Monára, aki mosolyogva forgatta meg a szemeit, majd követett arra, amerre húztam a kezénél fogva.

- Versenyzünk? - Vigyorgott. Lelkesen bólintottam, majd felálltam a rajtkőre, ahogy Mona is. Én a kettesre, ő pedig a négyesre. Észrevettem már, hogy van egy négyes szám tetováltatva a csuklójára is. Gondoltam rákérdezek.

- Miért pont négyes? Felém pillantott.

- Mert négy oldalból állok. Sötét, erős és harcos.

- Ez csak három - A szemöldökömet ráncoltam. Rám villantott egy féloldalas mosolyt, kacsintott egyet, majd egy gyönyörű, kecses mozdulattal fejest ugrott a vízbe. Gyorsan ugrottam egyet, majd olyan sebességgel próbáltam úszni, hogy tudjam; Mona mögöttem van.

- Háhá! - Röhögött Mona, amikor tudatosult bennem, hogy pár másodperccel, de nyert.

- Ez nem ér. Hamarabb indultál. - Ziháltam.

- Mona?! - Hallottam meg ismeretlen férfihangot, de egyből felismertem, mikor ránéztem. Kimásztam, kisegítettem Monát, majd szembe kerültünk a sráccal (alias Kendrick).

- Mi az, hogy belelöksz a vízbe, haver?! Mona, mondhattad volna, hogy van barátod! - Akadt ki teljesen.

- Nincs pasim - Felelte unottan Mona.

- De van! - Öleltem át a derekát, Kendrick a szemöldökét ráncolta.

Ezt nem hagyhattam annyiba, így gyengéden Mona ajkaira tapasztottam az enyémeket, de csak egy pillanatra, míg Kendrick el nem szégyellte magát, és elment. Csak utána kaptam Monától egy taslit, aminek rózsaszín foltja égette a bőrömet. Majd még egyet kaptam, végül Mona elindult. - Mona! Mona kérlek, várj! - Kiabáltam utána, megragadtam a karját.

- Engedj el! Utállak te seggfej! - Még egyszer lendült a keze az arcomon, végül már elegem lett, s hangosan felmorogtam. Egyik kezembe összefogtam Mona csuklóit, a másikkal megragadtam a derekát, s próbáltam a karomba tartani a ficánkoló lányt.

- Kendrick Blue. Augusztusba szexuális bántalmazásért sittre dugták, de végül ejtették a vádat. Tudod, azelőtt, hogy elkezdesz egy pasival flörtölni, ismerd meg, és hallgass azokra, akik jót akarnak neked, és ne csak azután, a makacs fejed után menny. - Addig fészkelődött a kezembe, míg végül ki nem vergődte magát onnan, s nem esett seggre a földre. De nem törődtem vele; túlságosan is ideges voltam, hogy rá tudjak koncentrálni, így csak a fiú csapattal beültünk a csípőig érő, forró medencébe.

Bűntudatom volt, de megérdemelte. Tudtam, hogy eddig minden pasi utána szaladgált, amikor összevesztek -akár csak én-, de ezt most meg kellett tennem.

- Malik. Beszélhetünk? - Jelent meg Mona előttem, a fejét lehajtva próbálta nem kínosan érezni magát.

- Tudod, én mindent megosztok a barátaimmal, mert tudom, hogy ők csak jót akarnak nekem. Nyugodtan mondhatsz előttük bármit. - Flegmáskodtam. Mona állkapcsai megfeszültek, én pedig visszafojtottam egy elégedett mosolyt.

- Sajnálom, oké?! De egyedül is megoldottam volna. - Felelte, mire a körülöttünk álló személyekből kitört a röhögés, még azokból is, akiket nem is ismertünk, csak én nem nevettem, s Travisszék sem.

Életemben elsőnek megsajnáltam Monát, ahogy egy nevető emberekkel teli medencébe ül, s pont rajta szórakoznak. Megragadtam a derekát, az ölembe húztam, s egy hosszú puszit nyomtam az arcára. De akármennyire is próbálta tagadni zavartságát, tudtam, hogy kellemetlenül érzi magát.

- Hé, emberek! - Àlltam fel, miután letettem az ölemből Monát. Vigyorogva álltam fel az ülőkére, háttal fordultam az embereknek, majd lehúztam a fenekemen a nadrágot, mire mindenki hangosan fel "hú"-zott, aztán kitört belőlük a nevetés, ebből tudtam, hogy elértem a célomat; már azt se tudják, hogy Mona ott ül mellettem, nem hogy nevetnek a teljesen értelmetlen mondaton. Vigyorogva ültem vissza a helyemre, ölembe vettem a szakadó Monát, aki egy nagy, s hosszú puszit nyomott az arcomra. Mosolyogtam, majd szorosabban vontam a mellkasomra Monát, bár féltem, hogy meghallja, mennyire ver a szívem.