21. fejezet

Mona Floyd

Kijelenthetem: Zayn ágya nagyon kényelmes. Persze nem kell félreérteni, nem történt semmi, CSAK aludtunk. Az este lusta lettem volna hazagyalogolni és mivel Pete és Tanya pornójára sem voltam kíváncsi, így Zayn volt az, aki elvállalta, hogy alhatok nála. Ám nem a fiúkkal közös házába hozott, hanem a saját lakásába, amiről eddig nem tudtam. Körülbelül 20 perce ébredtem fel, a lakásban csend van, tehát valószínűleg egyedül vagyok. Arra még nem volt elég energiám, hogy a szememet kinyissam, de kénytelen voltam, mivel csörögni kezdett a telefonom. Mivel a készülék a szoba másik felében volt, így nem mentem érte. A lusta emberek első számú szabálya: ha nem éred el, nincs rá szükséged. 

Szemem sarkából észrevettem, hogy az éjjeliszekrényen pihent egy tálca. Rögtön odanéztem. A tálcán két nagy tányér és egy pohár narancslé pihent. A tányérokon rántotta, illetve valami palacsinta volt, ami rettenetesen jól nézett ki. Ülőhelyzetbe tornáztam magam és enni kezdtem. Mindegyik kaja isteni volt. 

A tálcával a kezemben mentem a konyhába és raktam be mindent a mosogatóba, majd a nappaliba mentem és körbenéztem. Az első dolog amin megakadt a szemem, egy hatalmas hangfal volt és egy laptop, ami mázlimra bekapcsolt állapotban pihent a fotelban. Mivel nem akartam kockáztatni a kanapéval, így a földre ültem és keresgélni kezdtem Zayn zenéi között. Miután rátaláltam a kedvenc Green Day albumomra, rögtön összekapcsoltam a hifit a laptoppal és max hangerőre tekertem. A zenét dúdolgatva fetrengtem a földön, mikor egyszer csak kinyílt az ajtó és belépett Malik. Amint meglátott, röhögni kezdett.

- Biztos voltam benne, hogy innen jön a zene - nevetett, majd hozzám vágott egy fekete pólót. - Az utca végében is mindenki hallja.

A kezembe vettem a pólót és méregetni kezdtem. Mivel nem értettem mi ez, megfordítottam. Elröhögtem magam.

- Komolyan? I Love Zayn Szexi Malik póló? - nevettem a hasamat fogva.

- Én megmondtam - vigyorgott. 

- Te beteg vagy - röhögtem tovább, majd bármilyen szégyenlősség nélkül lekaptam a pólómat - természetesen volt alatta melltartó - és helyette felhúztam a Zayntől kapottat. 

Malik érdeklődve figyelte produkciómat, én pedig úgy tettem, mintha nem vettem volna észre és is nem zavartattam magam, tovább hallgattam a zenét. 

- Ezt fogod hordani a suliban is? - vigyorgott tovább. 

- Hogyne - forgattam meg a szemem. - Tudod, van olyan, hogy pulcsi - kacsintottam, mire megforgatta a szemét. 

- Jó volt a reggeli? - terelte el a témát, miközben bement a konyhába és lerakta a szatyrokat a pultra. Követtem őt, miközben bólogattam. 

- Csinálhatsz ebédet is - vigyorogtam cukin, mire a kezembe nyomta az egyik szatyrot. Belenéztem és eléggé meglepődtem. - Nincs az az isten, hogy te ilyet is tudsz csinálni.

- Miért ne tudnék? - kérdezte, miközben előpakolt mindent, ami a sajtoscsirkéhez kell.

- Ha megcsinálod, megtapsollak! - jelentettem ki, miközben felültem a pultra.

Zayn órákon át ügyeskedett, miközben engem szórakoztatott. Éppen a sajtot reszelte, mikor megcsörrent a telefonom. Rögtön leugrottam a pultról és elindultam a csörgő készülékért, amit éppen az utolsó percben vettem fel.

- Mond - szóltam bele köszönés képen.

- Édes egyetlen drága húgocskám! Mondd csak, hol a picsában vagy?! Fél órája nyomjuk a csengőt! - mondta nyálas hangon az egyik fiatalabb bátyám, Nick.

- Nyomjuk? Ott van Mick is? - kérdeztem meglepetten. Elég régen láttam már őket, csodáltam, hogy a házamnál vannak.

- Mick? Ja, az ikrem - röhögött ez a bolond a telefonba. Igen, ebből is látszik, hogy rokonok vagyunk. - Az még semmi, hogy ez a tökkelütött kretén is itt van. Jack is jött! - mondta lelkesen, mire megállt bennem az ütő és rögtön felmerült bennem a kérdés; mit keres nálam mind a három bátyám?

- Öt perc és ott vagyok! - mondtam, miközben fél kézzel kezdtem átöltözni.

- Remélem. Ugye nem gond ha kipróbáljuk a medencét? - kérdezte nevetve és egy csobbanást hallottam a háttérből. Kinyomott, én pedig villám gyorsan felhúztam a pólómat és lerohantam a konyhába.

- Ki volt? - kérdezte Malik mosolyogva, miközben berakta a sütőbe a csirkét.

- A bátyám. Vagyis... mindhárom. Most mennem kell, ott állnak a ház előtt... vagy a medencében áztatják a hájas seggüket - forgattam meg a szemem. - Majd bepótoljuk - mondtam és feltépve az ajtót kisiettem a lakásból.

- Mona! Várj már! - rohant utánam. - Megyek veled!

- Zayn... - fordultam meg. - Lenne három kérdésem. Először is. Lekapcsoltad a sütőt? - tettem fel a kérdést, mire nagyokat pislogott és visszarohant a lakásba. Valahogy sejtettem. Amint visszaért, folytattam. - Bezártad az ajtót? - néztem rá úgy, mint ha egy anyuka lennék, ő meg a kisgyerek. Megforgatta a szemét és ismét visszament.

- Még valami, nagyi? - kérdezte vigyorogva, amint zsebre tette a kulcsait.

- Siessünk, ha tényleg jönni akarsz, mert képesek felgyújtani a házat. Vagy zaklatni a szomszéd nénit, elárasztani az utcát... - kezdtem sorolni a dolgokat, amiket simán kinéznék lökött testvéreimből, miközben már az utca végén voltam Zaynnel együtt.

- Mit lehet tudni a tesóidról? - kérdezte, miközben befordultunk az utcánkba.

-Hát... hárman vannak. Jack a legidősebb, meg vannak az ikrek, Nick és Mick. Régen láttam őket, nem is értem, mit keresnek itt. Totál bolondok, köcsögök, és kihasználják, hogy magasabbak, mint én - forgattam meg a szemem, mire felnevetett. - Itt vagyunk... - néztem farkasszemet a házammal, majd elindultam a hátsó udvarra, ahonnan hangos nevetés szűrődött előre.

- Monácska! - üvöltött nekem Jack a medence közepéből, amint meglátott. - Látom nem sikerült megnőnöd - röhögött fel, mire a másik két bolond is feljött a víz alól. Gondolom mondanom sem kell, hogy ruhástól úsztak.

- Látom nem sikerült kedvesebbnek lenned.... - forgattam meg a szemem, majd miért ne alapon lerúgtam a lábamról a cipőmet és beugrottam hozzájuk. Zayn felnevetett, mire mind a hárman ránéztek.

- Ki ez az ifjú Rómeó? - kérdezte a szemöldökét húzogatva Mick.

- Mi van cicafiú, csak nem félsz a víztől? - röhögött Nick.

- Fogd be! - nyomtam le a víz alá, remélve, hogy érti a célzást.

- Kicsi a rakás! Mint Mona! - nevetett Jack és ránk ugrott, Mick-kel együtt.

Zayn mosolyogva nézett minket egy darabig, aztán lerángatta magáról a cipőit és csatlakozott hozzánk.

***

Nevetve és csurom vizesen mentünk be a házba. Mielőtt a testvéreim elfoglalták volna a nappalit vagy bármit, hozzájuk vágtam egy-egy törülközőt, hogy ne legyen minden vizes. Zaynt nem kellett megdobni, önszántából vette el az asztalról a neki kikészítettet és tette a nyakába. 

- Szóval, kit tisztelhetünk a személyedben, cicafiú? - kérdezte Jack. Remek, úgy tűnik ő és Nick kitaláltak egy új becenevet a mellettem álldogáló fiúnak.

- Zayn vagyok - nyújtott kezet egyesével mindhárom idősebb Flyodnak, akik viszonozták a gesztust. 

- Miért van itt ennyi könyv? - bámulta szörnyülködve a könyvespolcom Mick.

- Tudod, vannak olyanok, akik tudnak olvasni veled ellentétben és ezt ki is használják - kacsintottam rá, mire ő felém közeledett, átölelt megfojtott és összekócolta az amúgy is kócos hajamat. 

- Remélem, hogy hiányoztunk! - nézett rám amolyan "én vagyok a menő nagy tesó" nézéssel, de tudtam, hogy örült nekem.

- Szóóóóóóval Zayn - nézett jelentőségteljesen a fiúra Nick. - Szeretnél kis kori képeket látni? - kérdezte vigyorogva.

- Nem tudsz neki mutatni - forgattam meg a szemem, miközben leültem a fotelba.

- Már miért ne tudnék? - vonta fel a szemöldökét. - Én bármit meg tudok csinálni!

- Nekem nincsenek régi képeim, mert nem kellettek, nektek meg azért nincs, mert anyáék elégették az összeset, amin rajta vagyok - vontam vállat és bekapcsoltam a tévét.

- Basszus, tényleg... - csapta magát fejbe Jack. A következő percben a másik két Flyod pofonvágta. - Ezt most miért?!

- Miért ne?! - néztek össze és röhögve a kanapéra estek.

Hosszú esténk lesz...