20. fejezet

Zayn Malik

Kézen fogva mentünk be a nagy, fekete házba, s ő felhúzta az orráig az Adidas -természetesen fekete- dzsekimet, amit ellopott tőlem. Nem szóltam egyikért sem, sőt, mind a kettőnek örültem; a dzseki lopásnak azért, mert szereti a cuccaimat, s ki tudja, hogy öleli magához éjszakánként akár csak egy plüss macit, az orráig felhúzást pedig azért nem, mert így már biztos vagyok benne, hogy meg fog ijedni, és csak a pillanatot fogom várni, hogy legyen bizonyítékom arra,hogy megijedt.

Simán sétáltunk a közepéig, mivel én már egyszer voltam bent így nem érhetett meglepetés, de belerázkódtam egy váratlan ajtó nyikorgásba magam mögül amit egy padló recsegés követett. Mona kitágult szemekkel fordult hátra, s mikor felfedte hogy őt nézem egy magabiztos mosolyt küldött felém, de egyáltalán nem volt igazi.

- Nem félek, Zayn.

- Nem is mondtam, hogy félsz. De biztos vagyok benne, hogy meg fogsz ijedni. - vigyorogtam s kikerültem egy -műanyagból készült- kaszást aki majd nem levágta a fejem.

Tovább sétálgattunk, Mona belesétált egy -igazi- pókhálóba míg én bevertem a lábujjamat egy egyszerű sarokba amin Miss Floyd röhögött. Ijesztőnek mondható visszhang követte édesen vidám hangját ami betöltötte az egész helyiséget, aztán a szívmelengető kacagásból ördögi lett.

- Ezek nem ijesztők, Malik - forgatta színpadiasan a szemét.

- Mert még csak az elején vagyunk, Floyd - vágtam vissza.

Egy tükör terem következett, és éreztem, hogy itt és most jött el az én időm. Mona a sok tükörkép között nem tudott tájékozódni, s mivel nekem már volt tapasztalatom így tudtam merre van a kijárat. Fekete ruhám beleolvadt a környezetbe, így feltűnés nélkül surrantam ki a labirintusból, és vártam a sikítást, ami négy percen belül következett be sok kétségbeesett hang hallatán ami a nevemet hangoztatta.

- Zayn! Most azonnal gyere értem, mert ha kijutok innen akkor kiheréllek! - dühös volt.

Nevetgélve, magabiztosan sétáltam vissza hozzá, s figyeltem, ahogy megpróbálja leszedni magáról a zöld trutymót. Tekintetemmel a guminőt kerestem, s meg is találtam. Nos, aki erre jár, annak itt van ez a guminő, s feltéve, ha van nálad óvszer, megdughatod. Ha ezt mind megtetted, alá kell írnod. Mondanom sem kell, hogy tele volt firkálásokkal, de az enyém nem volt rajta - nem is lesz. Nem tudom, Mona a zöld nyálkától ijedt meg, vagy a spermás nőtől, de akkor is én nyertem.

- Most azonnal le kell zuhanyoznom! - csúnyán nézett rám.

Normál esetben megijedtem volna, de most csak röhögtem rajta. A vállát átkarolván vezettem ki a teremből, s mindenen megijedt, pedig kiszámítható volt, hogy lesz valami. Azt hiszem, tényleg félt egy kicsit mikor ott hagytam, és el sem mondhatom, mekkora bűntudatom van.

- Haragszol? - kérdeztem.

- Igen, Malik! Soha életemben nem voltam ennyire dühös! - csattant fel, én pedig lesütöttem a szemem.

Hát ezt jól elbasztam.

Egy pillanatnyi megbánás suhant át az arcán, de csak annyi, hogy éppen hogy észre vettem, már nem is tudom, hogy képzelődtem-e, vagy nem. Az ajkaira harapva tátogott mint egy hal, úgy tűnt, mondani akar valamit, de nem tudja, hogy hogyan, esetleg nem tud mit. Nagyon sóhajtottam, mikor már láttam a fényt a folyosó végén, de még jött velünk szembe egy nagy rúd, amin egy felakasztott hulla pihent. Monával a falhoz húzódtunk, s megvártuk, míg az a kocsi ami hajtja alulról, elvigye.

- Bocs, Mona. Nem kellett voln...

Figyelni sem tudtam, ahogy szorosan átöleli a derekamat, én pedig mozdulni se bírtam meglepődöttségeben. Pár másodpercig álltam mint egy idióta, majd gyengéden karoltam át apró vállait. De nem tartott sokáig, összesen hat másodpercig ölelkeztünk, majd csak álltunk, álltunk s álltunk. Floyd a mellkasom közepét nézte -mivel pont az volt neki szemmagasságba- én pedig a cipőjét, mert az enyém nem volt annyira érdekes, mint az övé.

- Hűha! Hát... - vakartam meg a tarkómat. - Nem tudom, hogy ezt miért kaptam. Ahogy a sátorba a csókot is. Vagy is a két csókot...De többször lehetne ilyen...'asszem. - vontam vállat.

Mona bólintott, majd elindultunk a kijárat felé, így a másik csapat -akik elé befurakodtunk amikor jöttünk be-, bemehetett. Egy fiú még beintett nekem, én pedig játékosan puszit dobtam felé, mire Mona felnevetett mellettem, így az utálóm tekintete a törpére esett. Ajkai a földet súrolták, én pedig nagyon szívesen oda mentem volna hozzá, hogy utána kórházba -jobb esetbe a temetőbe- mennyen.

- Felejtsd el! - karoltam át Manó vállát, s a többiek keresésére indultunk.

Travist Lanával találtuk meg a szerencse játék gépeknél, biliárdoztak. Greg és Jessi a Miss Bikini címért versenyző lányokat bámulta, mi pedig kijelentettük, hogy The pretty reckless koncertre megyünk. Mona barátai is velünk tartottak, s mivel Lana szereti, ezért Travis is, Gregék pedig maradtak, és tizes skálán pontozták a lányokat. Nagyjából így hangzott: Ú, ez 10! Ez is! Ő 8 lenne, de nagyok a mellei, így 10! Haha, ő 11! 

- Milyen gyerekesek - rázta a fejét Mona.

- Azok. Így megalázni a nőket. - ráztam a fejem. Egy éve pontosan ugyan ezt csináltam Gregékkel, mármint pontoztuk a csajokat, és amennyit csak tudtunk, lefektettünk.

- Te csak ne beszélj, Mr Sexdroid! - csattant fel.

- Na, te csak maradj csöndbe Miss senkit-sem-szeretek-mert-senki-se-szeret-és-csak-kihasznál-ami-nem-igaz-csak-vak-vagyok-és-nem-veszem-észre. Komolyan, Mona, rengetegen akarnak a barátaid lenni, és nem azért, mert ilyen a kinézeted, amilyen, hisz vannak normális lányok, akiknek van annyi eszük, hogy szeretnének a barátnőid lenni, de te mindenkit elkerítesz magadtól. Engem is! - Mutattam a bal mellem felé, de csak véletlenül oda, a szívemre.

Mona felvonta a jobb szemöldökét, majd a mellkasa előtt keresztbe fonta a kezét.

- Menstruálsz, hogy ilyen hirtelen kirohanásaid vannak?

Ha fiú lett volna, esküszöm, megütöm.

Mondani akartam valamit, de azzal örökre elveszítettem volna, így inkább csak sarkon fordultam egyenesen a hatalmas sátor előtt várakozó csapatunkra, akik nézték az előadásunkat. Ashley lesütötte a szemét, nem tudta állni a pillantásomat, míg Emma a fejét rázta, s rosszallóan nézett. Hallottam Mona kicsi lépteit a fűben magam mögött, de nem vártam meg, Travisékkel mentünk be a helyiségbe, ahol már emberek százai hemzsegtek.

Tényleg nem tudtam mi volt az a hirtelen kitörés tőlem. De igazam volt.

***

Az egész koncert feszülten telt, s Mona megsértődött, amiért én Taylor Momsennel csináltam egy képet, indokolván hogy egy dögös rocker csajjal ki ne szeretne képet készíteni? Nos, ezt Mona nem is tagadta, hogy féltékeny, csak durcázva elment a kocsimhoz, mi meg tíz perc múlva csatlakoztunk hozzá, mikor megcsináltuk a képeket.

Én Monával és Travissel mentem az én kocsimmal, míg a többiek Greg kocsijával. Lana megadta Rómeónak a számát, így tudják tartani a kapcsolatot, Trav elmondása alapján holnap este randijuk is van. Nagyon örülök, hogy jól megy neki a szerelmi élete, míg az enyémet le lehetne húzni a wc-n Miss Floyddal együtt. Gyerekesen viselkedik!

Tanya írt egy üzit, pont akkor mikor Monának csörgött a telefonja.

Tanya: reggel leléptünk, kerestünk titeket tegnap óta, de nem találtunk. medencés buli Petenél! xx

Visszaírtam neki egy kézzel hogy megyünk, Mona pedig nem mondott semmit, mikor letette a telefont, hisz gondolom őt is hívta Pete, hogy mennyünk le. Szegény Travis kapkodta a fejét közöttünk, hogy valaki világosítsa fel, de egyikünk se tette, így felhívta Tanyat, hogy magyarázza meg neki.

A következő tíz perc szenvedés volt. Mona a rádió csatornákat válogatta, de semmi se tetszett meg neki, így négy másodpercnél tovább nem bírta, s átlépett egy másikra. Travis ideges volt, mert ahány dalba belekezdett a rádió, Trav azt egyből énekelgetni kezdte, és csúnyán nézett Monára, mikor elkapcsolt. Aztán Floyd a kesztyű tartóba turkált a cd-im között. Ramones, Slipknot, Sum31, Beatles, Nickelbackok voltak a lemezeken, de mindegyiken átváltott.

- Mona! Dönts 'mán, mert esküszöm, hogy kiraklak! - csattant fel Travis.

Mona felvonta a szemöldökét, és tovább lépegetett, de továbbra sem állt meg egynél sem. Travis fogai csikorgását lehetett hallani a bömbölő zene mellett is.

- Mona! - Kiáltott fel Travis.

Nos, valami eszméletlen bunyó következett azért a redvás rádióért. Travis a két ülés között előre nyúlt, és szinte ütögetve váltotta a csatornákat, míg Mona ellenkezett, és mikor látta, hogy a szavakkal nem ér semmit, tépni kezdte Trav haját, és próbálta vissza tolni. Nem járt sikerrel, Rómeó nem hagyta magát, végül megállt egy Disturbed számnál, és azt énekelte Mona pofájába.

- Olyan pia szagú a szád te barom! - tolta el magától Törpe.

- Zayn, tegyél igazat! - vágott nyakon véletlenül Travis.

Kivettem a telefonomat a zsebemből, majd előhalásztam a fülhallhatómat is, s átnyújtottam Monának, miközben egy Ramones dalnál maradtunk a rádióban. Mona elégedetten vette el a kezemből a készüléket, és Travis is mosolygott.

- A káposzta is jól lakott, a kecske is megmaradt - vigyorogtam magabiztosan.

- Az fordítva van, Malik - közölte Mona, én pedig elgondolkoztam. Tényleg fordítva volt.

Bekanyarodtam Pete házának az utcájába, ahova már Gregék megérkeztek. A zene dübörgését négy utcányira lehetett hallani, s talán Mona is meghallotta a fülhallgatóm mögül, hisz a szemöldökét ráncolva vette ki a füléből. Izgatottan pattant ki a kocsiból, s meg se várva minket szalad be, ahol Pete-t átölelte. Én ugyan így köszöntöttem Tanyat, s mondanom sem kell, hogy feltűnt nekik, hogy valami nincs rendben. Az egész olyan...feszült volt.

***

Vigyorogva ragadtam meg Tanya lábát a víz alatt, majd lehúztam, így elváltak az ajkaik Petével, s belecsúszott a vízbe. A punkokkal felnevettünk, Monáról pedig semmit se lehetett leolvasni.Talán ha kettesben lennénk, talán, mondom talán, bocsánatot kérne.

- Pizza vagy kínai? - mosolygott Greg, és amikor mindenki egyet értett abban, hogy pizza, a füléhez emelte a telefont, s rendelt.

A pizzától a süti és a kaja jut eszembe, ezekről pedig Mona. Nem szabad, hogy vége legyen, mikor még el sem kezdődött. Vagy legalább is nem így szabadna véget érnie.

Pár másodpercig tétováztam, majd magabiztosan karoltam át pici vállait. Eleinte a meglepődöttségét nem tudta leplezni, nagyokat pislogott, végül bizonytalankodva, de hozzám bújt. Sikerült elérnem, hogy rám nézzen, bár fogalmam sem volt, hogy hogyan, de a lényeg, hogy nagy, kék szemei csillogva bámultak rám, az ajkaim pedig ki voltak éhezve az övéire.

Sokáig néztük egymást, végül hirtelen csókoltam meg. Nyelvem az övére talált, lassú, édes táncot jártak egymással, mint ha már milliószor csinálták volna. Azt hiszem, mi jók vagyunk együtt, talán túl jók, hisz az ég világon nem lehet olyan párost találni, akik ennyire marják, még is kedvelik egymást. És ez a legjobb az egészben; a kapcsolatunk mindent kibír.

Észbe se kaptam, de már a víz alatt voltam, s kezeket éreztem meg a bokámon. Zihálva jöttem fel a víz felszínére, s körbe néztem: mindenki rajtam nevetett, Tanya pedig rám kacsintott. Lehetséges, hogy Mona élvezte az egészet, hisz hátrahajtott fejjel kacagott, míg én beintettem Tanyanak. Igen, túl jók vagyunk együtt.