4. fejezet

Mona Floyd

A mai napon már túléltem egy fizikát, hatalmas szenvedések árán. Jött egy új fiú a suliba, aki egész normálisnak tűnik, de nem különösen beszélgettem vele. Az öltözőben ülve vártam az általam már oly jól ismert füttyszót, s amint meghallottam, elhagytam a rengeteg parfümtől illatozó szobát. Mivel még mindig jó idő van, ezért kint tesiztünk. A tanár közölte, hogy álljunk a pályán torna sorba, mivel szeretne velünk beszélni.

- Mona - mondta ki a nevem, mire megforgattam a szemem. Tisztában voltam azzal, hogy mit akar.

- Igen? - kérdeztem 'kedvesen'.

- Jövő héten lesz egy verseny... felírhatlak? - kérdezte.

- Melyik nap lesz? - kérdeztem vissza.

- Kedden.

- Egész napra kapok igazolást? - tettem fel egy újabb kérdést, mire bólintott. - Felírhat.

Az óra további részében mindenki futott, majd a fiúk fociztak, a lányok pedig a padokon ültek, és csorgatták a nyálukat a fiúkra. Én az egyik ping-pong asztalon ültem, és vártam, hogy végre vége legyen a napnak, de addig még jó pár órát túl kell élnem...

.::.

- Mona, hogy-hogy ilyen könnyen belementél a versenybe? - sietett mellém Greg. Megtorpantam, majd a fiúra néztem.

- Én lennék a világ leghülyébb embere, ha nem mentem volna bele - jelentettem ki szárazon.

- Miért? - kérdezte értetlenül.

- Te tényleg nagyon hülye vagy - ráztam meg a fejem lemondóan. Tudtam, hogy sötét a gyerek, de hogy ennyire... - Kedd. Dupla matek. Kémia. Földrajz. Biológia. Irodalom. Történelem. Folytassam? - kérdeztem.

Nem válaszolt, csak összeráncolt szemöldökkel bámult. Felsóhajtottam, majd a fejére húztam a kapucniját, és ott hagytam a fiút. Az ének teremhez siettem, mivel legnagyobb örömömre ének óra következik. Magával a tantárggyal nincs bajom, de a tanár... Az utálat kölcsönös. A csengő hangjára minden ember eltűnt az tanteremben. A leghátsó padhoz sétáltam, és elfoglaltam a helyemet. Zenét mind mindig, most is a fülhallgatómon hallgattam. A tanár beszélni kezdett, majd a lejátszóba helyezett egy cd-t, ami a többiek arckifejezéséből ítélve nem lehetett valami slágerlistás album.

- Ms. Floyd, meg tudná mondani a zene címét, és szerzőjét? - emelte rám a tekintetét.

Ő az egyetlen tanár az egész iskolában, aki mindenkit a vezetéknevén szólít. Minden más tanár a keresztnevünkön hív minket de ő... nem halad a korral.

- Most melyik zenéről van szó? Arról amit maga hallgat, vagy amit én? - kérdeztem, miközben bájosan rámosolyogtam.

Többen felnevettek, kuncogtak, pedig ez még semmi sem volt.

- A maga zenéje engem hidegen hagy. Az a ricsaj, amit maga hallgat nem nevezhető zenének. Az szemét - jelentette ki, miközben engem fixírozott.

- Tudja, más esetben megsértődnék, vagy csak leüvölteném az illető fejét, aki szidja a zenémet, de mivel köztudott, hogy magának sosem volt, és nem is lesz ízlése, ezért ezt elnézem magának - küldtem felé egy 'cuki' mosolyt.

Mindenki hangosan nevetett fel, kivéve a tanárt, és a ribancokat, akik aszerint élnek, hogy minden tanárnak be kell nyalni... Nem értheti mindenki a poént...

- Más esetben figyelmen kívül hagynám a beszólását, de most kihozná az ellenőrzőjét? - tette fel gúnyosan a kérdést.

- Magának tanárnő, bármit - forgattam meg a szemem, majd kihalásztam a táskámból az aprócska papírköteget, és ledobtam a tanári asztalra.

Vissza siettem a helyemre, majd a 'szemetet' hallgatva untam végig az órát. Amint meghallottam a csengő hangját, az elsők között hagytam el a termet, és siettem a könyvtárba, ahol a következő órán végigunhatom a franciát. Amint becsöngettek, becsörtettem a terembe, és elfoglaltam a leghátsó padot. Franciából jó vagyok, a tanár az osztályfőnökünk, nincs bajom a tantárggyal sem. Amint mindenki beért a terembe, az osztályfőnök felállt, és végig nézett rajtunk. A tekintete megállt rajtam.

- Mona... - rázta meg a fejét. - Mit csináltál megint? A te nevedtől hangos a tanári.

- Csak társalogtam egy jót Mrs. Elwooddal - mosolyogtam a tanárnőre, mire egy fejrázás közepette viszonozta a gesztust.

- Te nem változol... - jelentette ki, majd megkezdődött az óra.

Kiosztott mindenkinek egy-egy feladatlapot, amin egész órán dolgoznunk kellett. A csengetés előtt pár perccel szólt, hogy az ő osztálya maradjon a teremben, mivel lyukas óránk lesz. Kint a reggeli jó időnek semmi nyoma, szakad az eső, tehát bent kell eltöltenünk csodás negyvenöt percet.

A csengőszó után nem hagytam el a termet, helyette inkább kényelmesen elhelyezkedtem, bekapcsoltam a Falling in Reverse-től, a The Drug in Me is You címet viselő albumot, majd az asztalra hajtottam a fejem, és próbáltam nem a folyosóról beszűrődő üvöltözésre figyelni.

A csengő idegesítő hangját még az üvöltő zene mellett is meghallottam. Az osztályterem perceken belül megtelt emberekkel, ami különösebben nem érdekelt volna, de valaki leült mellém. Felkaptam a fejem, és az új fiúval találtam magam szemben. Még egy szót sem beszéltem vele, de a többiek szerint kedves gyerek. Azt gondolom említenem sem kell, hogy a ribancok már azt tervezgetik, mikor mennek szobára...

- Ryan vagyok - mutatkozott be mosolyogva.

- Mona.

- A mai énekóra után nehéz nem tudni, hogy ki vagy - nevette el magát.

- Szia Monaaaaaaaa - vetődött le a másik oldalamra Travis.

- Travis. Mit akarsz? - néztem a fiúra.

- Honnan veszed, hogy akarok valamit? - kérdezte sértődötten.

- Miért, nem akarsz?

- De... - gondolkodott el, mire megráztam a fejem.

- Kinyögöd még ma? - kérdeztem.

- Lefeküdtetek Zaynnel? - tért a lényegre.

- Ja - mondtam rezzenéstelen arccal.

- Komolyan? - nézett rám tágra nyílt szemekkel.

- Igen. Én lefeküdtem az ágyamba, aludni, ő meg a fűbe, szenvedni.

- Ezt nem értem... - vakarta meg a tarkóját.

- Majd ő elmesélni. Szia Travis... - fordultam vissza szem forgatva Ryanhez.

- Ez ki volt? - kérdezte, miközben az éppen a haverjaihoz tartó fiúra nézett.

- Egy gyökér - jelentettem ki.

- Zayn pedig az a fiú, aki engem bámul, és a tekintetével képes lenne megfojtani? - kérdezte, mire oda kaptam a fejem.

- Nem kell vele foglalkozni. Csak mások telefonját tudja a falhoz vágni - mondtam, a második mondatot direkt hangosabban, hogy hallja.

Itt lezártuk ezt a témát, és együtt szenvedtük végig az órát.