27. fejezet

Mona Floyd

Nagyot nyögtem, a kínzó fejfájás nem hagyott tovább pihenni, mint azt kellett volna. Az agyamba csak a tegnap éjszakai dolgok jártak, ahogyan Zayn énekelt nekem, hisz az éjjel folyamán virrasztottam nem is egyszer. Akárhányszor úgy vélte, hogy elaludtam, befejezte az éneklést, én pedig felkaptam a fejem, hogy ne hagyja abba, s ez így ment órákon keresztül. Nem csodáltam, hogy Malik még aludt mellettem.

Óvatosan másztam ki a meleg takaró alól, majd kiléptem a szobából. Egyszer már jártam itt, ezért reménykedtem abban, hogy eltalálok a konyháig. A fejemet fogva másztam le a lépcsőn és hálát adtam az Istennek, hogy rátaláltam a keresett helyiségre. Több alsó szekrényt, fiókot is végigkutattam az igencsak méretes konyhában, de csak nem találtam meg azt, amit keresek. Persze, ilyen az én formám, biztos, hogy a felső polcokon lesz. A pult mellett álló székek közül egyet átcipeltem a szekrényhez és igencsak óvatosan ráálltam. Nyikorogva nyílt ki a fiók, meg is találtam a keresett gyógyszert, de balszerencsémre leghátul helyezkedett el. Nyújtózkodni kezdtem és átkoztam Istent, hogy ilyen alacsonynak teremtett. Mikor elértem a már oly régóta keresett fejfájás csillapítót örülni kezdtem, de abban a pillanatban a fejemhez kaptam. 

Az ajtóból mély, rekedtes nevetés hallatszott, mire majdnem lefordultam a székről ijedtemben. Malik rögtön mellettem termett és lesegített, de a vigyort nem lehetett letörölni az arcáról.

- Nem vagy vicces - morogtam, miközben bevettem a gyógyszert.

- De te igen - vigyorgott továbbra is, miközben a kezembe nyomott egy pohár vizet.

- Ha ha ha - ráztam meg a fejem, miközben próbáltam rá csúnyán nézni.

Rögtön megcsillant a szemem, amint a szemem sarkából észrevettem a hűtőt. Elmosolyodtam, majd kikerülve Zaynt rögtön odasiettem. Kinyitottam, és csodálkoztam; azt hittem, hogy az egész ki lesz fosztva, talán két üveg sört vártam, de ez tele van kajával. Válogatni kezdtem a rengeteg finomság között, magam mögött hallottam nevetését. 

- Ne röhögj! - mondtam, miközben a kezébe nyomtam rengeteg dolgot, amiből reggelit tudok csinálni. Vagy tud.  Persze, csak ha rá tudom venni. - Zaaaaaayn - kezdtem nagyokat pislogni a fiúra, miután kimásztam a hűtőből. 

- Nem - vágta rá rögtön, mire megforgattam a szemem. Pár percnyi néma farkasszem után megadóan felsóhajtott. - Mit akarsz enni? - kérdezte.

- Valami szendvicset - vigyorogtam diadalittasan rá, majd felültem a pultra és onnan figyeltem a fiú tevékenykedését.

***

A kanapé előtt, törökülésben ülve tömtem magamba a Zayn által elkészített reggelit, ami mint a múltkor, most is isteni volt. Malik a kanapén terpeszkedett el, de ő már rég befejezte az étel elfogyasztását. 

- Tudod... - törte meg a csendet a fiú, miután befejeztem az evést - körülbelül minden fiút ki akartam nyírni, aki egyáltalán hozzád szólt.

- Miért? - őszintén szólva meglepett az, amit mondott.

- Nem tudom... vagyis de, csak elmondani nem tudom. Mikor elmondtál minden köcsögnek a telefonod miatt, nagyjából azóta bennem van ez a dolog, mint egy ösztön. Meg akartalak és akarlak védeni mindentől - rántott vállat, nekem pedig leesett az állam.

A tányért a földre tettem, majd nagy nehézségek árán, de felmásztam Zayn mellé a kanapéra. A fiú rögtön fölém kerekedett, mellettem támaszkodott alkarjain. 

- Tudod kit utáltam a legjobban? - kérdezte az arcomtól fél centire, majd egy puszit nyomott a számra. 

Ajkai levándoroltak az arcomra, nyakamra, s halkan kuncogtam, mikor nyakam hajlatába belefújt, ezzel érdekes hangot kiadva bőrömből. 

- Kit? - kérdeztem felhúzva a szemöldökömet, miközben beletúrtam a hajába. 

Szomorúan mosolygott, figyeltem, ahogyan lehajol a mellkasomhoz, és szemügyre veszi, hogy igazából milyen gyorsan is mozog. Tudtam, hogy szórakoztatja a tudat, hogy ezt ő váltotta ki belőlem, de azt hiszem, mind a kettőnknek szüksége volt már egy kis... boldogság féleségre  az életünkbe. 

- Ryant - ejtette ki tökéletes ajkain azt a nevet, amire számíthattam volna. 

Fejét a szívemre hajtotta, nem tudtam biztosan, hogy a melleimre, vagy ténylegesen egy kissé nyálas, de aranyos érzelemre hajt, de hittem benne, hogy az előző. Nagyot sóhajtott, levette rólam a fejét, majd megint felém került fekvőtámasz helyzetbe, amitől izmai kikerekedtek. Pár percig bámultunk egymásra, majd végre megcsókolt. 

Nem sok mindenre emlékeztem a tegnap estéből, de az biztos, hogy ez a csók más volt. Sokkal több szenvedély, érzés volt benne, viszont alkohol jóval kevesebb.

- De tudod mit? - vált el ajkaimtól. - Hálás vagyok annak a pöcsnek - mondta, én pedig értetlenül bámultam rá. - Ő hívott fel, hogy ott vagy a klubban... - mondta az arckifejezésemet látva.

- Örülök, hogy jöttél - mondtam őszintén, majd magamhoz húztam, hogy ismét egy csókban forrjunk össze.

- Nem kellett volna mennem, ha nem ittad volna le magad - morogta a nyakamba. Tudtam, hogy igaza van, de abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt.

- Vodkával teli szép reggelt kívánok! - vágódott ki az ajtó és kocogott be az ajtón igencsak jókedvűen Travis. - Jó, Mona te inkább hanyagold.

- Tudod, Travis, ha nem tévedek, te adtál igazat Kimnek ebben az egész szarban, tehát kuss - néztem rá csúnyán, miközben Zayn lemászott rólam. Pár percig farkasszemet néztünk, majd vállat rántott és leült az egyik fotelba.

- Igazából pornóra számítottam, csak ezért nem jöttem korábban. Gondolom hiányoltatok - vigyorgott, mire megráztam a fejem.

- Hogy ment a randid? - kérdezte Zayn a haverjától, mikor én felkeltem a kanapéról és a konyhába indultam egy kis vízért. - Travis, ne nézd a lábait! - szólt rá a fiúra.

- Hőőőőőőőő - fejezte ki nemtetszését a fiú. - Még a feltételezés is sértő! Barátnőm van - vigyorgott.

- Eléggé meglepő... - vigyorogtam rá, mire gyilkos pillantást küldött felém, de különösebben nem foglalkozott velem.

- Ha minden igaz, ma ismét találkozunk - mondta büszkén. Örültem neki, hogy végre ennek a szerencsétlennek is összejött valami.

Teletöltöttem a poharamat vízzel, majd csatlakoztam a fiúkhoz. Elfoglaltam az egyik fotelt, és onnan hallgattam beszélgetésüket.

Pár perc elteltével Zayn felállt és elindult a mosdó irányába. Amint becsukódott az ajtó, Travis rögtön mellém ült.

- Minden oké? Mármint köztetek - bökött a fürdő felé, illetve rám.

- Igen, azt hiszem minden rendben. Vagyis, én boldog vagyok. Az ő nevében nem tudok nyilatkozni - mondtam. Nagyon is érdekelt volna, hogy mit gondol most Malik.

- Örülök nektek - mosolygott rám őszintén, ám a következő tette meglepett. Megölelt. A pár másodpercnyi sokk után visszaöleltem, de mivel nem vagyok az ölelések híve, így gyorsan vége is szakadt ennek az igencsak érzelmes és megható pillanatnak.

Trav elfeküdt a kanapén, kikutatta a párnák mögül a kapcsolót és bekapcsolta a TV-t. Váltogatott a csatornák között, egyik sem kötötte le. Az egyik zenecsatornára lépve felvisítottam.

- El ne kapcsold! - szóltam rá, tekintetemet még véletlenül sem elszakítva a készüléktől. Top 20 Rock Dal, amit végig akartam nézni. Igazán nem érdekelt annyira, de ha rajta múlik, biztos, hogy focit nézünk. Vagy pornót.

- Mona, ne kiabálj! - tért vissza köreinkbe Zayn.

Mikor látta, hogy Travis nem fog arrébb menni láttam a szemében, hogy szívesen lelökné ütődött haverját onnan, hogy átvegye helyét, de végül máshogy döntött. Mellém lépett, felemelt (!), leült és az ölébe ültetett.

- Na de fiatalok! Ne előttem! - takarta el a szemét röhögve Trav, mire egyszerre két párna is landolt az arcában. - Tudom, tudom. Hormonok. De akkor is! Nem akarok élő pornót látni! Bár, ha jobban belegondolok...

- Inkább ne! - ráztam meg a fejem nevetve és egy puszit nyomtam Zayn nyakára.