25. fejezet

Mona Floyd

- Gyere már - húztam Travist a kezénél fogva. 

- Te fizetsz? - vonta fel a szemöldökét, mire a szememet forgatva bólintottam. - Akkor mehetünk! - vigyorgott. 

- Többet veled se jövök kajáért - ráztam meg a fejem, majd beálltunk a sor végére. Vagyis én álltam volna, ha Trav nem ragadott volna kézen és rángatott volna a sor elejére. - Helló - köszöntem a pasinak, aki a pultban állt. - Két hamburgert, egy hot dogot csak ketchup-pal, egy nagy buborékos ásványvizet, olyan salátát öntettel és csirkemellt kérek. Travis? - néztem a fiúra, aki elröhögte magát.

- Te még rajtam is túlteszel, ha kajáról van szó - vigyorgott, majd a fiúra nézett, aki az általam kért ételeket próbálta egy tálcára pakolni. - Én egy gyros tálat kérek, egy hamburgert és egy hot dogot. Meg kólát. Zaynnek mit vigyünk? - kérdezte, mire vállat rántottam. - Akkor legyen még egy hamburger és egy gyros tál, kólával - mondta, mire a fiú bólintott.

- Körülbelül az egy hetes bevételt hagyjátok itt - nevetett, miután fizettünk, majd a mögöttünk állóktól vette fel a rendelést.

- Nocsak-nocsak - hallottam meg a hátam mögött azt a vinnyogást, amire nagyon nem vágytam. - Travis, nem hittem volna, hogy ilyen mélyre süllyedsz... - rázta meg a fejét Kim. Gondolom mondanom sem kell, hogy mindenét kirakta, még azt is, amivel nem rendelkezett. Igen, a nem létező agyára gondolok.

- Trav, indulj. Kihűl a kaja - néztem a mellettem álló fiúra.

- Csak nem Zaynhez siettek? - kérdezte továbbra is azon az irritáló magas hangon. - Csak azért jár veled, mert megsajnált.

- Ennyi erővel veled is járhatott volna - forgatta meg a szemét Travis.

 Szerintem eléggé elfoglalt volt az utóbbi pár napban... - mondta vigyorogva, mire felkaptam a fejem.

- Ezzel mire célzol? - kérdeztem türelmetlenül.

- A városban járt Cindy, régi jó barátnőm. Köztudott, hogy igencsak jó kapcsolatot ápol Zaynnel szexuális téren. Nem igaz, Travis? - nézett a fiúra, aki egy ideig hezitált, majd bólintott. - Biztos vagyok benne, hogy most is találkoztak... Ha érted, mire gondolok - kacsintott, majd hátat fordított és elment.

- Mona, szard le. Te is tudod, hogy milyen... - próbált nyugtatni Trav, míg én nagyokat pislogtam. Lehet, hogy nem kellene, de hiszek neki.

- Csak... mennyünk - ráztam meg zavartan a fejem, majd elindultunk vissza a parton ülő fiúhoz. 

A csalódottságomat nem takarva mentem oda Zaynhez, aki rám mosolygott. Kezei a derekamért nyúltak, és már puszilt volna meg, de felemeltem a jobb térdem, és egyenesen az ágyékába rúgtam. Nyüszítve esett össze, a körülöttünk lévő tömeg hangosan ú-zott, és amikor már elindultam Pete házának irányába, akkor néztem vissza csak Travisre; csalódottan rázta a fejét, és segített Maliknek felállni, de nem miatta érzett így. Miattam.

A telefonom csörgésére kaptam fel a fejem, miközben az utcákat jártam. Már nyomtam volna ki, hiszen azt hittem, hogy Travis az, de mikor láttam, hogy Jack keres, felvettem.

- Igent mondott? - tértem rögtön a lényegre, miközben próbáltam egy kis lelkesedést csempészni a hangomba.

- Neked is szia, igen nagyszerűen vagyok, az idő is jó - mondta, mire megforgattam a szemem. - Ne forgasd a szemem! - szólt rám. - Amúgy igen.

- Igen, mi? - kérdeztem vissza.

- Igent mondott! - mondta lelkesen.

- Gratulálok! - mondtam és bár a hangomból nem ez jött le, tényleg örültem a hírnek.

- Te leszel a főkoszorúslány szép, rózsaszín ruhában. Koronád is lesz! - jelentette ki.

- Hát ezt nagyon elhitted - ráztam meg a fejem. - Figyelj, most le kell tennem, később beszélünk! - nyomtam ki a hívást, hiszen Pete házához értem.

Nem szórakoztam a kopogással, egyszerűen csak lenyomtam a kilincset és becsörtettem a házba. Első utam a hűtőhöz vezetett, mert a parton vett kaját otthagytam. Teljes felsőtesttel a hűtőben turkáltam, mikor lépéseket hallottam meg a lépcső felől.

- Szia Mona! - köszönt rám.

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? - kérdeztem, miközben kimásztam a hűtőből és kipakoltam minden alapanyagot a szendvicsekhez.

- Először azt hittem, hogy betörő, de nem ismerek olyan kretén tolvajt, aki a hűtőt akarja kifosztani - magyarázta, mire bólintottam. - Na mi van veled, meg Rómeóval? - kérdezte, mire rögtön elkomorodtam.

- Hagyjuk. Ma este buliba megyünk! - jelentettem ki. - Nem érdekel, hogy hová, csak sok pia legyen.

- Vihar a paradicsomban? - kérdezte, mire fejbe dobtam egy zsemlével. - Jó, oké, befogtam - emelte maga elé a kezeit védekezően.

***

- Jack megkérte Emma kezét. Igent mondott - újságoltam Pete-nek a nagy hírt, miközben az ajtó előtt álltunk és vártuk, hogy a házibuli szervezője beengedjen minket.

- Az jó - mosolygott, majd kezet fogott az ajtót kinyitó fiúval. 

- Gyere inni - fogtam meg a kezét és húztam magam után a bárszerű részhez. Kértem magunknak valami ütőset, aztán legjobb haveromra néztem. - Mi van veled meg Tanyával? 

- Minden oké. Legalábbis asszem' járunk - vont vállat. Elmosolyodtam. Örültem, hogy ő legalább boldog. 

- Még kettő ilyet! - mondtam a lánynak, aki az előző italt készítette.

- Én nem iszok most többet - mondta Pete.

- Ki mondta, hogy neked kértem? - kérdeztem, majd egy húzásra megittam először az egyik, majd a másik pohár tartalmát. - Van cigid? - néztem rá. Megrázta a fejét. 

- Tessék - nyújtott át a lány egyet, mire hálásan néztem rá. Meggyújtottam és megkértem, hogy keverjen nekem valami ütőset. 

Nem hiszem, hogy ma este elhagyom a pultot.