26. fejezet

Zayn Malik

A mobilom csörgése ébresztett fel álmatlan alvásomból. Hangosan szidtam az ágy lábát, mikor figyelmetlenségemnek köszönhetően a kis lábujjam megsérült, majd morcosan néztem a telefonom képernyőjére. Elfelejtkeztem a fájdalmamról, a szemöldököm ráncba szaladt a nem kívánt nevet látván.

- Mit akarsz, Ryan?! - Csattantam fel.

- Neked is szia, Zayn. Hogy, s mint? - Hallottam meg barátságos hangját.

- Semmi kedvem hozzád, te pöcs. Ha csak azért hívtál, hogy tönkre tegyél, le is tehetem.

- Nem, de ehhez ne szokj hozzá. Ugye nem fogod fel, hogy mit veszítettél? - Mielőtt bármit is mondhattam volna, folytatta. - A suli...nem is. A város legjobb csaja totál beléd van zúgva, te pedig hagyod hogy egy hülye lotyó miatt tönkremenjen a...az épp kialakuló kapcsolatotok?

- Kussolj, Ryan. Neked még megszerezni se sikerült.

Tudtam, hogy ideges, amikor válaszolt. - Leszarom, de neked igen, és ne értsd félre, legszívesebben hagynám, had menj tönkre érzelmileg, és a kezemet dörzsölve figyelném miközben azt mondanám, hogy mekkora egy balfasz vagy, de Mona miatt csinálom. Most éppen egy pasassal smárol miközben halálra issza magát. Te tudod, Malik. - És letette.

Nagyot sóhajtottam, és próbáltam meggyőzni magam, hogy nincs igaza, de nem sikerült magam átvernem.

Besiettem a fürdőbe, és még magam is megrémültem a tükörben visszafigyelő fiútól. A szemeim karikásak voltak, az ajkaim kiszáradtak, sápadtságom bizonyította a sok ital hatását, amit ma fogyasztottam. Nem törődtem vele, gyorsan megmostam az arcom, a langyos víz égette hideg bőrömet, majd a fogkefémmel végigsikáltam a fogaimat, aztán felvettem egy sapkát, ami eltakarta a hajamat; nem akartam még azzal is bajlódni.

Egy kis gondolkozás után felkaptam az éjjeli szekrényemen pihenő ékszeres dobozt, és lesiettem a lépcsőn. Figyelmen kívül hagytam Jessi értetlen tekintetét és Greg kérdéseit, bepattantam a kocsimba, és már száguldottam is arra, ahol feltételeztem, hogy megtalálom Monát.

***

Csalódottan huppantam le egy bárszékre, majd kértem valami ütőset; Mona még sem itt volt. Gondoltam, hogy felhívom Ryant, de több okból nem tettem. Nem akartam, hogy azt higgye, szükségem van a segítségére, és a mobilomat is otthon hagytam. Miután megkaptam az italomat, fintorodva nyeltem le, égető csíkot hagyott a torkomon, majd felmelegítve jutott le a hasamba, és ha a terveim jól sikerülnek, olyan részeg leszek, hogy az egészet kiadom az elkövetkezendő órákba.

- Zayn?

Megfordultam a széken, velem szembe Pete ült, és nem tűnt boldognak. Szemei karikásak voltak, s mint ha elege lett volna a világból.

Ha Pete itt van, Monának is itt kell lennie.

- Helló - Mosolyogtam. - Látom, te se vagy jó kedvedbe.

Megrázta a fejét, miközben meghúzta a sörös üvegét, és úgy lecsapta az üres üveget, hogy megrepedt a kezében. - Még egyet, legyen szíves.

A fiatal pultos nő tette vette magát, nem győzte a rendeléseket megcsinálni, a szemkontaktust többször is felvettük, és mind a ketten mosolyogtunk, mielőtt elfordultunk. Ha Monának lehet, nekem miért is ne?

- Rámész? - Nevetett immár mellettem Pete. - Nem rossz. Mona biztos, hogy ki akadna.

Tekintetemet végighordoztam a hatalmas termen, mindenhol a levegőbe emelt kezek, illetve ahhoz tartozó táncoló testek. A lányok észvesztően rázták magukat, és irigyeltem minden fiút, aki a barátnőjével jött szórakozni, én is ezt akartam; kapcsolatot, nem pár csókot és kézfogást.

Gúnyosan elmosolyodtam, mikor megláttam a club sarkában lévő kanapékon Monát egy pasira rámászni. Sokáig néztem őket, kínomban felnevettem, de belül szana-szét szakadtam, és alig vártam, hogy haza érjek, és álomba sírjam magam.

- Minden rendben? - Nézett rám a mellettem ülő fiú. - Zavartnak látszol.

Szomorúan elmosolyodtam. - Ezt oda adom neki, és megyek. Majd találkozunk.

Félre löktem az utamból minden egyes kicseszett boldog embert, azt kívántam, bárcsak rájuk esne egy zongora, majd menne át rajtuk egy traktor, majd szó szerint Monához vágtam a dobozt. Nem akartam tudni, mi lesz a reakciója, így elfordultam, és indultam a kijárat felé, mielőtt akár csak reagálhatott volna a számomra fontos -s őszintén; drága- ajándékra.

A könnyeimmel küszködve rontottam ki a cigi szagtól bűzlő épületből. Azt kívántam, bárcsak megdöglene minden nyomorult ember a világon, akik boldogok. Nem törődtem a tömeg kíváncsi, ítélkező tekinteteikkel, egyenesen a kocsimhoz sétáltam, de aztán meggondoltam magam, és úgy döntöttem, sétálok egyet a parton. Jót tenne a friss levegő. De azért egy cigi nem árthat.

A zsebemben kutattam, mikor meghallottam magam mögül az ismerős hangot. Megpördültem a tengelyem körül, figyeltem, ahogy totál részegen felém rohan, s észbe se kaptam, már a karjaim között tudhattam apró testét. Kezei szorosan ölelték a nyakamat, lábaival a csípőmet karolta át, ajkait erőteljesen nyomta az enyémekre, s éreztem, ahogy egy könnycseppje lefolyik az arcán, és szánk találkozásánál megáll. Nyelvemmel leszedtem a sós, érzelmekkel terhes cseppet, majd egy nagy levegő után újra érezhettem az italtól ízes ajkait, amit annyira de annyira szeretek.

- A-annyira sajnálom - Zokogta, én pedig egy kicsit meghaltam.

Szorosabban öleltem, a fejemet a hajára hajtottam, s hagytam, had sírdogáljon a mellkasomon. - Annyira hiányoztál.

Éreztem ahogyan szomorúan elmosolyodik, fejét jobban a mellembe fúrta, mint ha csak nem lehetne elég közel hozzám. - Csak két napig nem láttál.

- Tudom - Elmosolyodtam. - De a tudat, hogy soha többé nem akartál látni...Elpusztíthatott volna.

Seggbe akartam magam rúgni, mikor jobban sírni kezdett. Nem azért mondtam, hogy jobban megríkassam, azt gondoltam, rávágja, hogy nem is utáltalak és hogy mindennél jobban látni akart, de tudom, hogy az hazugság lenne, és elfogadom. Én is biztosan ideges lennék, ha meghallanék valami pletykát, amit bizonyítani is tudnak, talán annyi a különbség, hogy én megbeszélném a sértettel, nem otthagynám. Vagyis azt hiszem.

- Mennyünk haza.

***

Monához beszéltem a kocsiba, de nem válaszolt. A szemöldökömet ráncoltam, majd az anyós ülésre néztem, és mosolyogtam, ahogy összekuporodva az ülésen aludt. Száját enyhén szétnyitotta, halkan szuszogott, de még is hallatszott a csendes kocsiba. A rádiót lejjebb vettem, és szitkoztam, mikor valami hülye lassú számot játszottak le, amitől csak jobban elálmosodtam. Így is csodálkozok, hogy biztonságban haza értünk, hogy nem aludtam el útközben.

Az ölembe vettem Monát afféle menyasszony stílusban, majd nehezen előhalásztam -egy kézzel- a zsebemből a kulcsokat. Benyitottam a sötét lakásba, egyből a hálószobámba vittem az alvó törpét a kezembe, figyeltem, el ne essek a lécsőn felfelé menet. Kis gondolkozás után levettem róla a pólóját, nadrágját, és mielőtt ráhúzhattam volna az enyémet, megcsodáltam telt melleit, amik a melltartója alatt egyenletesen mozogtak a mellkasával együtt. Lapos hasa mozdulatlan maradt, a bugyija feletti kicsi világos csík jelezte, hogy mennyire le van barnulva tökéletes teste. Aztán szemeim tovább vándoroltak szexy combjaira, de hamar elkaptam tekintetem, és másra gondoltam, hogy ne keményedjek meg.

Sóhajtottam, ráhúztam egy fekete Rolling Stones pólómat, és féltékeny voltam, hogy az egyik kedvenc ruhám jobban áll neki, mint nekem. Gyorsan zuhanyoztam le, majd egy törülközővel a csípőmön mentem vissza a hálószobámba, és a szekrényemhez lépkedtem. Kihalásztam egy fekete boxert, a törülköző alatt magamra húztam. Belerezzentem Mona vékonyka hangjába.

- Zayn?

Elmosolyodtam. - Igen?

- Mi az? Sárga, és fáj, ha belemegy a szemedbe?

A szemöldökömet ráncoltam, mire felkuncogott. - VILLAMOS!

A fejemet fogva röhögtem. - Részeg vagy.

- Én Mona vagyok!

Fejem nagyot koppant a szekrényemen, és mire rávettem magam, hogy bebújjak az ágyba, már halkan szuszogva aludt. Öcsém, ez a lány hihetetlen! Halkan nevetve bújtam be mellé, magamhoz öleltem nyugodt testét, és miután gondosan agyon puszilgattam, az arcára néztem.

Az Én gyönyörű, részeg barátnőm.